Jazz/World

Hazai jazz-énekesnők válaszolnak

2006.03.30. 00:00
Ajánlom
Külföldön egyre nehezebb eladni egy jazz-lemezt, ha nem szerepel rajta női énekhang, Magyarországon azonban mintha még mindig a nagy hangszeresek neve lenne vonzó a közönség számára. Rovatunkban ezúttal három jazz-énekesnőt kérdeztünk arról, miért van ez így, így van-e egyáltalán?

Téli Márta

Az énekhang a legősibb „hangszer”, az emberi lélek talán leghitelesebb kifejezője. Az énekhang érzelmeket közvetít és szabadít fel, olyan varázserővel bír, amely gyógyítani is képes. Akár képzett énekes valaki, akár nem, a dalolás mindennapjaink része. Énekelünk a zuhany alatt, munka közben, az autóban. Éppen ezért, amikor a zene szórakoztatássá válik, a közönség számára az énekes szereplése nagyon is vonzó. Szakmai szempontból vizsgálva a dolgot, egy énekesnek általában szüksége van arra, hogy zenekar álljon mögötte, kísérje. Ez azt is jelenti, hogy ha önálló elképzelései vannak arról, milyen műfajban, hogyan kíván megnyilvánulni, akkor olyan szervezőkészséggel kell rendelkeznie, amivel maga köré tudja gyűjteni az őt kísérő zenekart. A jazz olyan műfaj, amelyben sokféle hangszeres – akár a dobos, a bőgős stb. – szólistaként jelenik meg. Ez a hangszereseket arra késztetheti, hogy inkább a saját hangszerükön keresztül nyilvánuljanak meg, s ne gondolkodjanak énekes zenében. Tehát az énekes dolga lesz az, hogy maga köré szervezze azt a csapatot, amelyik kíséri őt, s amelyben ő jelenik meg szólistaként. Szerintem a közönség számára mindig is vonzó marad az énekhang, az azonban, hogy a kiadók, terjesztők, rádiók milyen elvek, anyagi meggondolások szerint működnek, erősen befolyásolhatja azt, hogy mi jut el a közönséghez. Ha a közönség nem tud valaminek a létezéséről, mert nem hallhatja, akkor annak hiányáról sem tudhat. Ha egy hangszeres önmagát szeretné megvalósítani a jazz műfajában, akkor nem feltétlenül gondolkodik énekesben, tehát újra oda lyukadunk ki, hogy az énekesnek kell „helyzetbe hozni” magát. Éppen ezért valósítottam meg egy régi tervemet, a „Jazz 8 női hangra” című produkciót, amelyben nyolc énekesnő énekel egy színpadon különböző formációkban és – a program megkoronázásaként – együtt is. Ezzel szerettem volna magunknak, énekesnőknek olyan alkalmat teremteni, amikor az énekhang jelentős szerepet kap, amikor nyolc nagyon különböző stílust, korosztályt, pályafutást képviselő énekesnő együtt lép színpadra, hogy a közönséggel együtt ünnepelje az énekhang, a közös éneklés örömét.

Vadon Irén

A rendszerváltás előtti negyven évben Magyarországon a jazz megtűrt műfajnak számított, így nem igazán épülhetett be a zsigerekbe, nem volt rá lehetőség, hogy a közízlés számára vonzóvá váljon. Ezért a jazz – véleményem szerint abszolút indokolatlanul – rétegzenévé vált. A műfajon belül a jazz-éneklésnek volt a legmostohább sorsa, mivel angol nyelven nem készülhetett lemezfelvétel. Ezzel sikerült egy egész jazz-énekes generáció pályafutását derékba törni. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyolcadik éve figyelhetem a Jazz Garden működésén keresztül, mire van igénye a közönségnek. Elmondhatom, hogy az énekes produkciók a legnépszerűbbek, talán azért, mert az énekhangnál természetesebb és közvetlenebb hangszert még nem sikerült kitalálni. Ez az egyszerű felismerés az, amit a külföldi lemezcégek koncepcionálisan követnek. Az énekesek előtt ma már szabad a pálya, de a közízlést a kezében tartja a média. Egy magasan kvalifikált, kreatív, megalapozott tudással rendelkező művész nem igazán formálható és kényszeríthető, így sokkal kelendőbbek az indokolatlanul felkapott, majd egy mozdulattal eldobható, „egyszer használatos”, egynyári sztárok. Remélhetően ez a korszak is lezárul egyszer, és ha majd megtanuljuk becsülni értékeinket, nem kell kutatnunk a tehetségek után, mert bátran állíthatom, hogy ez az ország olyan kiváló jazz-énekesekkel rendelkezik, akik a világ bármelyik jazz-színpadán megállnák a helyüket. Talán most felcsillant egy kis remény, hiszen nemrég indult útjára a „Jazz 8 női hangra” elnevezésű énekes formáció, amelyben nyolc kiváló, egymástól eltérő stílusú jazzénekesnő közös produkcióban mutathatja meg tudását. A magyar jazzéneklés történetében talán először sikerült egy formációnak megnyernie egy profi menedzsment-gárdát, amelynek tagjai minden apró részletre ügyelve alakítják az énekesek és a produkció arculatát, felkeltve a támogatók érdeklődését is.

Váczi Eszter

Nem gondolnám, hogy a külföldi jazzlemez-piacon az énekes szólisták háttérbe szorítanák a hangszereseket. Ez az érzet talán abból fakadhat, hogy napjainkban több kiváló énekes is méltó helyet kapott a hangszeres szólisták mellett, ezzel visszaidézve kicsit az '50-es, '60-as évek énekesközpontú jazz-zenéjenek virágkorát. Az biztos, hogy szélesebb rétegekhez kerül közelebb a műfaj énekesek tolmácsolásában, de aki kicsit is jártasabb a jazzben, annak nem lesznek kétségei a hangszeresek hasonló fontosságú jelenlétét illetően. Ami a magyar viszonyokat illeti, valóban nehéz lenne felmutatni arányában annyi énekes jazz-lemezt, mint amennyi instrumentális felvétel van a piacon. Ennek az okát, bevallom, magam sem értem.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.
Jazz/World

Billy Cobhammal és Richard Bonával vár a SopronDrum Fesztivál

A június 15-én kezdődő SopronDrum ütősfesztiválon világhírű ütőszenészek és világzenei előadók muzsikáján keresztül ismerhetjük meg az ütős zene sokszínűségét a fertőrákosi barlangszínház gyönyörű környezetében és Sopronban.
Jazz/World zenés állatkerti esték

Hallgasson zenét az Állatkert csodás környezetében!

A Fővárosi Állat- és Növénykert idén is válogatott nyáresti koncertekkel várja a zenerajongókat július 4-étől minden szerdán.