Jazz/World

Hangok a digitális tisztítótűzből

2012.05.21. 10:18
Ajánlom
Régen volt már budapesti koncert, amelyet ekkora izgalommal vártam volna, és megint csak rá kell jönnöm a végén, hogy talán bennem van a hiba, mert a túl nagy elvárások nem tesznek jót az élménynek. Nils Petter Molvaer a skandináv kortárs improvizatív zene egyik meghatározó művésze, aki olyan merészséggel feszeget stílushatárokat, mint talán senki más. Mégis, a borotvaélen táncolás a művészetben is igen veszélyes dolog.

2009-ben hallottam Molvaert először élőben a Millenáris Teátrumban. Akkor úgy távoztam a nézőtérről, hogy azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Tíz kérdés, amit eddig nem mertél feltenni a zenéről, és más tette föl helyetted - valami ilyesmi benyomásom volt az élmény hatására, amely túlzás nélkül kiforgatott sok mindent, amit eddig gondoltam dallamról, ritmusról, harmóniáról. És lám, nem csak nekem, hiszen egész parázs kis vita is támadt akkor az előtérben zenész barátaim között.

Pedig 2009-ben Molvaer már túl volt egy meghatározó korszakon: Eivind Aarset gitáros, a frontember állandó alkotótársa 10 év közös munka után szólókarrierbe kezdett; 2009-ben új gitáros, Stian Westerhus mutatkozott be Molvaer oldalán - aki a mostani koncertre is elkísérte őt. Westerhus hiperkarcos, kérlelhetetlen, indusztriálba vegyített stílusát azóta a Trafóban is megismerhette a közönség, ahol idén január elején szólókoncertet adott egy marék értő közönség füle hallatára.

A mostani este első felében Barabás Lőrinc melegítette be a hallgatóságot nemrég alakult kvartettjével. Bár talán a szándéka nem teljesen ez volt, de megszólalása erőteljesen idézte Erik Truffaz stílusát mind hangszerelésben, mind saját trombitasoundjában, mind a kompozíciók hangvételében. Ez a - talán ma már kissé retrósnak számító - irány saját vegyértékeit tekintve ugyan nem volt éppenséggel könnyed muzsikának tekinthető, mégis remek prelűdnek bizonyult a norvég főműsor előtt. Barabás Lőrinc széles zenei látókörének, stílusgazdag előadó-művészetének lenyomata volt a produkció. Méltó folytatása ez a kvartett a trombitást 2010-ig fémjelző Eklektric formáció irányának, amelyben a többiek mellett kiváló partnernek bizonyul a fiatal és agilis billentyűs, Premecz Mátyás.

NPM - ahogy gyakran rövidíti saját nevét, és ahogy rajongói is szívesen emlegetik - gyors átszerelés után és hosszabbra sikeredett zenei felvezetővel indította koncertjét. Nehezen sikerült befűteni az A38 koncerttermét érzésem szerint, ami részben annak köszönhető, hogy a félházas közönség jelentős hányada az előzenekarra jött be, és láthatóan fogalma sem volt, mi vár rá a második részben. Meglepő volt ez a jelenség, főleg mivel három éve a Millenárisnak lelkes, értő közönséggel sikerült megtöltenie a több száz fős Teátrumot, színültig. De másrészt Molvaer legújabb lemezének (Baboon Moon), amelynek bemutatója volt ez a koncert, nem sikerül idézni azt a revelációt, amelyet az előző (An American Compilation) album oly döbbenetes erővel szabadít fel.

Molvaernél és zenésztársainál óriási szerepet játszik az improvizáció, amelynek igazi ereje abban rejlik, hogy képesek a különböző elektronikus hatásokat aktív, lélegző kreatív erővé alakítani a színpadon. Így Molvaernek nem csak jellegzetesen huzatos, hűvös hangszerbefúvása tartozik azonnal felismerhető védjegyei közé: a többszólamban, hol akkordpárhuzamban, hol intelligens harmóniaváltásokkal megszólaló trombita bármikor képes krónikus hátborzongást kiváltani. (Szokták emlegetni, hogy a zenekar negyedik tagja a trombitás mellett szorosan helyet foglaló MacBook laptop.)

Másrészt az a 10-20 százalék, amelyet az előre megírt kompozíciók váza tesz ki, zseniálisan egyszerű, mégis összetett témákat és hangszerelési megoldásokat vonultatott fel eddig. Ezek azonban ezúttal érzésem szerint túl nagy mélységekbe igyekeznek törni (részben a gitáros Stian Westerhus sötét zenei ambícióinak köszönhetően), és ehhez nem bizonyulnak elég ihletettnek az új kompozíciók. Molvaernek szüksége van arra, hogy az alkotó folyamatban társra leljen. A csípős-savanyú frizurát viselő Westerhus pedig él is ezzel a lehetőséggel, és egy csomó olyan kreatív stíluselemet vonultat fel, amelyek ugyan a pillanat szüleményének tűnnek, valójában azonban a művész hangvételének tudatosan kiválasztott eszközei. Ilyen a gitár kezelése vonóval, a húrok lehangolása játék közben, a kábelcsatlakozó tapogatásával elért perkusszív zajelemek. Ezek hatása elementáris tud lenni, ha a zene közege előre megágyaz nekik, ám ezúttal a megcélzott mélységekbe nem vonzottak olyan súllyal, amilyet Molvaer ambientes, pszichedelikus jazzének alaphangulata szokott idézni megdöbbentő pillanataiban. 

Csupán asszisztált (igaz, azt hibátlanul), de alkotó zeneiséggel nem járult hozzá az összképhez a trió új dobosa: Erland Dahlen hangszere szélesvásznú térben szólalt meg (köszönhetően a 3D zengetésnek), tempója pedig stabil, sőt impulzívan húzó volt. Ám nagyon hiányzott az a kreatív többlet, amellyel az előző dobos, Audun Kleive elkényeztette a hallgatót (emlékezetes Kleive három évvel ezelőtti színpadi szólója egy szál kézben tartott, digitálisan effektezett kis cintányérral).

A mágia persze azért alapvetően működött most is, hiszen a színpadi eksztázist valójában hihetetlen higgadt, tudatos és bevált alkotói szándékok tartották irányításuk alatt. Az éteri lebegésű balladákból a pokoli bugyrokba rántani a hallgatót és aztán vissza - ez a XXI. századi Divina Commedia a norvég kortárs zene egyik nagy vívmánya.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.