Ezzel a címmel létezik egy mezőségi nóta, ami arról szól, hogy terhes a lány. Csak nem ez történt veled is?

Berecz András is megkérdezte tőlem, de most épp nem erről van szó. A címet a népszerű gyerekdalból kölcsönöztem és mindazt a hagyományt, a tudást, inspirációt, zenét, emberi magatartást jelenti számomra, amit pályám során különböző emberektől kaptam. Legyenek azok adatközlők, a táncházmozgalomhoz kötődő alkotók vagy olyanok, akik a mozgalmon kívül esnek, mégis nagy hatással voltak rám.

Maradjunk az adatközlőknél. Egyszeri vagy rendszeres találkozások ezek?

Többekhez megyek vissza időről időre, nyilván olyanokhoz, akiktől a dalokon kívül is sokat kaptam, akik bármikor szívesen látnak. Júniusban két erdélyi asszonyt szintén sokadjára látogatok meg, Maneszes „Láli" Józsefné Tóth Mariskát Magyarszovátról és Gergely Erzsi „Erdei" nénit Magyarvistáról. Ezúttal úgy szeretném megénekeltetni őket, hogy velük éneklek én is, s bár készítünk kint felvételeket, legalább egyiküket szeretném Pestre hozni, hogy zenekarral a háta mögött is megszólalhasson.

A táncházmozgalomból kik hatottak rád a legjobban?

Novák Tata, Foltin Jolán, Kiss Ferenc, Rossa László vagy Diószegi László egyaránt nyomot hagytak bennem. De néha nem csak az alkotók, hanem az előadók is. Amikor 1997-ben a Honvéd Táncszínházhoz kerültem, éppen felújították Joli néni Harangok című darabját, amelyben az egyik táncos, Buzássy Adrienn „Búza" egy halottast énekelt. Annyira gyönyörűen, hogy teljesen odavoltam tőle. Kiderült, ezt a dalt Kodály is gyűjtötte, többféle tájegységen éneklik. Amikor négy éve ifjabb Zsuráfszky Zoltánnal dolgoztam egy alkalmi koreográfus versenyen és ott szükség volt siratóénekre, azonnal ez ugrott be. Szépen hozzáillesztettük a kemény, veretes mezőségi menethez. Egyetlen egyszer adtuk elő, a blokkot viszont - némiképp átgondolva - átmentettem a Bartók-műsorom koncertváltozatába, most pedig - megint továbbgondolva - rákerül az új lemezemre. Miközben az egész origója az az élmény, ahogy Búza ezt anno énekelte. Olyan parázs ez, amit évek óta viszek magammal és most kikívánkozik belőlem, továbbadom.

A revival mozgalmon kívülről kitől kapták ilyen parazsat?

Például Sáry Lászlótól. A Magyar Állami Népi együttes Bartók-trilógiájából a Labirintusnak Laci bácsi a zeneszerzője. Nemcsak énekeltem benne, hanem nekem is kellett betanítanom az összes tételt az éneklő táncosoknak. Hosszú hónapokig készítettem fel őket, miközben Laci bácsi belém oltotta a szövegzene szeretetét. Vagy mondhatnám Dés Andrást, aki hihetetlenül jól kísért kannán egy nyírségi cigány dalban. Megmutatta, hogy lehet úgy játszani autentikus népzenét, hogy közben kellőképp szabadjára engedi a fantáziáját. Anélkül, hogy ezzel sértené a hagyományokat.

Kilenc év telt el az Arany és kék szavakkal óta. Miért vártál ennyit az újabb menetre?

Amikor 2006-ban a bemutatkozó lemezemet szerkesztő, a Hagyományok Házát vezető Kelemen Lászlóval arról beszélgettünk, hogyan tovább, két ötlete volt: készítsük újra sajátot vagy egyet Bartók népdalfeldolgozásaiból. Kérdés, melyikhez van előbb kedvem. Engem akkor az utóbbi érdekelt jobban, így született meg a Djerdj Tímeával és Kincses Margittal közös, Magyar népdalok énekhangra és zongorára című Bartók-album. Ebből később csináltunk koncertverziót, majd táncszínházi változatot (Pár-ének címmel), így az egyéb munkáim - a Magyar Állami Népi Együttes, a Rendhagyó prímástalálkozó, a Szájról szájra és a Nikolával közös projektek - mellett másra nem maradt időm. De legalább három éve fejben készülök erre a lemezemre, és rögtön tudtam, hogy Tüzet viszek lesz a címe. Most érkezett el az ideje.

Kikkel készíted az új lemezt?

Ugyanaz az elv, ami az Arany és kék szavakkal esetében volt: adott falu zenéjére adott zenészeket kérek fel. A prímások közül például Vizeli Balázst, Pál István Szalonnát vagy Gombai Tamást. Ha úgy érzem, hívom Dés Andrást kannázni vagy Ürmös Sándort cimbalmozni. Tehát szemezgetek.

De hogy fogsz az anyaggal koncertezni?

Ezen egyelőre nem gondolkodom. Az Arany és kék szavakkal esetében is kiforrta magát, jóval többen játszottak rajta, mint akikkel később koncerteztem. A gerincét nyilván azok adják, akik eddig is: Pál István Szalonna, Gombai Tamás, Mester László Pintyő és Bognár András.

A korábban említett Bartók-produkciód az évek alatt minden szempontból erősebb, kiforrottabb lett, mint volt akkor, amikor 2007-ben lemezre vettétek. Nem lenne érdemes újra rögzíteni és megjelentetni?

Lehet, de ez most nem foglalkoztat. Amúgy sem vagyok lemezpárti, nálam az olyan, mint egy fotó: megnézem, beteszem a fiókba és soha többet nem veszem elő. Nem is tartok otthon egyet sem. A suszternek a cipője lyukas, az énekesnek lemeze nincs - ez abszolút igaz rám. A múltkor protokollajándéknak kellett vinnem valahová egy Szájról szájra CD-t, és nem volt mese, vennem kellett egyet a Kaláka-boltban. Az eladólány meg csak nézett.

Hosszú idő után megint aktívvá vált a Bognár Szilvivel és Szalóki Ágival közös projekted, a Szájról szájra. Májusban két koncertet adtatok Amerikában. Új anyaggal is készültök vagy csak meghívásoknak tesztek eleget?

Utóbbi. A mai napig folyamatosan érkeznek a megkeresések, de csak olyan rendezvényekre vállaljuk a fellépéseket, ahol hárman együtt sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatunk számon, mint külön-külön. Fesztiválokra meg csak akkor megyünk, ha ott a Szájról szájra nem potenciális versenytársa az egyéni produkcióknak.

Herczku Ágnes legközelebbi fellépése a Nikola Parov Quartettel lesz a Kobuci kertben, június 4-én este nyolckor.

A szerző további cikkei: www.jbsz.hu