Ritka hangszer a cimbalom, kevesen játszanak rajta. Téged hogyan talált meg?

Ötévesen egy dobfelszerelést kaptam a szüleimtől, mert megelégelték, hogy mindent kiporolok egy dobverővel, amit még háromévesen kaptam. Amikor első osztályos lettem, megkértek, hogy doboljak az iskola zenei rendezvényén. Egy metal groove-ot improvizáltam, mert akkoriban metáldobos szerettem volna lenni. Ezen az eseményen hallott a helyi népzene tanszék vezetője, Unger Balázs. Odajött hozzám, és megkérdezte, lenne-e kedvem bemenni egy órájára. Nézzem meg a hangszert, mert az ütéstechnikában van hasonlóság a kettő között. Nem tudom felidézni, mi fogott meg végül. Egyszerűen csak

És meg kell vallani, a cimbalomnak elég különleges hangja van.

Milyen előnyeit és hátrányait érzed annak, hogy zenei tanulmányaidat nem a megszokott módon, a klasszikus zenei alapok elsajátításával kezdted?

Előny, hogy a hallásom sokat finomodott a népzene által. Amikor elkezdtem táncházakban játszani, rákényszerültem, hogy a tanult dallamokat helyben transzponáljam más hangnemekbe, illetve az általam nem ismert melódiák kíséretét egyetlen eljátszás alkalmával kellett elsajátítanom, és szólót is improvizálni rá. Hátránynak ugyanezt, azaz a hallás utáni tanulást hozom fel. Bár olvastunk kottából, nem foglalkoztunk vele olyan mélyen, mint a klasszikus oktatásban. Ennek utóhatását a mai napig érzem, de sokat fejlődtem benne.

Horváth Áron cimbalomművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

2016-ban, mindössze tizenkét évesen a Fölszállott a Páva népzenei tehetségkutató műsor nyertese lettél „Hangszeres szólisták és zenekarok” kategóriában. Az országos ismertség, a Sarjú Bandával kötött barátság mellett itt figyelt fel rád Dresch Mihály. Meghatározó pillanat lehetett, amikor elkezdtél vele zenélni. Min változtatott ez a találkozás, és milyen irányba vitte a szakmai érdeklődésed?

2017-ben már kollégának szólított, majd 2021-ben hívott fel, hogy lenne két koncert, ha van kedvem, játszunk együtt. Azóta minden formációjában voltam vendég vagy beugró, 2024-ben pedig megalapította az Alternatív Quartet-jét, ahol én vagyok a cimbalmos. Misi számos új kaput nyitott meg előttem, és segített abban, hogy igényem legyen a saját hangom kialakítására. Eléggé beszűkült voltam akkoriban: egy dolog érdekelt és minden másra kissé elítélően tekintettem. Annak ellenére, hogy a gyerekkori zenei hatások és a zene, amit ma játszom, bennem volt, nem mertem foglalkozni vele. Féltem attól, hogy mások mit szólnak majd hozzá. Sok mindent köszönhetek neki.

2024-ben a Müpa és a Konzerthaus Wien jelölésével az ECHO Rising Stars programjába is bekerültél, amelynek harmincéves történetében te vagy az első cimbalmos. Mi ennek az üzenete számodra?

Megéri nyitottnak lenni, kísérletezni és önazonosnak lenni. Hatalmas felelősségnek érzem, mivel sok embernek én mutathatom be a hangszert, így 110 százalékon kell teljesítenem minden téren. Sok minden múlhat azon, hogy mit fogok csinálni a következő egy évben.

Ebben az időszakban olyan neves helyszíneken léphetsz fel a program keretében, mint a hamburgi Elbphilharmonie vagy az amszterdami Concertgebow. Mely városok és koncerttermek meghívásának teszel még eleget a sorozat során, és milyen műsort viszel?

Összesen tizenöt helyszínt számoltam össze. A Kölni Filharmónia koncerttermében lesz az első fellépésem, ezen kívül fogok játszani a portói Casa de Música-ban, stockholmi Konserthuset-ben, Angliában (Glasshouse, B:Music). Még számos neves helyről kaptam meghívást, és épp formálódik egy új felkérés 2026 októberére. Leginkább szólóban fogok előadni klasszikus zenét, de a saját számaimat is viszem, és szabad improvizáció is tervben van. Kiemelném a Nagy Emmával való duózást. Emma zeneisége és énekhangja az egyik legizgalmasabb a hazai zenei közegben, és ez a program adta meg a lehetőséget, hogy újból együtt dolgozzunk. A zenekarom, az Intergeese is fellép, és külön a Rising Stars kérésére létrehoztam egy kvartettet, akikkel világzenét és népzenét fogunk játszani, kicsit sajátosan.

Fenyvesi Gabriella operaénekes és Horváth Áron cimbalomművész a Junior Prima díjátadón (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

Egy április végi, az Intergeese-zel adott lakáskoncertünk alkalmával az utolsó számunk végén többen könnyezni kezdtek. Valahol ezt szeretném elérni: érzelmeket kiváltani, és azt, hogy a közönség minél mélyebben kapcsolódhasson ahhoz, amit csinálok.

November 14-én a Müpában jöhet létre ez a kapcsolódás, szintén az ECHO Rising Stars keretében. A műsor első ránézésre eklektikusnak tűnhet: Bach, Kurtág, magyarországi bemutatók és saját szerzemények is elhangzanak, mindez a különböző népek zenéjét sok-sok improvizációval vegyítő zenekarod, az Intergeese fellépésével színesítve. Hogy látod, ez a sokrétűség jelentheti a cimbalomművészet jövőjét?

Nem merem ezt kijelenteni, de biztos, hogy segíteni fog a cimbalom népszerűsítésében. A nyitottság, amivel élem az életem, hozzájárult ahhoz, hogy akár hip-hop producerek is elkezdjenek érdeklődni a hangszer iránt. Ha valami túl színes, annak is megvan a veszélye, elviheti cirkusz jellegű irányba a koncertet. Én próbálom a műfajok között a közös pontokat megtalálni.

Mindeközben megkaptad a Junior Prima díjat magyar zeneművészet kategóriában. Miben tud támogatni ez az elismerés a karriered jelenlegi pontján, és mire fogod felhasználni az ezzel járó pénzösszeget?

Korábban egy kis méretű hangszeren játszottam, majd beszereztem egy középkategóriájú, nagyobb darabot. Ez előrelépést jelentett, de a hang még mindig nem az volt, amit kerestem. Ez a díj abban is segít, hogy elkészíttessem azt a cimbalmot, ami minden téren az enyém lesz. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a legjobban tudjam magam kifejezni.

Amikor Junior Prima díjas lettél, a közösségi médiában a tanáraidnak is megköszönted. Mik a legfontosabbak útravalók, amiket Unger Balázstól, Lukács Miklóstól és Szalai Andrástól kaptál?

Sokat tanulni, annál is többet gyakorolni, és keresni a saját hangomat. Alkotni, minden esetben kihozni az adott szituációból a maximumot, és önazonosnak lenni.

Horváth Áron cimbalomművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

A plakettre a díjazottak zenei részletet vésethetnek. Te melyiket választottad és miért?

Azok a cimbalomra írott darabok, amelyek közel állnak a szívemhez, sajnos jogvédettek. Így esett a választásom Arnold Schönberg opus 19-es, Hat zongoradarabjának ötödik tételére. Többek között ez a mű vezetett be az atonalitás világába. Számomra olyan, mint egy leírt, szabad improvizáció. Akár Cecil Taylor is improvizálhatta volna az egyik szóló lemezén.

Láthatóan sok, szép feladat áll előtted. A jövőt illetően milyen terveid vannak?

Szeretném az Intergeese-zel felvenni az első anyagunkat két szaxofonos vendéggel, Kosztolánszki Dominikkal és Cseke Dániellel. Emellett jó lenne egy szóló albumot is készíteni, amin különböző technikákat alkalmaznék szabad improvizációval vegyítve. Egy új formáción is dolgozom, ahová nálam sokkal jobb és általam nagyra tartott zenészeket hívtam el, hogy tanulhassak tőlük, és alkothassak velük. Szabó Dániel Ferenc (dob) és ifj. Tóth István (nagybőgő) vannak ebben a legnagyobb segítségemre, mellettük a nagyszerű Ávéd Jánost (szaxofon) és Fenyvesi Mártont (gitár) kértem fel. Hihetetlen számomra, hogy mindannyian igennel és hatalmas érdeklődéssel fogadták az ötletemet. Jelenleg próbálgatjuk, milyen együtt, a többi még formálódik, de az már biztos, hogy szeptember 13-án az Opus Jazz Clubban fogunk játszani.

Mi a legfőbb célod?

Minél több emberrel megismertetni a cimbalmot, folyamatosan megújulni, kísérletezni, még több saját zenét írni, és effekteket alkalmazni a hangszeremen. A példaképeim is olyan muzsikusok – Dresch Mihály, Lukács Miklós, Ligeti György, Kurtág György, Arnold Schönberg –, akik újítók, nem foglalkoznak mások véleményével. Talán ezért is ennyire önazonos a zenéjük.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Horváth Áron cimbalomművész (fotó/forrás: MVM Zrt.)