Jazz/World

Hajdu Klára: „Egy énekes hangjában benne van minden, amit megélt”

2018.10.12. 20:10
Ajánlom
Fiatal kora ellenére már 10 éve vezeti saját kvartettjét Hajdu Klára, aki a Balázs Elemér Group énekeseként robbant be a jazz-színtérre. Október 13-ai jubileumi koncertjük kapcsán beszélgettünk az énekesi létről.

Tíz évvel ezelőtt még a Balázs Elemér Group énekesnője voltál, amikor megalapítottad a kvartettedet. Saját magad számára szerettél volna akkor bizonyítani?

Igen, az volt a cél, hogy elkezdjek zeneileg is függetlenedni, felnőni. Abban az időszakban már egyre több olyan felkérés ért, ahol a saját zenekaromat és zenémet szerették volna hallani. Eleinte csak eleget tettünk ezeknek a felkéréseknek, majd egy rövid elcsendesedés után 2012-ben jött egy fordulat, amikor átalakult a zenekarom. Soós Mártonhoz és hozzám csatlakozott Neumann Balázs és Hoff Marcell. Elővettem a saját dalaimat és megmutattam azokat a srácoknak, majd a Come with me című első lemezünkkel a nagyvilágnak is.

Az volt a vágyam, hogy legyen egy olyan zenekarom, ami csak az enyém, és akikkel kialakíthatunk egy olyasfajta hangzásvilágot, ami megkülönböztet minket a többi vokális zenét játszó jazzkvartettől.

A következő lemezetekkel viszont Chet Baker előtt tisztelegtetek. 

Amellett, hogy nagyon vágytam saját dalokra, hiányzott, hogy standardeket énekljek. Azért választottam Chet Bakert, mert ő az egyik legnagyobb kedvencem ebben a műfajban, a szakdolgozatomat is róla írtam. Ezért olyan dalokat választottam, amelyeket vagy ő maga írt, vagy ő vitt sikerre előadóként. A lemezen Fekete-Kovács Kornél közreműködött trombitán és szárnykürtön. Nagyon sikeres lett ez a lemez, a szakma Fonogram díjra jelölte Az év hazai jazz albuma kategóriában.

De nem hagytad abba a szerzői munkát sem, hiszen Oláh Krisztiánnal közös duótok repertoárjában is vannak saját szerzemények. Vele szerzőpárosként is egymásra találtatok?

Krisztiánt gyerekkora óta ismerem, láttam őt felcseperedni, és azt, ahogyan belekerült a jazzéletbe. Mivel barátok vagyunk, teljesen természetesen alakult ki a közös munka, nagyon szeretjük egymás ötleteit a hangszerelés és a dalszerzés terén is. Sokat muzsikáltunk duóban, ezért adta magát a duólemez ötlete. Nem standard-lemezt akartunk csinálni. Nekem is volt saját dalom, ő is hozott több kompozíciót. Az egyik ötletén együtt dolgoztunk, írtam hozzá egy szöveget és így született az első közös szerzeményünk a Deep in a Dream, a lemez címadó dala, amihez klipet is forgattunk. Mivel a közönség is nagyon szereti, biztosan lesznek még közös dalaink.

Egyébként mennyire vagy tudatos az imidzsépítésben?

Egyáltalán nem! Van egy kialakult ízlésem zenében és megjelenésben is, és valószínűleg mostanra értem meg annyira, hogy nagyjából kerek egész az, amit képviselek. Egyébként sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne egy olyan, elfogulatlan külföldi producerrel dolgozni, aki nem ismer minket, hanem külső szemlélőként tudna terelgetni szakmailag. Jó volna az is, ha a zenei menedzsmentnek nagyobb hagyománya lenne itthon. Maximum a külföldi kollégákat figyelve az ő példájukból tanulhatunk.

Abból a szempontból viszont talán szerencsés jellem vagyok, hogy meg tudom tartani az egyensúlyt a művész érzékenysége és egy olyasfajta tárgyilagosság között, ami az önmenedzsmenthez kell. Ez egyedül akkor akadály, amikor alkotok: olyankor el kell csitítani a tudatost, és hagyni dolgozni a művész énemet.

Hogy látod, tíz év alatt mennyit változott a hangod karaktere?

Ez tényleg úgy van, ahogy mondják: „érik, mint egy jó bor”. A tanítás is sokat segít abban, hogy mindent a helyére tegyek a hangképzés terén. Az ő kis hibáikból is rengeteget tanulok azáltal, hogy meg kell fogalmazzam, hogyan kell elérni a kívánt hangszínt. Én annak idején sokszor ösztönösen ráéreztem a dolgokra, ezért is nehéz szavakba önteni, hogy mit hogyan kell megformálni. A mi hangszerünk, a hangunk ráadásul nagyon érzékeny: sokszor egy rossz passzban lévő énekes nem tud úgy megszólalni, ahogy szeretne. Egy énekes hangjában benne van minden érzés, emlék, amit megélt.

Manapság egyre forróbb téma a nők helyzete a jazzben, főként az instrumentális zene terén. Te hogyan éled meg a vezetői szerepet egy férfiakból álló zenekarban?

Mivel nekem két bátyám van, ezért jól szót értek a fiúkkal és pont ezért nem is lettem annyira királylány. Nekem inkább a gimnázium jelentette a kihívást, ahol csak lányokkal voltam körbevéve. A jazztanszakon persze már férfidominancia volt, de ez motivált is, mert a zenészek körében még mindig él egy kicsit az az elképzelés, hogy az énekes nem zenész, és én igyekeztem erre rácáfolni. Már a jazztanszakon sikerült elérni, hogy zenészként kezeljenek. A mai napig vannak olyan énekesek, akik csak a saját buborékukban élnek, nem foglalkoznak azzal, hogy a hangszeresek mit játszanak míg ők énekelnek, nem játszanak hangszeren, nem tudnak és nem is akarnak dalt írni. Ugyanakkor egyre több zeneszerző lányt, zongoristát, gitárost látunk. Igyekszem én is ezen az úton járni és azt gondolom, hogy emiatt elfogadnak a fiúk és partnerként tekintenek rám. Másrészt a mi zenekarunk egy baráti kör is, ahol akkor is nagyon jó beszélgetések vannak, ha éppen nem zenélünk. 

Hkq3-200452.jpg

Hajdu Klára Quartet (Fotó/Forrás: Szakonyi Milán)

És az mennyire fontos szerinted, hogy a színpadon jazzénekes ként, tehát női mivoltodban legyél jelen?

Igazából szerintem a jazzben teljesen mindegy, hogy hogy nézel ki. Nekem pont az tetszik, ha valaki őszinte és önazonos. Úgy látom, hogy – részben a közösségi média miatt – kezd megszűnni a közönséget és a zenészeket elválasztó óriási szakadék is. Senki sem megközelíthetetlen, és ezáltal semmi szükség egy felvett, maníros szerepre. Másrészt, ha egy nő nőies, akkor az a színpadon is látszódni fog, meg akkor is, ha csak úgy kimegy az utcára.

Mit hallhatunk tőletek október 13-án az Opus Jazz Clubban, a születésnapi koncerten?

A régi, nagy kedvencek is szerepelnek majd a repertoárban, és minden lemezről fogunk majd játszani. Készülünk egy-két olyan meglepetéssel is, ami eddig nem hangzott el. Ez egy élő lemezfelvétel lesz, mert az Opusban minden adott ahhoz, hogy szépen szóljunk. Úgyhogy nagyon várjuk mi is!

Hajdu Klára: „Chet Baker egy nagyon régi szerelmem”

Kapcsolódó

Hajdu Klára: „Chet Baker egy nagyon régi szerelmem”

A 2013-as év jazzénekese, a Fonogram díjas Hajdu Klára zenekarával, a Hajdu Klára Quartettel december 22-én mutatja be legújabb lemezét Plays Standards Dedicated to Chet Baker címmel a Budapest Jazz Clubban. A lemezzel a legendás jazz trombitás emléke előtt adóznak. A zenekar új zongoristája a Prima Junior díjas fiatal tehetség, Oláh Krisztián. Az albumon az Artisjus-, eMeRTon- és Liszt-díjas Fekete-Kovács Kornél játszik trombitán és szárnykürtön. Hajdu Klárát az új lemez kapcsán kérdeztük. INTERJÚ

Klippremier – Hajdu Klára - Oláh Krisztián: Deep In A Dream

Klippremier – Hajdu Klára - Oláh Krisztián: Deep In A Dream

A Fidelión debütál online a kristályhangú Hajdu Klára és a fiatalsága ellenére a legjobbak közé sorolható zongorista-zeneszerző Oláh Krisztián közös duólemezének első hivatalos videoklipje. Hajdu Klára a felvétel és a forgatás körülményeiről is mesélt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Vizuál

A Ruben Brandt és a Napszállta tarolt Sevillában

Milorad Krstic akció-thrillere a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díját is elnyerte a sevillai filmfesztiválon, Nemes Jeles László filmjét pedig a legjobb európai koprodukciót megillető Eurimages-díjjal tüntették ki.
Klasszikus

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Tánc

Az arcukkal is táncolnak

Anton Lachky szlovák koregoráfus paradigmát váltott a Közép-Európa Táncszínházzal közös munkafolyamatban. Bebizonyította, hogy a táncos test nem ér véget a végtagok és a törzs mozgásánál. Arcot, hangot, konkrét gesztusokat adott nekik.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Terence Blanchard: „Itt az ideje az előítéletekről nyíltan beszélni”

A többszörös Grammy-díjas jazztrombitás, filmzene- és operaszerző azok közé tartozik, akiknek határozott véleménye van a világról, és ezt zenéjükben sem rejtik véka alá. Terence Blanchard november 21-én a Budapest Jazz Clubban játszik E-Collective nevű zenekarával, ezt megelőzően beszélgettünk telefonon.
Jazz/World kult50

Minden koncerten ízekre szedi magát – Szirtes Edina Mókus

Korkedvezménnyel vették fel a szegedi konzervatóriumba, ahol a legkisebb lévén a többiek Mókusnak becézték – innen ered a művészneve. Szirtes Edina Kult50-ben megjelent portréja.
Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.