Jazz/World

Hazai jazztrombitálás: anyag van

2008.05.27. 00:00
Ajánlom
Május 24-én szombaton a Magyar Rádió Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató Versenyének gálakoncertjét tartották a Budapest Jazz Clubban a pénteki döntőt követően. A koncert első felében a döntősök léptek fel a verseny eredményével fordított sorrendben egy-egy jazz sztenderdet megszólaltatva, majd Gerard Presencer világhírű jazztrombitás lépett előtérbe, végül pedig közös jam következett.

A koncert elején fiatal trombitásaink láthatóan felszabadultabban játszottak, mint az előző napi döntőben, ami tökéletesen érthető, ám érdekes, hogy ez más-más hatással bírt játékukra. Elsőként Meggyes Ádám játszotta el a Night in Tunesia című Dizzy Gillespie nótát. Ádámon kifejezetten az volt érezhető pénteken, hogy túlságosan is meg akarja mutatni a foga fehérjét, ugyanakkor, amíg csak játszott, folyamatosan érezhető volt rajta az éppen ezt a hozzáállást kiváltó lelki bizonytalanság. Szombat estére már lenyugodott, improvizációjában sokkal nagyobb egyensúlyban voltak a harsány és kevésbé harsány megnyilvánulások, motívumai is gördülékenyebbek voltak.

A második fellépő, a verseny negyedik helyezettje Tettamanti Tamás Tell Me című saját szerzeményét adta elő, a szám hangvétele Erik Truffaz jelenlegi együttesének felvételeit juttatta eszembe. A szám jó, szólója is jóval összeszedettebbre sikerült, mint a szerző pénteki szólói. Tamás pénteken az I remember Clifford című balladát úgy kezdte, hogy trombitájával belefújt a pedálozott zongorába, amivel egy speciális effektet keltett. Ezután viszont játékában hiányzott a vezérfonal, így az effekt is hatását vesztette. Szombaton saját számában jobban magára talált, ekkor már ő is láthatóan kevésbé izgult.

Harmadik a koncerten és harmadik a versenyben Subicz Gábor volt. Pénteken sokunkat elvarázsolt finom hangszínével, stílusával, annak ellenére is, hogy balladája hosszúra sikeredett. Szombaton a My Favourite Thingsben játszott szólója kevésbé bírt azokkal a jellegzetességekkel, amelyek pénteken megadták játékának azt a hangulatot, melyet akkor legtöbb versenytársa nem tudott létrehozni.

A koncert negyedik fellépője és a verseny második helyezettje Pecze Balázs, aki Bolla Gábor ifjú szaxofontitán szerzeményét adta elő, csakúgy, mint a döntőben. Szombaton ő is felszabadultabbnak bizonyult, jobban elkapta a fonalat, annak ellenére, hogy négyezése a szám végén ekkor sem sikerült hatásosabbra, mint pénteken. Itt frázisait már jóval a rá jutott négy taktus vége előtt befejezte, anélkül, hogy bármilyen ritmikai ötletet feldobott volna Sramkó Jánosnak, a trombitásokat kísérő trió dobosának. Mégis, egészében véve szombaton jobban előtérbe kerültek adottságai, a magas regiszterek reményteli megszólaltatása, a futamok egyenletessége, ily módon pénteki játékával ellentétben igazolást nyert a zsűri döntése.

Végül, a koncert első felének végén Koós-Hutás Áron, az első helyezett a Bye Bye Blackbird című sztenderdet játszotta el. Áron szombaton is bebizonyította, hogy méltó volt az első díjra. Improvizációi spontánok, és bár nem egyszer eltéved, mégis a legtöbb esetben szerencsésen, sőt stílusosan kikeveredik az ilyen helyzetekből. Egyébként a legmaradandóbb szólót a koncert végén alkotta, amikor is az Oleo című számban trombitájára cupot helyezve, részéről addig nem hallott futamokkal és alterációkkal lepte meg a közönséget.

És most essen néhány szó a zsűri díszelnöke, Gerard Presencer játékáról. A szélesebb közönség számára a brit trombitás az US3 csapat Cantaloop feldolgozásában fújt szólójával vált ismertté. Szombaton a Budapest Jazz Clubban a közönség a Cantaloop szólóhoz hasonlóan magas színvonalú játéknak lehetett tanúja. Szárnykürtjén megdöbbentően biztonságosan járt-kelt a magasabb regiszterekben is, ami szárnykürt esetében nem kis kihívás. Improvizációi valóban improvizációk voltak, soha nem lehetett tudni, hogy a következő ütemben hova érkezik meg, ki-be járkált a hangnemek között. A témákkal is sokszor szabadon bánt, mégis inkább hozzátett, minthogy elvett volna belőlük. Szólói sohasem bizonyultak túl hosszúnak, mindig a kellő pillanatban hagyta abba őket. Ez a fajta arányosság és ízlésesség egyébként viselkedésére is éppen úgy igaz, mint játékára. Személyében rendkívül udvarias és kedves embert ismerhetett meg a döntő és a szombat esti koncert közönsége, illetve maguk a versenyzők is. Játékán kívül ez is iránymutatásul szolgálhat a hazai jazzmuzsikusok számára.

Presencer a gálakoncerten arra is fordított figyelmet, hogy bár sztenderd játékról volt szó, az egyes nóták valamilyen formában mégis eltérjenek egymástól. Az It could happen to you-ban kíséret nélkül kezdte szólóját, az All bluesban megmutatta harsányabb oldalát is trombitája segítségével, a You Don’t Know What Love Is témáját páratlanul szabadon kezdte, aztán a számot összekötötte a What Is This Thing Called Love című, gyors tempójú swing sztenderddel. Presencer kihozta a maximumot a közös sztenderdezésből, amit egy olyan trióval hajtott végre, mellyel előző nap találkozott, illetve amellyel a műsort közvetlenül a koncert előtt beszélte meg.

És végül dícséret a versenyzőket és Gerard Presencert kísérő triónak. A pénteki döntőben maximális lendületet adtak a versenyzőknek, Cseke Gábor zongorista a versenyzők minden megnyilvánulására azonnal reagált, illetve gyönyörű szólókkal örvendeztette meg a közönséget a pénteki megmérettetésen és a szombat esti gálakoncerten. A trió további tagjai, Hárs Viktor nagybőgős és Sramkó János dobos szintén maximálisan ellátták feladatukat, tempójukkal tüzelve a trombitásokat. Sajnos a szombat esti koncert erősítése nem tette lehetővé, hogy a bőgőszólók hangjai pontosan kivehetőek legyenek, ezt leszámítva mégis öröm volt végighallgatni a koncertet, jó volt látni az érdeklődők magas létszámát, Presencer játéka páratlan élményt nyújtott.

Ami pedig a jövő jazztrombitás nemzedékét illeti, látható volt a két nap alatt, hogy anyag van, tehetségekben nincs hiány. A versenyzők egyike sem kész szólista még, képességekben azonban nincsenek híján. A jövő dönti el, hogy az egyébként etnót, skát és klasszikus zenét játszó trombitások mennyire találják meg helyüket a jazzben is.

(2008. május 23. 19:30 Magyar Rádió Márványterme (Budapest) – az MR3-Bartók Rádió Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató Versenyének döntője; versenyzők: Koós-Hutás Áron, Meggyes Ádám, Pecze Balázs, Subicz Gábor, Tettamanti Tamás (trombita); km.: Cseke Gábor (zongora), Hárs Viktor (bőgő), Sramkó János (dob))

2008. május 24. 20:00 Budapest Jazz Club (Budapest) – az MR3-Bartók Rádió Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató Versenyének gálaestje; km.: Cseke Gábor (zongora), Hárs Viktor (bőgő), Sramkó János (dob), Gerard Presencer, Koós-Hutás Áron, Meggyes Ádám, Pecze Balázs, Subicz Gábor, Tettamanti Tamás (trombita))

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Rudolf Péter értetlenül áll Wunderlich József támadása előtt

November 25-én a Vígszínház művésze a közösségi médiában súlyos vádakat fogalmazott meg a színház vezetőségével kapcsolatban: első posztjában a járványügyi intézkedéseket kifogásolta, később pedig a főigazgató nyilatkozatára reagálva egy közelgő bemutató próbaidőszakában történt esettel állt elő. A leírtakra Rudolf Péter közleményben reagált.
Klasszikus

„Az együttjáték olyan, mint egy megújuló energiaforrás” – Beszélgetés Fejérvári Zoltánnal

Fejérvári Zoltánt az utóbbi években a legváltozatosabb koncerteken hallhatta a közönség, emellett rendszeresen tanít is, idén kezdte meg oktatói tevékenységét Bázelben. A zongoraművésszel az egyedüllét fontosságáról, a kortárs zenéről és a zenetanítás feladatairól is beszélgettünk.
Zenés színház

Vörös Szilvia Kékszakállú-felvételét Grammy-díjra jelölték

Az énekesnő két évvel ezelőtt Helsinkiben vette lemezre Bartók operáját, a produkciót most az öt legjobb operafelvétel közé választotta a neves zenei díj bírálóbizottsága.
Vizuál

Mikortól színész a színész? - Megjelent Trokán Nóra fotóalbuma

Trokán Nóra egész életét áthatja a színházi közeg varázslatos világa, amelyre gyermekkora óta második otthonként tekint. Színésztársairól készült portrésorozata, a színpadi fellépés előtti átváltozás varázslatos és a néző számára elképzelhetetlen pillanatait rögzíti.
Könyv

„Ne hagyd a sorsod csillagokra” – 100 éve született Pilinszky János

November 27-én ünnepeljük a 20. századi magyar költészet egyik legtitokzatosabb alakja, Pilinszky János születésének 100. évfordulóját, akinek irodalmi hatása máig elevenen él. Szikár sorai számos művészt megérintettek és megihlettek, megemlékező cikkünkben olyan alkotók méltatják a költőt, akik saját munkásságukkal is szorosan kapcsolódnak Pilinszky János költészetéhez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A Showtime Budapest adventi ajánlatai

Falusi Mariann 2022. május 7-én Darabjaim címmel ad koncertet a Budapest Kongresszusi Központban, a Dead Can Dance pedig „Europa – 2022” turnéjukon látogat el Budapestre, a Papp László Arénába 2022. május 8-án.
Jazz/World ajánló

Hazaszeretet-export magasfokon - Interjú Rosonczy-Kovács Mihály népzenésszel

Idén ünnepli megalapításának tízedik évfordulóját a Junior Prima Díjas hegedűs, Rosonczy-Kovács Mihály által alapított Hungarian FolkEmbassy. Az együttes november 30-án kétrészes ünnepi koncerttel várja a közönséget a Fonóban olyan vendégművészekkel, akikkel az elmúlt évtizedben dolgoztak együtt.
Jazz/World ajánló

Perfekcionizmus és dallamközpontúság

Bill Stewart perfekcionista, mégis lélekkel teli játékmódja több generációnyi jazz-dobost inspirált és inspirál mai napig, több tucat jazz lemez megszólalását emeli a legmagasabb fokra, miközben élőben – az aktuális zenekar stílusától függetlenül – minden pillanatban száz százalékos jelenlétével varázslatos élményt nyújt.
Jazz/World ajánló

Újra színpadon a Rackaláka

November 27-én a Kaláka együttes a Ferenczi György vezette 1-ső Pesti Rackákkal ad közös koncertet a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A két formáció nem először lép együtt színpadra, ilyenkor úgy nevezik magukat: Rackaláka.
Jazz/World ajánló

Dalok, amelyek végérvényesen a szívünkhöz nőttek

Először 2014-ben nyílt ki a nagy magyar daloskönyv, 2017-ben érkezett a második rész, idén pedig folytatódik a sikersztori, hiszen ki ne szeretné a mindenki által jól ismert és szeretett slágereket maibb, frissebb köntösben hallani? A recept a következő: végy egy nagy csokorra valót a legkedveltebb magyar dalokból, csempéssz közéjük pár meglepetést, porold le őket, fűszerezd az aktuális évjáratnak megfelelően, majd kérd meg a hazai könnyűzenei élet állócsillagait és egy klasszis rendezőt, hogy együtt tálalják! Legközelebb december 13-án, a Fesztivál Színházban kóstolhatunk bele a 20. század legjobb dalaiba – ugye ott találkozunk?