Jazz/World

Ha Miles Davis ma élne, Lukács Miklóst hívná muzsikálni

2018.07.06. 15:25
Ajánlom
A Charles Lloyd & The Marvels és Lukács Mikós közös koncertjének legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy a legendák köztünk élnek.
36511236_775100729352242_5408185246749294592_o-151857.jpg

Charles Lloyd (Fotó/Forrás: Kelb Attila / Get Closer Concerts)

Sokan leírták és elmondták már, milyen fantasztikus volt az idén 80 éves szaxofonos, Charles Lloyd és zenekara koncertje, amin Lukács Miklós közreműködött és amit a Get Closer Concerts szervezett. Elsősorban azt a visszafogottságot dicsérték, ami Charles Lloydot jellemezte, és amit néhányan a szaxofonlegenda spirituális beállítottságának tudtak be. Fehér mágus, varázsló – írták. Én, aki csak a látottak-hallottak alapján ítélkezem, egy jól felépített imiddzsel rendelkező, nagy tudású zenészt láttam, akinek játéka mégsem mozgatott meg eléggé. Charles Lloyd visszafogottságában nem éreztem azt a visszafojtott, erős kézben tartott, robbanásra kész energiatöltetet, amit Wayne Shorter vagy más hasonló korú szaxofonosoknál igen – hogy a néhány hete hallott Art Ensembe Of Chicago szaxofonosát, a 77 éves Roscoe Mitchellt ne is említsem, aki olyan volt a színpadon, mint egy tüzes rakéta: minden hangjában és levegővételében benne volt az üzenet közvetítésének szándéka. Itt most Bill Frisell gitározásában sem szikrázott föl mindaz, amiért olyan nagyra tartjuk, főleg, hogy hangosítási problémák miatt sokszor nem lehetett azt különválasztani Greg Leisz steel gitározásától, aki viszont a koncert dinamikusabb szereplői közé sorolható. A fiatalabbak, Reuben Rogers (basszusgitár) és Eric Harland (dob) talán a Chalres Lloyd iránti tiszteletből, meg sem próbálták kimozdítani a produkciót az enerváltságból, hanem alázatosan betagozódtak abba.

A jazz a népzenéhez hasonlóan egy hagyománytisztelő műfaj, így amikor egy híres jazz-zenész koncertjére megyünk, hajlamosak vagyunk felvenni a „legenda-látó szemüvegünket”, ami időnként jobb színben tünteti fel a produkciót, mint amilyen.

Félreértés ne essék, nem akarom lebecsülni a Charles Lloyd által megtett utat, ami stílusokon és legendás zenészekkel való együttmuzsikáláson vezetett keresztül. Hiszen tudjuk, hogy olyan zenészekkel játszott, mint Chico Hamilton, Szabó Gábor, Cannonball Adderley, Roy Haynes, Tony Williams vagy Ron Carter, zenéje pedig hatással volt Miles Davisre is, öröksége a trombitás Bitches Brew című albumán fedezhető fel. De itt és most a remekbe szabott kompozíciók, a melodikusság és a zenészek fantasztikus technikai felkészültsége sem tudott igazán érvényre jutni, eljutni hozzám. Pedig nem ültem az utolsó sorban.

36559799_775101042685544_2341615645793189888_o-151222.jpg

Lukács Miklós (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Így volt ez mindaddig, míg Lukács Miklós meg nem érkezett a színpadra, az erősítők és elektromos hangszerek között anakronisztikusan ható, a századelő stílusjegyeit magán viselő Schunda-cimbalomhoz. Nem volt ő már ismeretlen a zenészek számára, hiszen Charles Lloyd nagy Bartók-rajongó és tárogatótulajdonos (!) lévén korábban felismerte már a Lukács Miklósban rejlő potenciált. A Wild Man Dance című albumához, illetve annak koncertturnéjára meg is hívta, Lukács Miklós pedig két éve az itt jelenlévő Eric Harland dobossal - és Larry Grenadier bőgőssel - készített saját szerzeményeiből lemezt Cimbalom Unlimited címmel. Mégis, amikor megütötte az első hangot, nemcsak a nézőtér, de a zenészek is varázsütésre felébredtek. Játékában a variabilitás, a kétszáz százalékos jelenlét, a kitágított figyelmi tér, a műfaji határokon felülemelkedő stílusérzék, a technikai felkészültség bátorsággal és alázattal párosult. Úgy tudta tízszeresére emelni a zene amplitúdóját, hogy közben nem helyzete magát előtérbe, nem akart felülemelkedni zenésztársain. Laza volt, játékos és alázatos. A világhírű zenészek tátott szájjal figyelték játékát, ami minden pillanatban kész volt arra, hogy újabb és újabb irányba induljon el.

Eric Harlanddal olyan sziporkázóan játszottak együtt, amiben kiteljesedhetett a cimbalom perkusszív mivolta is, miközben kiprovokálta Eric Harland dobjátékából a dallamosságot is. Számomra a kettejük tekintetváltásaiban és összehangoltságában csúcsosodott ki a koncert. Mintha egy entitássá vált volna a két zenész.

36487666_775101426018839_7206207798378496000_o-151223.jpg

Eric Harland (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Számomra Lukács Miklós volt a koncert főszereplője, akit sokszor hallottam már, de csak most, a legendás zenészek viszonylatában éreztem meg igazán a jelentőségét. Ha Miles Davis ma élne, biztosan ő is megérezné azt az újszerűséget, frissességet, ami Lukács Miklós játékában megnyilvánul, és amiben jól megfér egymás mellett a hagyománytisztelet a legprogresszívebb gondolkodással, a romános frazírozás a kávéházi cigányzene emlékével, Kurtág György és a kortárszenei hatások, a jazzhagyomány és a kortárs irányzatok értő ismerete. Szerintem ha ma élne, Miles Davis Magyarországra költözne, és gulyáskrémes kenyeret enne – ahogy tette azt Ef Zámbó Istvánnál –, miközben a Lukács Miklós-típusú zenészekkel felrajzolná az európai jazzből kiindulva a műfaj egyik legéletképesebb, legújabb útját. Én legalábbis így képzelem, bár Lukács Miklós biztosan ellenkezne az ilyen túlzó kijelentésekkel szemben. 

Lukács Miklóssal készült korábbi interjúnkat itt olvashatja! A 2017-es KULT50 című kiadványból származó portréját pedig itt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.
Tánc

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.
Jazz/World hírek

Szabó Dániel jazz-zeneszerző rangos amerikai díjat kapott

Az USA legnagyobb zenei jogkezelő szervezete, az ASCAP és a Symphonic Jazz Orchestra ítélte oda neki az 5000 dollárral és egy zeneszerzői felkéréssel járó Commissioning Prize nevű díjat – írta meg a dalszerzo.hu.
Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.