Jazz/World

Hangokból építeni bábeltornyot

2016.07.27. 13:46
Ajánlom
Előrebocsátom: aki a fesztivál szó hallatán kavargó tömegekre számított, az nagyot csalódott a balatonboglári Babel Sound Fesztiválon. Aki viszont számolt azzal, hogy valami családias örömünnepre, esszenciális találkozóra érkezik, az megkaphatta a magáét.

Jó pár éve indult a Babel Sound Fesztivál, a világzene szerelmeseinek legnagyobb örömére, ami csalódásba fordult át a gyerekcipőben járó szervezés miatt. Akkor, mint azt hallani lehetett, hatalmas anyagi csőddel zárt a rendezvény, most viszont Budapest-szerte óriásplakátok hirdették a fesztivál újjászületését, a nagy volumenű marketingtevékenység láttán sokan azt gondolhatták, a szervezők tanultak a hibájukból és immár be tudja teljesíteni a célját ez az alapvetően nagyon jónak ígérkező elképzelés.

Bevallom, Balatonboglárra érkezve semmi jel nem mutatott arra, hogy fesztivál van a városban, annak ellenére, hogy a szlogen azt hirdette: ez az a hely, „ahol a világ összefut”. Ezt még az első nap számlájára írtuk, mint ahogyan azt is, hogy olykor többen voltak az egyébként csodálatos fesztiválhelyszínek színpadain, mint a közönség soraiban. Apropó fesztiválhelyszínek: a szervezés már ott elvérzett e tekintetben, hogy a nyolc helyszín nagyon távol esett egymástól, komoly logisztikára volt szükség, hogy az ember az egyik színpadtól időben átérjen a másikhoz, pláne, hogy semmilyen tábla nem mutatta az utat. Azután rájöttünk, hogy nem érdemes sietni,

teljes időtlenség uralkodott ebben a bábeli zűrzavarban, annak minden előnyével és hátrányával.

Be kellett látnunk, hogy itt nem fogjuk tudni érvényesíteni a fesztiválozó attitűdöt, helyette jobb stratégiának tűnt hátradőlni és belassulni. Két és fél nap telt el ebben az állapotban. 

Babel Sound Fesztivál

Babel Sound Fesztivál (Fotó/Forrás: Czellár Gabriella)

Az első koncerteken még a túl (?) korán érkezők felelősségével voltunk kénytelenek viselni az értetlen zenésztekinteteket, amik azt kérdezték: minden szép és jó, de hol van a közönség? Szerencsére a legtöbben voltak annyira profik, hogy a közönség hiányától függetlenül teljes erőbedobással játszották végig a koncerteket, tehát aki akart, jól mulathatott.

Így volt ez már a tavalyi African Music Awards jazzjelöltje, a Gabacho Maroc zenekar koncertjén is, amiben a maroccói zene, az afrikai ritmusok, a reggae és a jazz adott randevút, vagy az El Naán meghitt koncertjén, akik igazi kasztíliai népzenét játszottak némi basszusgitárral és elektronikával megtámogatva a kápolna előtti kis amfiteátrumon, és akik a helyszín hangulatához illően még Bacchus oltárán is áldoztak egy kulacs borral, ami körbejárt a maréknyi közönség tagjai között. A sok tagot számláló, olasz fúvósokból álló BandArtica koncertjén viszont a csekély számú, ám lelkesen ugráló közönség betöltötte energiájával a hatalmas fesztiválsátrat.

Babel Sound Fesztivál

Babel Sound Fesztivál (Fotó/Forrás: Czellár Gabriella)

Éjszaka aztán minden világossá vált: a Szimpla udvarba érkezve már forrt a jó értelemben vett bábeli hangulat. A közös jammelésbe bárki beszállhatott, a világ összes tájáról érkezett djambések, cajonosok, fúvósok, gitárosok, harmonikások, bőgősök és más, egzotikus hangszereken játszók keresték a közös nyelvet és hangokat egészen reggelig. Ebben a konfliktusoktól túrterhelt politikai helyzetben különösen felemelő volt látni ezeket az arcokat, akik között brooklyni gipsy, fekete és fehér szaxofonos, marokkói énekes, spanyol fuvolista, balkáni kavalos, klezmer zenész, oudos, indiai szitárjátékos és magyar népzenész is akadt. Ezek a zenészek nem egymást elnyomva, hanem egymásnak teret adva játszottak, egy-egy alkalmi leader vezetésével próbáltak rendet teremteni a hangok között, felépítve azokból a bábeltornyot. Sokszor éreztem úgy magam, 

mintha egy Tony Gatlif-filmbe csöppentem volna,

ahol a szenvedélyes zenélés és táncolás a mozis élmény kedvéért a végsőkig fel van turbózva, olyannyira, hogy az szinte már giccs. Szerencsére ez a veszély itt nem állt fenn, több tanú van rá, hogy ez a valóságban is megtörtént.

Mi több, egy egész hétig kitartott. A nap bármely szakában tértünk be a Szimpla udvar Szimplakertből ismerős, kellemesen romos falai közé, ez az alaphangulat fogadott, amihez a helyben főtt roma és keleti ételek illata társult.

Ebből a hangulatból még a leggyakoribb ismerkedő kérdés sem tudott kizökkenteni, ami a legtöbbször úgy szólt: Which instrument do you play on? Jól jelzi ez a jelen lévő, egy főre eső zenészek számát, vagyis az előadók-hallgatók közötti aránytalanságot, amiről már beszéltem. Felmerül a kérdés, hogy

szándékosan egy olyan fesztivált rendeztek-e itt, ami tulajdonképpen egy zenésztalálkozó, ahol egyik muzsikus a másiknak játszik?

Babel Sound Fesztivál - éjszakai jam

Babel Sound Fesztivál - éjszakai jam (Fotó/Forrás: Czellár Gabriella)

A válasz: nem.

Aki akart, részese tudott lenni ennek az együttlétnek, akkor is, ha ehhez nem volt „eszköze”, vagyis hangszer a kezében. Ezt segítették a napközbeni interaktív workshopokok is a Balatonparton és a Gömbkilátónál felépített sátrakban, ahol lehetett tanulni indonéz gamelán zenét, cigányzenét, erdélyi pásztorfurulyázást, digeridoot, afrikai djambét és táncot és még sok minden mást.

Itt jegyezném meg, hogy példaértékű, ahogyan a szervezők a világzenei sztárok helyett többségében kevésbé ismert, ám allűröktől mentes, a saját kultúráját hitelesen képviselő előadókat hívott külföldről. A magyar fellépők szempontjából az volt érzékelhető, hogy a szervezők kerülték az autentikus folkot játszó zenekarokat, helyettük főként az underground és a crossover etnozene képviselői voltak jelen. Az általam hallottak közül feltűnően

sokan ötvözték a magyar népdalkincset flamenco ritmusokkal, ami jelenséggé nőve egy idő után kifejezetten érthetetlen volt,

hiszen beteljesítette a világzenéről alkotott negatív sztereotípiákat, a stíluskeverés pedig egy idő után nem izgalmas, hanem jellegtelenséghez vezet. Persze nem szabad itt sem általánosítani, hiszen például a Romengo is itt volt, akikről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, vagy a Babra, akik a délszláv népzenét  fiatalos lendülettel és rendkívül ízlésesen interpretálják, a Holdviola viszont nálam már átlépte az egyébként nagyon nehezen körülhatárolható "világzene" fogalomkörét.

Babel Sound Fesztivál

Babel Sound Fesztivál (Fotó/Forrás: Czellár Gabriella)

Ami a tanulság, hogy a fesztiválra nem érdemes csak úgy„leugrani”: minimum 3-4 napot ajánlatos ott tölteni, hogy igazán át tudjuk venni a rengeteg helyről érkező emberek közös rezgéshullámát. A fesztivál szervezői viszont némi nagyobb ráfordítással akár egy, a civilek számára „könnyebben hozzáférhető” fesztivált is létrehozhatnak a jövőben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Klasszikus

Várjon Dénes szólóestjével folytatódik az MVM Koncertek

A Kossuth-díjas zongoraművész live-streaming módon közvetített koncertjét április 20-án tartják Zeneakadémia Nagytermében.
Zenés színház

Orfeum a háború árnyékában – interjú Laki Péterrel

Laki Péter 2012 óta számos szerepben bizonyított már a Budapesti Operettszínházban, legutóbb a Marica grófnő Zsupánjaként láthatta őt a közönség. Ezúttal az operettirodalom egyik legismertebb darabja, a Csárdáskirálynő Bónijaként áll a nézők elé – online. Az elmúlt időszakról, a zene iránti szeretetéről és az előadás történelmi hátteréről beszélgettünk.
Vizuál

Ilyen volt a karantén nyolc képzőművész szemével

Vírushelyzet alatt készült kortárs műveket mutat be a MANK Karantén-naplók címmel. Az új online kiállításon a művészek naplószerűen fogalmazzák meg hogyan hatott életükre, gondolkodásukra a vírus és az elmúlt egy év.
Vizuál

Marion Cotillard és Adam Driver musicaljével nyílik a cannes-i filmfesztivál 

A látomásos és rejtélyes filmjeiről ismert francia rendező, Leos Carax angol nyelvű, Annette című zenés filmjével kezdődik július 6-án a 74. cannes-i fesztivál - jelentette be hétfőn Thierry Frémaux fesztiváligazgató a France Inter rádióban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Igazi francia dzsesszcsemege Thomas de Pourquery új lemeze

Korlátoktól mentes, felszabadult, improvizatív zene hallható a francia dzsessz aktuális színfoltja, Thomas de Pourquery új albumán. Az énekes, szaxofonos Droles de Dames című anyaga a magyar BMC gondozásában jelent meg.
Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.