Az afroamerikai és Cherokee indián felmenőkkel bíró zenész – bár eredetileg tenorszaxofonos volt, de játszott oboán, trombitán és más fúvóshangszereken is -
azért tért át a dudára, mert a szaxofont kortársai, Sonny Rollins és John Coltrane már olyan szintre vitték, amivel nehéz lett volna felvenni a versenyt.
Sonny Rollins és Rufus Harley (Fotó/Forrás: Alamy Stock Photo)
A duda hangszíne akkor ragadta magával, amikor 1963. novemberében a tévében nézte John F. Kennedy temetési szertartását, ahol a skót Black Watch dudazenekar adta a menetzenét. Harley először megpróbált a dudahangzást szaxofonra adaptálni – sikertelenül. Ezért szerzett egy használt skót dudát, amin egy hónapnyi gyakorlás után már bárokban játszott olyan afroamerikai zenéket, mint a jazz, blues, vagy a funky.
Először mindenki őrültnek nézte, hamarosan azonban Sonny Rollins, John Coltrane, Dexter Gordon, Dizzy Gillespie mellett lett keresett sideman.
1965 és 1970 között pedig négy albumot is kiadott az Atlantic kiadónál, immár szólistaként. Ekkoriban tévéshowkban is szerepelt, többek között Steve Allen népszerű műsorában, az I've Got a Secret című tévésshowjában, ahol a zsűri is rácsodálkozik a duda unortodox használatára. 1982-ben az énekes Laurie Andreson Big Science című albumán közreműködött, 1995-ben pedig a Roots hiphop banda Do You Want More?!? című albumáon is fújt. Azt mondta,
mivel a dudának észak-afrikai gyökerei (is) vannak, a hangszer segít neki megtalálni a kulturális identitását.
Rufus Harley 2006-ban halt meg, 16 gyereke és 15 unokája szüeltett. Egyik fia, Messiah Patton Harley szintén zenész, nevezetesen trombitás lett.
(forrás: openculture.com, wikipedia, The New York Times)
hírlevél
