Még alig „hűlt ki” a kissé meditatív Journey, máris itt az új lemezed, a Fúvom az énekem. A Journey-n is felsejlett egy vonzás, a popé (pl. Love Of My Life), a Fúvom az énekem pedig egyenesen népzenei vagy népzenei jellegű feldolgozásokból áll. Állandó határsértésben vagy. Miért most és miért a népzene felé fordultál? Nem „divat” is ez most kissé? – gondolok a világzene töretlen népszerűségére.

A Journey 2020 őszén jelent meg, ami csak a pandémia miatt tűnik úgy, mintha tegnap lett volna. Kiesett sok idő, míg nem muzsikálhattunk élőben, de mégis szerencsések vagyunk, mert számos helyre eljuttathattuk a zenénket személyesen és online is. A jazz mellett a popzene és a népdalok is gyerekkoromtól kísérnek az utamon.

Már óvodáskoromtól tanultam zenét, és kezdetben főleg népdalokon keresztül oktattak, majd jött a klasszikus zene és a jazz. Mindig is az identitásom része volt a magyar népzene, népdaléneklési versenyekre küldtek a tanáraim, és a nagymamámmal is gyakran énekeltük őket. Még csak az sem az első alkalom, hogy jazzel ötvözöm a népzenét, már 2004-ben a Balázs Elemér Grouppal is készítettünk ilyen jellegű albumot, majd a Balkan Fanatik két lemezén is közreműködtem, és a kvartettem első lemezén is szerepelt egy népdalfeldolgozás. Régi vágyam volt, hogy a saját zenekarommal is rögzítsek egy teljes lemezre való anyagot. Hát megvalósult.

Hajdu Klára Quartet (Fotó/Forrás: Hajdu Klára)

Másfajta felkészülést, másfajta hozzáállást követeltek ki maguknak ezek a dalok, mint mondjuk egy jazz-standard?

Szerintem minden dalhoz ugyanúgy közelítek, legyen az jazz, pop vagy akár népdal. Egyébként a népdalok nem is állnak olyan messze a jazztől. Szép dallamok, amiket egyszerűen csak el kell énekelni, és a zenészeknek ugyanolyan alázattal kell kísérni őket. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy a legnagyobb tisztelettel álltunk ezekhez a dalokhoz. Nem vagyok népdalénekes, de a frazír és az íz talán hasonlíthat, hiszen rég éneklem ezeket a dalokat, és sok csodás népi énekest is hallgatok, viszont a saját hangszínemen szólalnak meg a dalok. Talán ez adhat hozzá egy különleges hangzást.

Az új dalok hangulata is inkább visszafogott, ha jól érzékeltem.

Nem feltétlenül. Akadnak kifejezetten vidám, tempós dalok is a lemezen. De mivel semmilyen konvenciónak nem akartam megfelelni, így amilyen hangulatot kiváltott belőlem egy-egy dal, annak megfelelően dolgoztuk át.

Olyan is akad, ami kicsit vidámabbra sikerült, mint amit a szövege eredetileg megkívánt volna. De ez valóban nem egy „ideges” lemez. Biztos vagyok benne, hogy a koncerteken még felszabadultabbak és kötetlenebbek leszünk majd a srácokkal. Olyankor mindig teljesen más energiák érvényesülnek, mint a stúdióban.

Befolyásolta-e a téma a hangszerelést – ami, ha jól tudom, a Hajdu Klára Quartet közös munkája?

Elég határozott elképzelésem volt a dalokról, így a legtöbbet feldemóztam otthon, és úgy mutattam meg a zenekarnak. A hangszerelések egy részét a párommal, Szakonyi Milánnal bontottam ki, vele vettem fel itthon, és olyan is volt, amit Cseke Gáborral (zongora – a szerkesztő). Előfordult az is, hogy a dobsávra énekeltem fel egy dalt Gábornak, mert a tempójában biztos voltam, és szinte hallottam, hogy azt hogyan fogja majd továbbharmonizálni. Hasonló a zenei világunk, és nagyon jól ismerjük egymást a fiúkkal, könnyű a közös munka. Szavak nélkül is tudjuk, mit szeretne hallani a másik. Ez a negyedik kvartettlemezünk, így én is egyre bátrabban kísérletezem, ötletelek. Persze a végleges forma mindig a próbateremben áll össze, amikor a bőgő és a dob is megszólal, és ők is hozzáteszik a magukét a dalokhoz.

Borbély Mihály (Fotó/Forrás: Hajdu Klára)

Hogy került Borbély Mihály a képbe? Persze, ő egy tipikus „crossover”, mikor kapcsolódott be a folyamatba?

Misi a tanárom volt a Zeneakadémián, és mindig csodálattal hallgattam a játékát, jó ember és remek társaság. Az első Balázs Elemér Group-lemezen, amin énekeltem, Misi is fújt, aztán én is vendégeskedhettem a Borbély Műhelynél, és ő is játszott a kvartettemmel. Nagyon szerettem ezeket a közös zenéléseket, és amióta csak tudom, hogy ezt a lemezt szeretném felvenni, biztos voltam abban is, hogy csakis vele. Nem csalódtam, pontosan így képzeltem a közös munkát és a végeredményt is. Még abban is tökéletesen egyetértettünk, hogy mikor melyik hangszerét használja, és mennyire legyen modern vagy épp autentikus, amit játszik. Misi pont olyan, mint egy ötödik tag.

A Journey magasra tette a lécet: egy YouTube-videódból tudom, hogy a hazai közönség mellett a japánok kedvelték leginkább. Nem is értem, egy másik világrész túlsó felén…

Soha nem az elismerés vagy a díjak miatt készítünk lemezeket.

Egy személyben vagyok a saját kiadóm és menedzserem, így nem mások határozzák meg azt, mi legyen a következő lépés. Mindig a megérzéseimre hallgatok, és hálás vagyok a zenésztársaimnak, hogy vakon bíznak bennem, és velem tartanak. Nagy öröm számomra, hogy a közönség és a szakma is elismeri a munkánkat. Eddig két albumunkat jelölték Fonogram-díjra, a Journey-t például pár hónappal a megjelenése után, ami nagyon megtisztelő volt, hiszen nem sok előadó jut a jelöltek közé önerőből anélkül, hogy egy nagy kiadó állna a háta mögött. Szerintem pont abban rejlik egy zenekar vagy egy előadó ereje, hogy önazonos. Míg mi a karanténban csücsültünk, a Journey már úton volt Japánba, csakúgy, mint a korábbi lemezeim. Mind elérhetőek a japán boltok polcain, és több mint 30 országban streamelik őket, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Kellemesen borzongató az a tudat, hogy talán épp ebben a pillanatban is minket hallgat valaki a világ másik felén.

Hajdu Klára Quartet: Fúvom az énekem (Fotó/Forrás: Hajdu Klára)

Mitől bukkanhat ki egy album a megszülető sokaságból? Hiszen alig múlik el nap, hogy valaki ne állna elő egy kiváló új jazzlemezzel. Ráadásul a személyes jelenlét is háttérbe szorul, gyakorlatilag online színtereken élvezi a közönség elsősorban a művészetet.

Valóban iszonyatos a dömping, és kegyetlen az online tér, hiszen milyen az, amikor egy algoritmus dönti el, hogy kinek mit ajánl fel? Sok időm ment rá ennek tanulmányozására a pandémia alatt, hiszen addig az online teret leginkább az offline életünk támogatására használtuk. De

Mára már én is sokkal több online tartalmat gyártok, több háttérpillanatot osztok meg a közönségemmel, kicsit közelebb is hozott ez minket. Mégis nehéz elérni őket, mert a rengeteg információ közt óhatatlanul letemetődnek (bocsi, ez szándékos szóhasználat részemről, mert internetes fogalommá vált) fontos tartalmak, akár egy új lemez is. Szerintem mára alap, hogy egy előadónak szinte az összes platformon jelen kell lennie, és tartania kell a kapcsolatot a közönségével. Most rajtunk a sor, hogy újra koncertekre csábítsuk a hallgatóinkat, hiszen mindenkinek nagy szüksége van arra, hogy visszatérjünk a közösségi terekbe, kimozduljunk – az online tér sosem lesz képes visszaadni azt, amit egy élő koncert nyújthat. Csak így tudjuk megélni azt, amit az elmúlt évek elvettek tőlünk.

Mindig izgalmas folyamat egy lemez megszületése, és ezzel még korántsem érnek véget a feladatok, el kell juttatni a közönséghez… Hol keressük, hol fogunk „belebotlani”?

Mint minden eddigi lemezünk felvételén, most is készítettem egy kis teasert – a videó Deák Bálint munkája –, így már a lemez megjelenése előtt bele lehet hallgatni a dalokba, az atmoszférájukba. Április 19-én, a lemezbemutató koncerten élőben is hallhatja a közönség az anyagot, majd április 20-án már az összes digitális platformon elérhető lesz az album, és remélhetőleg nem sokkal később fizikai formájában, CD-ként is.

Egy lemez mindig egy gondolatiság összefoglalását jelenti. Mit akart elmondani a Fúvom az énekem? Szerintem már tovább is léptél…

Bár nem minden albumunk tematikus, mégis mindegyiknél van egy szál, amire felfűzöm a dalokat. Ez a lemez is régóta érlelődött már bennem. A népdalok a legegyszerűbb élethelyzeteket is csodás szövegekkel írják le, azokat az érzéseket is, amiket én magam is átéltem, és ezek elengedéséhez is szükségem volt arra, hogy végre „kiénekeljem” őket magamból. Egy lemez elkészülését rengeteg munka előzi meg, és mire eljutunk a kész korongig, a végén már leginkább csak arra vágyunk, hogy élőben, koncerten adhassuk elő a dalokat. Most is ez a terv; minél több emberhez, minél több helyre szeretnénk elvinni – szerencsére nagy az érdeklődés. Szinte hamarabb írtam be a lemezbemutató koncertek dátumait, minthogy egy hangot is felvettünk volna... Hihetetlen és megtisztelő volt ez a bizalom a szervezők részéről. Lélekben tényleg továbbléptem, már a 15 éves jubileumunk foglalkoztat, ez jövőre lesz, és izgalmas tervekkel készülök rá.

Fejléckép: Hajdu Klára (Forrás: Hajdu Klára)