Jazz/World

Hard bop tiszteletadás Michael Breckernek

2008.01.24. 00:00
Ajánlom
Tony Lakatos kezdeményezése nyomán Michael Brecker-emlékkoncertet rendeztek a Művészetek Palotájában. A Németországban élő magyar szaxofonos által létrehozott szupergroup műsorára a hazai jazzélet színe-java kíváncsi volt.

Azért érdemes ezt a legutóbbi mondatot megjegyezni, mert az eset szokatlannak mondható. Az utóbbi években világhírű művészek sorát láttam vendégszerepelni különböző honi porondokon, ám e koncertekről a magyar jazzélet távol maradt, néha egy-két árva muzsikus lézengett a nézőtéren. Vajon ezúttal mi indokolta a nagy érdeklődést? Brecker nimbusza? Tony Lakatosé? A szupergroup többi tagjáé? Mindez együtt? Vagy egy ezeknél sokkal materiálisabb okkal lenne magyarázható a szakemberek jelenléte? A kérdés maradjon nyitott.

Aligha megkérdőjelezhető, hogy Tony Lakatos szép és nemes kezdeményezéssel állt elő, amikor kiváló magyar és külföldi zenészekkel Brecker-emlékestet szervezett. Adódik azonban egy kérdés, melyet szintén nem a kritikus tiszte megválaszolni: 2007-ben sajnos elég sok meghatározó jelentőségű jazzmuzsikus hagyott itt minket, olyanok is, akik fél évszázadon át szerepeltek a műfaj élvonalában, s hangszerük egyedülálló mestereiként emlegették őket Detroittól Varsóig. Ilyen volt a zongorista/hárfás Alice Coltrane (meghalt 2007. január 12-én), John Coltrane felesége és zenészpartnere a szaxofonos utolsó éveiben; a hegedűs Leroy Jenkins (meghalt 2007. február 24-én), a free mozgalom egyik kulcsfigurája; a klarinétos Tony Scott (meghalt 2007. március 28-án), Billie Holiday egykori kísérője, akinek művészetére Olaszország és Amerika egyaránt büszke lehet; a zongorista Andrew Hill (meghalt 2007. április 20-án), a mértékadó Blue Note kiadó egyik meghatározóan fontos művésze; valamint a dobos Max Roach (meghalt 2007. augusztus 16-án), akit elegendő a saját nevével jellemezni, hiszen az egyetemes jazztörténet kiemelkedő alakja. Nos, miért van az, hangzik a második nyitott kérdés, hogy a műfajnak eme tiszteletet parancsoló reprezentánsai emlékére nem rendeznek hangversenyeket Budapesten? Vajon nincs-e mindez összefüggésben a jazzipar gépezetének mai, az üzleti szempontokat nemegyszer a „békebeli” jazz-feeling, sőt, alkalmasint a zenei minőség kárára érvényesítő működésével? Higgadt hangnemű vitát, szakmai érveket sorakoztató kerekasztal-beszélgetést érdemlő probléma ez.

A Brecker-koncert a fenti kérdőjelek kitevése ellenére is dicsérő kritikát érdemel. Lakatosék két szaxofonossal bővített klasszikus akusztikus hard bop felállásban emlékeztek az egy évvel ezelőtt elhunyt amerikai muzsikusra. A zenekarból többen, így a bőgős Boris Kozlov és a dobos Adam Nussbaum zenészpartnere volt Breckernek, testvére pedig, a trombitás Randy Brecker pályája kezdetétől mindennapi munkakapcsolatban állt öccsével. Együtt játszottak a Dreams nevű jazz/rock együttesben, s ugyancsak közösen alapították meg a példátlanul sikeres Brecker Brotherst. Tony Lakatos mellett két további tenoros színesítette az emlékzenekart: mind Rick Margitza, mind pedig Gary Thomas neve jól cseng a fusion zenéket kedvelők fülében, ezúttal azonban a bíráló minden elfogultság nélkül kénytelen bevallani: egy Brecker-Lakatos-Oláh-Kozlov-Nussbaum felállású klasszikus hard bop zenekar játékának még jobban örült volna. Thomas kedvetlenül fújt, Margitza terjengős szólói többször útvesztővé váltak, ahonnan csak nagy erőfeszítések árán tudott a muzsikus visszavergődni a témához. Lakatos sokkal tetszetősebb szólókkal kedveskedett a hallgatóknak, újabb bizonyítékát adva, hogy az egymástól legeltérőbb formációkban és stílusokban képes feltalálni magát anélkül, hogy egyéniségét feladná.

Randy Brecker szintén kellemes pillanatokat szerzett játékával. Lemezein gyakran esik áldozatul a képzett instrumentalista a divatos stílusirányzatoknak, itt azonban kristálytisztán szólt a hangszere. Oláh Kálmán nagyszerű Night Silence témájában különösen feltűnő volt Brecker játékának érzékenysége.

A ritmusszekcióból Oláh és Nussbaum nevét kell feltétlenül kiemelni. Kozlov ezúttal szerényebb szerepet vitt. Oláh Kálmán néhány igen finomra csiszolt szólóval gazdagította a koncertet, Nussbaum hangszere pedig szinte végig külön életet élt, távolról a régi Blakey-felvételeket idézve, ahol nehéz eldönteni, vajon a dobos kiszolgálja vagy titkon irányítja a fúvós szólistákat.

A műsort összeállítók szakavatott kézzel nyúltak a Brecker-életmű egy-egy tényleg fontos darabjához (Not Ethiopia, Straphangin’), ezeket stílusban harmonizáló saját szerzeményekkel (Lakatos, Oláh) és híres zeneszerzők (Ivan Lins, Horace Silver, Don Grolnick) szintén jól megválogatott kompozícióival egészítették ki. A hosszú szaxofonintró ellenére izgalmas élmény volt a Margitza játékát kidomborító Love Dance, melyet általában énekesnők tűzik műsorukra. Gary Thomas a szünet után helyenként fuvolára váltott (Straphangin’, Night Silence). Valami enyhe tétovaság ekkor is maradt a soundjában, de még így is jobb lett volna, ha tenorszaxofont ezen az estén nem vesz a kezébe.

(2008. január 19. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) – Michael Brecker-emlékkoncert; Randy Brecker (trombita), Tony Lakatos, Gary Thomas, Rick Margitza (tenorszaxofon), Oláh Kálmán (zongora), Boris Kozlov (bőgő), Adam Nussbaum (dob))

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.