Jazz/World

Ha Miles Davis ma élne, Lukács Miklóst hívná muzsikálni

2018.07.06. 15:25
Ajánlom
A Charles Lloyd & The Marvels és Lukács Mikós közös koncertjének legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy a legendák köztünk élnek.
36511236_775100729352242_5408185246749294592_o-151857.jpg

Charles Lloyd (Fotó/Forrás: Kelb Attila / Get Closer Concerts)

Sokan leírták és elmondták már, milyen fantasztikus volt az idén 80 éves szaxofonos, Charles Lloyd és zenekara koncertje, amin Lukács Miklós közreműködött és amit a Get Closer Concerts szervezett. Elsősorban azt a visszafogottságot dicsérték, ami Charles Lloydot jellemezte, és amit néhányan a szaxofonlegenda spirituális beállítottságának tudtak be. Fehér mágus, varázsló – írták. Én, aki csak a látottak-hallottak alapján ítélkezem, egy jól felépített imiddzsel rendelkező, nagy tudású zenészt láttam, akinek játéka mégsem mozgatott meg eléggé. Charles Lloyd visszafogottságában nem éreztem azt a visszafojtott, erős kézben tartott, robbanásra kész energiatöltetet, amit Wayne Shorter vagy más hasonló korú szaxofonosoknál igen – hogy a néhány hete hallott Art Ensembe Of Chicago szaxofonosát, a 77 éves Roscoe Mitchellt ne is említsem, aki olyan volt a színpadon, mint egy tüzes rakéta: minden hangjában és levegővételében benne volt az üzenet közvetítésének szándéka. Itt most Bill Frisell gitározásában sem szikrázott föl mindaz, amiért olyan nagyra tartjuk, főleg, hogy hangosítási problémák miatt sokszor nem lehetett azt különválasztani Greg Leisz steel gitározásától, aki viszont a koncert dinamikusabb szereplői közé sorolható. A fiatalabbak, Reuben Rogers (basszusgitár) és Eric Harland (dob) talán a Chalres Lloyd iránti tiszteletből, meg sem próbálták kimozdítani a produkciót az enerváltságból, hanem alázatosan betagozódtak abba.

A jazz a népzenéhez hasonlóan egy hagyománytisztelő műfaj, így amikor egy híres jazz-zenész koncertjére megyünk, hajlamosak vagyunk felvenni a „legenda-látó szemüvegünket”, ami időnként jobb színben tünteti fel a produkciót, mint amilyen.

Félreértés ne essék, nem akarom lebecsülni a Charles Lloyd által megtett utat, ami stílusokon és legendás zenészekkel való együttmuzsikáláson vezetett keresztül. Hiszen tudjuk, hogy olyan zenészekkel játszott, mint Chico Hamilton, Szabó Gábor, Cannonball Adderley, Roy Haynes, Tony Williams vagy Ron Carter, zenéje pedig hatással volt Miles Davisre is, öröksége a trombitás Bitches Brew című albumán fedezhető fel. De itt és most a remekbe szabott kompozíciók, a melodikusság és a zenészek fantasztikus technikai felkészültsége sem tudott igazán érvényre jutni, eljutni hozzám. Pedig nem ültem az utolsó sorban.

36559799_775101042685544_2341615645793189888_o-151222.jpg

Lukács Miklós (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Így volt ez mindaddig, míg Lukács Miklós meg nem érkezett a színpadra, az erősítők és elektromos hangszerek között anakronisztikusan ható, a századelő stílusjegyeit magán viselő Schunda-cimbalomhoz. Nem volt ő már ismeretlen a zenészek számára, hiszen Charles Lloyd nagy Bartók-rajongó és tárogatótulajdonos (!) lévén korábban felismerte már a Lukács Miklósban rejlő potenciált. A Wild Man Dance című albumához, illetve annak koncertturnéjára meg is hívta, Lukács Miklós pedig két éve az itt jelenlévő Eric Harland dobossal - és Larry Grenadier bőgőssel - készített saját szerzeményeiből lemezt Cimbalom Unlimited címmel. Mégis, amikor megütötte az első hangot, nemcsak a nézőtér, de a zenészek is varázsütésre felébredtek. Játékában a variabilitás, a kétszáz százalékos jelenlét, a kitágított figyelmi tér, a műfaji határokon felülemelkedő stílusérzék, a technikai felkészültség bátorsággal és alázattal párosult. Úgy tudta tízszeresére emelni a zene amplitúdóját, hogy közben nem helyzete magát előtérbe, nem akart felülemelkedni zenésztársain. Laza volt, játékos és alázatos. A világhírű zenészek tátott szájjal figyelték játékát, ami minden pillanatban kész volt arra, hogy újabb és újabb irányba induljon el.

Eric Harlanddal olyan sziporkázóan játszottak együtt, amiben kiteljesedhetett a cimbalom perkusszív mivolta is, miközben kiprovokálta Eric Harland dobjátékából a dallamosságot is. Számomra a kettejük tekintetváltásaiban és összehangoltságában csúcsosodott ki a koncert. Mintha egy entitássá vált volna a két zenész.

36487666_775101426018839_7206207798378496000_o-151223.jpg

Eric Harland (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Számomra Lukács Miklós volt a koncert főszereplője, akit sokszor hallottam már, de csak most, a legendás zenészek viszonylatában éreztem meg igazán a jelentőségét. Ha Miles Davis ma élne, biztosan ő is megérezné azt az újszerűséget, frissességet, ami Lukács Miklós játékában megnyilvánul, és amiben jól megfér egymás mellett a hagyománytisztelet a legprogresszívebb gondolkodással, a romános frazírozás a kávéházi cigányzene emlékével, Kurtág György és a kortárszenei hatások, a jazzhagyomány és a kortárs irányzatok értő ismerete. Szerintem ha ma élne, Miles Davis Magyarországra költözne, és gulyáskrémes kenyeret enne – ahogy tette azt Ef Zámbó Istvánnál –, miközben a Lukács Miklós-típusú zenészekkel felrajzolná az európai jazzből kiindulva a műfaj egyik legéletképesebb, legújabb útját. Én legalábbis így képzelem, bár Lukács Miklós biztosan ellenkezne az ilyen túlzó kijelentésekkel szemben. 

Lukács Miklóssal készült korábbi interjúnkat itt olvashatja! A 2017-es KULT50 című kiadványból származó portréját pedig itt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Szokolay Ádám nyerte az idei Bartók Világversenyt

A nemzetközi zsűri a szombati nagyzenekari döntő után hozta meg a végső határozatot. A második díjat Balogh Ádám, a harmadikat pedig Peter Klimo kapta.
Klasszikus

Online elérhető a Fischer Ivánról és a BFZ-ről készült film

2014-ben egy stáb egy éven keresztül követte a Budapesti Fesztiválzenekart és karmesterüket bepillantást engedve munkájukba.
Színház

„Molnár műveinek épségére figyelni fogunk a jogok lejárta után is”

Lukin Ágnes rendező, Molnár Ferenc dédunokája tette közzé saját álláspontját az általa csak „Delila-gate”-ként emlegetett esettel kapcsolatban.
Klasszikus

Kurtág operája a negyedik a legjobb 21. századi művek listáján – a Guardian szerint

Habár úgy tűnt, soha nem készül el, végül Kurtág életművének eklatáns darabja lett A játszma vége – írja a Guardian. A tekintélyes brit lap összeszedte a 21. század legjobb kortárs klasszikus zenei alkotásait. Íme a lista.
Klasszikus

Nagy zeneszerzők szerelmi életéről szól Bősze Ádám új előadássorozata

Nem a komolyzenét akarja népszerűsíteni, célja csupán, hogy érdekes legyen. Új előadássorozatában a női szemszögre különös figyelmet fordítva beszél nagy zeneszerzők nagy szerelmeiről Bősze Ádám.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World womex

A Romano Drom az egyedüli magyar fellépő az idei Womexen

Az idén húszéves jubileumát ünneplő Romano Drom zenekar koncertet ad a világ legrangosabb világzenei eseményén, a Womexen, amelyet idén ősszel a finnországi Tamperében rendeznek.
Jazz/World interjú

„Engem a zenében elsősorban a kommunikáció izgat”

Tizenöt éves Nagy János Yancha egyik zenekara, a Free Style Chamber Orchestra, ami mottója szerint az „az együttes, amelybe mindenki máshonnan érkezett, de ugyanoda talált haza”. A zenekarvezetővel az október 2-ai jubileumi koncert apropóján beszélgettünk, amit a Müpában adnak.
Jazz/World ajánló

Grammy-díjas nagyságok a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon

A klasszikus gitár nagyjai, három Grammy-díjas legenda lesz a vendég az idei Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon november 8-10. között a Zeneakadémián. Az Eötvös József Liszt-díjas gitárművész, a Zeneakadémia tanszékvezető tanára által hat éve életre hívott rangos fesztivál a klasszikus gitárzenét helyezi el a hazai zenei életben a megfelelő helyre, bemutatva a hangszer és irodalmának sokoldalúságát és kiemelkedő művészeit.
Jazz/World ajánló

Budapesten is bemutatkozik Harcsa Veronika menő belgiumi zenekara

A Next.Ape tagjai mindannyian jazz-zenészek, mégsem jazzt játszanak, hanem elektronikával és improvizációkkal megspékelt alternatív popzenét. A formáció szeptember 27-én játszik az A38 hajón.
Jazz/World ajánló

Szülővárosáról énekel Budapesten Dee Dee Bridgewater

A project ötlete évek óta érlelődött, miután Dee Dee Bridgewater visszatért Memphisbe, hogy felkutassa a zenei gyökereket, melyek hatással voltak egész életére. Október 7-én a Kongresszusi Központban énekli ezeket a nosztalgiával teli dalokat a Get Closer Concerts szervezésében.