PG: A Modern Art Orchestra egyik legújabb tagjaként hogyan látod a zenekart immár belülről, illetve milyen érzés volt csatlakozni a MAO-hoz?
BÁ: Számomra a nagyzenekari hangzás (zenei irányzatoktól, műfajoktól függetlenül) mindig is etalon volt, így a jazz zenén belüli big band hangzás is mindig nagyon megérintett. Emlékszem, amikor Kornél felhívott és feltette a kérdést, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a MAO-hoz, először nem is tudtam mit mondani, mert annyira váratlanul ért a hír és mondhatom, hogy teljesen meglepett, hogy ezen a poszton felmerült a nevem (még akkor is, ha korábban pár alkalommal volt szerencsém helyetteskedni a zenekarban). De az első meglepett pillanatból felocsúdva határozottan és örömmel mondtam igent a felkérésre. A zenekarnak immáron harmadik éve vagyok tagja és úgy érzem, hogy hamar befogadtak a srácok.
PG: Hogy érzed magad a MAO műhelyében?
BÁ: A MAO műhely munkájáról azt tudom mondani, hogy a zenekari próbák mindig koncentráltak, tudatosan felépítettek, de a hangulat családias, őszinte. Nagyon szeretek velük dolgozni és közben rengeteg új dolgot kipróbálhatok, megtanulhatok.
Mivel a zenekarnak egy nagyon erős kreatív magja van, így nem nagyon beszélhetek arról, hogy “belekényelmesedünk” a munkába, hiszen gyakran több egymást követő koncerten sem ugyanazt az anyagot játsszuk, hogy aztán az általában kisebb apparátusú sorozatok műsorairól ne is beszéljek.
PG: A jazz mellett van még olyan zenei irányzat, mellyel intenzíven foglalkozol, vagy foglalkoztál?
BÁ: Általánosságban akkor is valamilyen szinten megmaradnak a jazzes vonalak, ha más műfajba tekintek ki. Ilyen értelemben inkább úgy fogalmaznék, hogy a jazz és más zenei irányzatok fúziójából már sokfélét kipróbáltam. Jó példa erre a pop, a rock, a népzene, a klasszikus zene és a szabad zene.
PG: Mi számodra a zene és a zenélés legértékesebb eleme? Mi váltotta ki a késztetést belőled, hogy professzionális muzsikus légy?
BÁ: Zenei pályám kezdetén pusztán önös célok vezettek: színpadon állni és szeretve lenni. Mára ez teljes mértékben megváltozott
– szeretnék úgy és olyan zenét játszani, ami valódi minőséget képvisel és maximálisan eleget tesz a hallgatóság szórakoztatásának.
Családomban anyai ági nagypapám zenélt, de valódi zenész családról nem beszélhetek. Így aztán az, hogy tizenhat évesen megkezdett zenei tanulmányaim ellenére ilyen kitartó, szerető támogatást kaphattam családomtól, mondhatom, hogy párját ritkítja.
PG: Honnan merítesz inspirációt a zenében való rögtönzéshez, illetve a komponáláshoz? Véleményed szerint létezik ihletés és ha igen, milyen forrásai lehetnek?
BÁ: Erre szerintem nincsen bevált recept. Minden ember más, így az ihletettség is más-más formában érkezik. Előfordul, hogy az emberből csak úgy kiszaladnak kompozíciók, de van, hogy több napi munka után mondja azt, hogy “na jó, ez borzalmas, hagyjuk”. Engem gyakran maga a hangszer ihlet meg, de legtöbbször a zongoránál való keresgélés indít be valamit (bár a kezdetlegesnél is kezdetlegesebb szinten művelem azt a hangszert). De volt, hogy a nagybőgő, basszusgitár, gitár, vagy egyszerű fütyörészés hozott valami olyat, amire azt mondtam, hogy ebből lehet valami.
PG: Generációd egyik legfoglalkoztatottabb nagybőgőse vagy, több saját formációban tevékenykedsz, tanítasz, emellett pedig családapa is vagy. Hogyan tudsz helytállni ezekben a fontos posztokban?
BÁ: Úgy gondolom, hogy a vállalások csak akkor tudnak működni, ha reálisak. Valóban a kérdésed állításai igazak, de egy kis odafigyeléssel és felelősségteljes gondolkodással nem okoz problémát mindezek összeszervezése. Számomra a felsorolásból mindig a család lesz az első, még ha gyakran a munka miatt kevés időt tudok velük tölteni. Hála Istennek részükről rengeteg támogatást, türelmet, szeretet kapok.
PG: A Sacred Concerts sorozat keretein belül többek között a templomok szakrális tereiben is megjelenik a zenekar. Hogyan éled meg ezeket az alkalmakat vallásos vonatkozásban is érintett személyként?
BÁ: Evangélikus hívő vagyok, így számomra egy-egy ilyen koncert meghatározó jelentőséggel bír.
Valahányszor ezt az anyagot játsszuk, az Úr Jézusra gondolok és kérem, hogy a koncert, amit adunk, ne csak zeneként szolgáljon, hanem valóban üzenettel bírjon a hallgatóság számára.
Életem legnagyobb változását is ő hozta el a megtérésemben és rendkívül hálás vagyok azért, hogy megláthatom már ebben az életben mindazt az ígéretet, amit elkészített.
Pázmándi Gergely
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Simples Stúdió