Jazz/World

Ha Miles Davis ma élne, Lukács Miklóst hívná muzsikálni

2018.07.06. 15:25
Ajánlom
A Charles Lloyd & The Marvels és Lukács Mikós közös koncertjének legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy a legendák köztünk élnek.
36511236_775100729352242_5408185246749294592_o-151857.jpg

Charles Lloyd (Fotó/Forrás: Kelb Attila / Get Closer Concerts)

Sokan leírták és elmondták már, milyen fantasztikus volt az idén 80 éves szaxofonos, Charles Lloyd és zenekara koncertje, amin Lukács Miklós közreműködött és amit a Get Closer Concerts szervezett. Elsősorban azt a visszafogottságot dicsérték, ami Charles Lloydot jellemezte, és amit néhányan a szaxofonlegenda spirituális beállítottságának tudtak be. Fehér mágus, varázsló – írták. Én, aki csak a látottak-hallottak alapján ítélkezem, egy jól felépített imiddzsel rendelkező, nagy tudású zenészt láttam, akinek játéka mégsem mozgatott meg eléggé. Charles Lloyd visszafogottságában nem éreztem azt a visszafojtott, erős kézben tartott, robbanásra kész energiatöltetet, amit Wayne Shorter vagy más hasonló korú szaxofonosoknál igen – hogy a néhány hete hallott Art Ensembe Of Chicago szaxofonosát, a 77 éves Roscoe Mitchellt ne is említsem, aki olyan volt a színpadon, mint egy tüzes rakéta: minden hangjában és levegővételében benne volt az üzenet közvetítésének szándéka. Itt most Bill Frisell gitározásában sem szikrázott föl mindaz, amiért olyan nagyra tartjuk, főleg, hogy hangosítási problémák miatt sokszor nem lehetett azt különválasztani Greg Leisz steel gitározásától, aki viszont a koncert dinamikusabb szereplői közé sorolható. A fiatalabbak, Reuben Rogers (basszusgitár) és Eric Harland (dob) talán a Chalres Lloyd iránti tiszteletből, meg sem próbálták kimozdítani a produkciót az enerváltságból, hanem alázatosan betagozódtak abba.

A jazz a népzenéhez hasonlóan egy hagyománytisztelő műfaj, így amikor egy híres jazz-zenész koncertjére megyünk, hajlamosak vagyunk felvenni a „legenda-látó szemüvegünket”, ami időnként jobb színben tünteti fel a produkciót, mint amilyen.

Félreértés ne essék, nem akarom lebecsülni a Charles Lloyd által megtett utat, ami stílusokon és legendás zenészekkel való együttmuzsikáláson vezetett keresztül. Hiszen tudjuk, hogy olyan zenészekkel játszott, mint Chico Hamilton, Szabó Gábor, Cannonball Adderley, Roy Haynes, Tony Williams vagy Ron Carter, zenéje pedig hatással volt Miles Davisre is, öröksége a trombitás Bitches Brew című albumán fedezhető fel. De itt és most a remekbe szabott kompozíciók, a melodikusság és a zenészek fantasztikus technikai felkészültsége sem tudott igazán érvényre jutni, eljutni hozzám. Pedig nem ültem az utolsó sorban.

36559799_775101042685544_2341615645793189888_o-151222.jpg

Lukács Miklós (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Így volt ez mindaddig, míg Lukács Miklós meg nem érkezett a színpadra, az erősítők és elektromos hangszerek között anakronisztikusan ható, a századelő stílusjegyeit magán viselő Schunda-cimbalomhoz. Nem volt ő már ismeretlen a zenészek számára, hiszen Charles Lloyd nagy Bartók-rajongó és tárogatótulajdonos (!) lévén korábban felismerte már a Lukács Miklósban rejlő potenciált. A Wild Man Dance című albumához, illetve annak koncertturnéjára meg is hívta, Lukács Miklós pedig két éve az itt jelenlévő Eric Harland dobossal - és Larry Grenadier bőgőssel - készített saját szerzeményeiből lemezt Cimbalom Unlimited címmel. Mégis, amikor megütötte az első hangot, nemcsak a nézőtér, de a zenészek is varázsütésre felébredtek. Játékában a variabilitás, a kétszáz százalékos jelenlét, a kitágított figyelmi tér, a műfaji határokon felülemelkedő stílusérzék, a technikai felkészültség bátorsággal és alázattal párosult. Úgy tudta tízszeresére emelni a zene amplitúdóját, hogy közben nem helyzete magát előtérbe, nem akart felülemelkedni zenésztársain. Laza volt, játékos és alázatos. A világhírű zenészek tátott szájjal figyelték játékát, ami minden pillanatban kész volt arra, hogy újabb és újabb irányba induljon el.

Eric Harlanddal olyan sziporkázóan játszottak együtt, amiben kiteljesedhetett a cimbalom perkusszív mivolta is, miközben kiprovokálta Eric Harland dobjátékából a dallamosságot is. Számomra a kettejük tekintetváltásaiban és összehangoltságában csúcsosodott ki a koncert. Mintha egy entitássá vált volna a két zenész.

36487666_775101426018839_7206207798378496000_o-151223.jpg

Eric Harland (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Számomra Lukács Miklós volt a koncert főszereplője, akit sokszor hallottam már, de csak most, a legendás zenészek viszonylatában éreztem meg igazán a jelentőségét. Ha Miles Davis ma élne, biztosan ő is megérezné azt az újszerűséget, frissességet, ami Lukács Miklós játékában megnyilvánul, és amiben jól megfér egymás mellett a hagyománytisztelet a legprogresszívebb gondolkodással, a romános frazírozás a kávéházi cigányzene emlékével, Kurtág György és a kortárszenei hatások, a jazzhagyomány és a kortárs irányzatok értő ismerete. Szerintem ha ma élne, Miles Davis Magyarországra költözne, és gulyáskrémes kenyeret enne – ahogy tette azt Ef Zámbó Istvánnál –, miközben a Lukács Miklós-típusú zenészekkel felrajzolná az európai jazzből kiindulva a műfaj egyik legéletképesebb, legújabb útját. Én legalábbis így képzelem, bár Lukács Miklós biztosan ellenkezne az ilyen túlzó kijelentésekkel szemben. 

Lukács Miklóssal készült korábbi interjúnkat itt olvashatja! A 2017-es KULT50 című kiadványból származó portréját pedig itt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Koronavírusban halt meg Böröndi Tamás

A Vidám Színpad 65 éves igazgatójának nem volt alapbetegsége - tudta meg a Blikk.
Klasszikus

Átadták a Junior Prima Díjakat zeneművészet kategóriában

Idén is tíz fiatal tehetség vehette át a Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában csütörtökön, a járvány miatt online közvetített díjátadón.
Jazz/World

Debussy a klasszikus címkéje nélkül

Megjelent Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton első közös lemeze, amelyen Debussy-dalok hallhatók modern és izgalmas köntösben, úgy, ahogy még biztosan nem találkoztunk velük. Hiányzik az a hang, amit ez a megjelenés képvisel.
Vizuál

Spilák Klára rövidfilmes alakítását díjazták New Yorkban

A magyar színésznőt az SZFE hallgatójának, Rosanics Patrik diplomamunkájában nyújtott alakításáért díjazták.
Plusz

Black Friday helyett válaszd a fenntartható életet!

Fogyasztás helyett boldogság, pénz helyett élet! Ezt üzenik ismert művészek, köztük Vecsei H. Miklós, Pokorny Lia és Kollár-Klemencz László.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World gyász

Elhunyt Balázs Fecó

Életének 70. évében elhunyt Balázs Fecó énekes, zenész, zeneszerző – közölte a hírt a család nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője.
Jazz/World hír

Lukács Miklósé az év jazzalbuma

A MagyarJazz.hu szakmai szavazatok alapján ismerte el az év legjobb jazzelőadóit és lemezeit. A legjobb zenekar a Modern Art Orchestra, a legjobb énekesek Winand Gábor és Hajdu Klára.
Jazz/World lemezajánló

Debussy a klasszikus címkéje nélkül

Megjelent Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton első közös lemeze, amelyen Debussy-dalok hallhatók modern és izgalmas köntösben, úgy, ahogy még biztosan nem találkoztunk velük. Hiányzik az a hang, amit ez a megjelenés képvisel.
Jazz/World jótékonyság

Gyűjtés indul nehéz helyzetben lévő népzenészek számára

Gyűjtés indul nehéz helyzetben lévő népzenészek megsegítésére; az Összefogás hagyományőrző mesterekért elnevezésű kampány zárásaként december 19-én online jótékonysági gálaestet szervez a Hagyományok Háza.
Jazz/World gyász

Elhunyt Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa

73 éves korában elhunyt Mihály Tamás, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, az Omega basszusgitárosa – tudatta Facebook oldalán a zenekar.