Sherry Williams, a jazz nagyasszonya mindenkit elkápráztat énekével. Zenéje – egyes méltatások szerint – valódi mágnes a jazzrajongók számára. A megnevezés nem véletlen, kevés olyan kaliberű női előadó van a jazzszcénában, mint ő: aki egyszerre hordozza magában az elementáris erőt és a lágyságot; nagyon is mai, miközben megidézi előttünk a jazz aranykorát, hidat képezve különböző korok között. Kár lenne azonban a nagy női elődök bármelyikéhez is hasonlítani, hiszen Sherry Williams művészete nagyon is egyedi, köszönhetően többek közt zenei neveltetésének is.

Család kivételes zenei ízléssel

Apja harsonán játszott a hadseregben, családi zongorájukon pedig jazzdallamokkal szórakoztatta az otthoniakat. A kaliforniai születésű Sherry Williams

George Shearing, Lionel Hampton, Margaret Whiting, Stan Kenton… A családi lemezgyűjtemény telis-tele volt a népszerű jazzelőadók korongjaival, és a szülők abban is következetesek voltak, mit szabad és mit nem szabad lányuknak hallgatnia – a rock 'n' roll például tiltott dolognak számított. Ez lehet az oka annak, hogy amikor arról kérdezték, hogyan talált rá a jazz műfajára, Sherry úgy felelt: „Azt hiszem, mindig is itt volt velem. Belül, a szöveteimben.”

Klasszikus zongorát is tanult, de énekesi tehetségét már tinédzserként elkezdte kamatoztatni

Többek közt úgy, hogy turnézott a híres The Young Americans formációval, amely története során olyan nagy kaliberű előadókkal lépett színpadra, mint Julie Andrews, Judy Garland vagy Bob Hope. Micsoda kezdés! Nem csoda, hogy az egyetem után teljes gőzzel belevetette magát a munkába, és olyan sztárokkal turnézott, mint Debbie Reynolds és Johnnie Ray. 1976-ban azonban nagy lépésre szánta el magát: otthagyta a turnéját Eddie Kendricksszel, mert úgy döntött, ideje, hogy egyedül folytassa. Szólókarrierbe kezdett. Az pedig egy percig sem volt kérdés, milyen műfajban kezdi el felépíteni magát. „Mindig is szerettem a jazzt. Tudtam, ha egyszer majd megengedhetem magamnak, hogy szólóban énekeljek, akkor jazzt fogok énekelni” – nyilatkozta.

És ezzel a lendülettel belevetette magát az emberfeletti munkába

1976-ban tehát befejezte a turnét Eddie Kendricksszel, ám ahelyett, hogy hazatért volna, Indonézia, Szingapúr, Hongkong és Bangkok felé vette az irányt – egyedül. Micsoda elszántság, micsoda bátorság kellett ehhez akkoriban (és kell ma is). Négy év után, 1980-ban tért haza az Egyesült Államokba, kellő tapasztalattal felvértezve. Aztán hirtelen a filmiparban találta magát: sorozatokban, mozifilmekben szerepelt, de továbbra is a színpad volt számára a legfontosabb:

– vallja. És hogy ezzel az őrült tempóval, amit diktált, hogyan lehet mindig teljes erőbedobással a maximumot nyújtani a színpadon? A kérdésre Sherry számára egyszerű a válasz: „Aludj eleget” – mondta egy interjúban.

A kilencvenes évek végén jelentette meg első szólólemezét

A The Way You Love Me című korongért elismerő kritikák tömkelegét zsebelte be. Második CD-je a Taste of Sherry címet kapta, és szerepelt a 2003-as Grammy-szavazáson, egyik dalát pedig felhasználták A mag című film zenéjeként. Több évtizedes karrierje során Sherry

és olyan nagyágyúkkal koncertezett, mint Al Viola, Herman Riley, Buddy Collette, Herbie Mann, Plas Johnson – vagy épp Fekete Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra. Tehetsége átütő és megkérdőjelezhetetlen, a jazz valódi nagyasszonya, akinek zenéje igazi menekülést nyújt a mindennapok őrületéből. És miért ne menekülnénk vele?!

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Sherry Williams (Fotó/Forrás: Mary Ann Halpin / Liszt Ünnep)