Jazz/World

Hinned kell az őszben

2016.09.25. 08:00
Ajánlom
Érdekes megvilágításba helyezte a jazz-zongorista Michel Legrand a slágerszerző Michel Legrand munkásságát – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Michel Legrand az egyik legsikeresebb zeneszerző a világon, ha a filmeket, a slágereket, a jazzfeldolgozásokat nézzük, ha a slágerlista elsőségeket és egyéb díjait számoljuk, ha azt a névsort böngésszük, hogy kikkel csinált lemezt, filmet, koncertet és így tovább. Ebben a rovatban már volt szó Legrand-ról, négy éve, egyébként Legrand akkor is túl volt már a nyolcvanon. Akkor Vörös Niki készített lemezt, amelyet az elejétől a végéig ő híres számaiból állított össze. Legrand most a Müpa francia tematikájú fesztiválján lépett fel, méghozzá csak bőgős és dob kísérettel, hagyományos jazztrióban – a szólista vendégre még külön kitérek.

Michel Legrand

Michel Legrand (Fotó/Forrás: Posztós Janos)

Legrand meghívása az európai kulturális hídépítés jegyében szervezett fesztiválra telitalálat, például azáltal, hogy Hollywoodnak is ugyanolyan kimagasló alakja mint a francia új hullámnak. Zenéje – maradjunk ennél a fogalomnál – összeköti a klasszikust, a musicalt, a jazzt és a sanzont. Miközben olyan, de olyan könnyű felismerni egy Legrand-dallamot: ahogy már a korábbi cikkben is írtam, kis hangköz lépések, főleg szekundok, alapvetően felfelé ívelnek, vidáman és optimistán, lezárásuk megnyugtató, formájuk áttekinthető.

Fütyörészésre valók.

Ahogy tanára, Nadia Boulanger intette: Tegyél bármit, amit akarsz a kíséretbe, a dallam alá vagy fölé, de végül úgyis minden a melódián múlik. A Nous sommes des sommeuors jumelles francia szövegében egyébként még a lépegető dallam szolmizációja is benne van. Legrand dalai nem akarnak többnek, nagyobbnak látszani maguknál.

Michel Legrand – zongora, ének, Pierre Boussaguet – bőgő, François Laizeau – dob

Michel Legrand – zongora, ének, Pierre Boussaguet – bőgő, François Laizeau – dob

Jazzben Legrand külön fejezet, nehéz is lenne egy cikkben felsorolni, hogy micsoda magasságos zenei partnerei voltak. Közülük egy valakiről hosszabban is megemlékezett a Müpában, Miles Davisről. Davis-szel Párizsban találkozott a háború utáni nagy amerikai jazz exodus után, de első közös stúdiófelvételük 1958 júniusában készült New York-ban. Legrand három különböző napon, három, részben különböző zenekarral készítette el első amerikai jazzlemezét. A felvételek időrendje szerint első zenekarban Davis mellett közreműködött John Coltrane, Phil Woods és Jerome Richardson szaxofonon, Frank Rehak trombonon, a ritmusszekcióban pedig Bill Evans zongorán, Barry Galbraith gitáron, Paul Chambers bőgőn és Kenny Dennis dobon. Ettől már eléggé érdekes lenne magában is a felvétel, amelyen Legrand „csak” vezényelte saját hangszerelését. De amitől különösen jellemző és ami miatt jellegzetesen európai ízekkel tálalja fel a modern hangzásokat, az Herbie Mann fuvolán, Betty Glamann hárfán és Eddie Costa vibrafonon történő szerepeltetése.

Budapesten, jazztrióban, amikor elkezdte a koncertjét, akkor is egy régi nagyságra emlékezett elő számával: Ray Charles-ra. Azután jött a Kamaszkorom legszebb nyaráról szóló szerzeménye, és még egy évszakos nóta, a You Must Believe In Spring. Ez utóbbi téma expozícióját Pierre Boussaguet bőgősre bízta, aki elképesztő dolgokat produkált a tipikus Legrand-os dal, tehát éneklésre termett melódia elővezetésében, majd a variációkban és az improvizációkban. Könnyed és elegáns, kitűnő és változatos szólót játszott a műsorban később, a második részben reflektorfénybe kerülő François Laizeau doboshoz hasonlóan. De a pálmát Legrand vitte el, aki korát meghazudtoló virtuozitásról, sőt kifejezett előadói éhségről tett tanúságot – alig engedett át szólót a triója tagjainak. Igazi jazz-zongoristához méltóan minden lehetőséget kihozott saját témáiból, tizenhatodos és harminckettedes futamai bármilyen fiatal titánéival felveszik a versenyt. Rengeteget zongorázott, mit zongorázott, brillírozott, gondosan felépített, majd meg egészen váratlan tempóváltásokat adott. Slágerei – valljuk be őszintén – azért nem mindig tartanak túl nagy távolságot a giccstől.

Már első világsikere, a Cherbourgi esernyők óta tudjuk, hogy könnyzacskók ürülnek, ha Legrand adja a zenei aláfestést.

Csakhogy rengeteg filmzenét írtak jobb és rosszabb filmekhez 1964 óta, mégis, főleg a Legrand-félék maradtak velünk fél évszázad elteltével.

Michel Legrand

Michel Legrand (Fotó/Forrás: Posztós János)

A koncert fantasztikus záró részében Legrand, a jazz-zongorista, akinek a klasszikus zene és a francia sanzon is ugyanolyan fontos, mint Ray Charles, Bill Evans vagy Miles Davis, reflektált saját szerzői életművére. Davis szellemét abban is megidézte, hogy az utolsó közös munkájukat, az ausztrál Dingo című fimhez készült zenéjük két témáját is eljátszotta. De ez is inkább Legrand, mint Davis miatt volt különösen érdekes: a koncert egészébe így hangsúlyosan kerültek elő olyan stílusjegyek, amelyek a meditatív, modern, az idős kor megfontoltságával haladó, cseppet sem slágeres darabokat alkotó zeneszerző arcélét hozták közelebb. Persze a parádés bő másfél óra elejétől végig az ő témáira épült. Csodálatos feldolgozásokat adott, igazi jazz-improvizációkat, kontrasztokat, megfacsarta az akkordmeneteket, megváltoztatta a tempókat, néha a metrumot is, megtükrözte a formákat, és így tovább. 

Ha tényleg ilyen színes és gyönyörű az ősz, mint ahogy a 84 éves Legrand zongorázik, akkor abban is érdemes hinni.

De a második részben ennél is továbbment. Egyetlen egy dala kétszer szerepelt az esten. Másodszor viszont már csak alapanyaga volt annak a jazztörténeti arcképcsarnoknak, vagy inkább kaleidoszkóp-képnek, amit előadott. Az egésznek szöveges kerete is van, hogy ugyanis

azt álmodta, hogy a jazz óriásai játsszák az ő szerzeményét.

Először Art Tatum, azután Erroll Garner, majd George Shearing, Dave Brubeck, Fats Domino, Oscar Peterson, és végül Count Basie, aki persze csak jellegzetes (plimm-plim-plimmm) zárlatát adta a produkcióhoz. A hangszeres szkeccsnek óriási megjelenítő ereje volt, a közönség teljesen odavolt. A Cherbourg... leghíresebb témáját ezután Legrand egy újabb jazztörténeti bemutatóhoz használta fel, különböző stílusokban előadva a melódiát, ennek is óriási hatása volt. Ezzel, hogy Legrand, a jazz-zongorista kisajátította, átalakította, bármilyen stílusban eljátszhatóvá tette a híres slágert, nem csak leporolta róla a musical- és pop- előadásokban rárakódott dolgokat, hanem azt is mondta:

mindig legyen kedvetek viccelni egy kicsit, és ha magatokon is tudtok ironizálni, ti is jobban fogjátok magatokat érezni tőle.

Ahelyett, hogy magát emelte volna piedesztálra, intimitást teremtve bevonta a közönséget álmába, hogy mit érez(ne), amikor őt dolgozzák fel a nagy zongoristák, és a híres jazztörténeti zenekarok.

A koncert középső harmada első, egyszeri, de remélhetőleg megismételhető alkalom volt: Szőke Nikoletta, a csodálatos énekesnő vendégszereplése, aki három Legrand-témában, közel fél órában énekelt. Legrand az első két számban is nagy teret adott neki, ezek között volt a Watch What Happens is, de a harmadikban úgy kísérte, hogy Nikoletta több szakaszt is improvizálhasson. Ízlés, muzikalitás, a választott dal világának és szövegének ismerete és tisztelete, a pontos szövegmondás és a fantasztikus tempóérzék jellemezte most is Szőke jazzinterpretációit, scattelése igazán magával ragadó. Éppen annyi vibrátót engedett meg magának, amivel az összprodukció fényét, a dalok nemes patináját kiemelte, de magát nem tolta általa előtérbe. Már a koncert előtt és utána is kiérdemelte vele Legrand teljes elismerését, tapsát és – ez sem túlzás – szeretetét, a közönségével együtt.

„Kitört belőlem a gyermekded rajongás

Kapcsolódó

„Kitört belőlem a gyermekded rajongás"

Szőke Nikoletta időről időre a legnagyobb sztárokkal énekel, Bobby McFerrin, Kurt Elling után ősszel Michel Legrand lesz majd partnere. Emellett pedig sorra zsebeli be a díjakat, miközben családanyaként is folyamatosan helytáll. Az utóbbi idők történéseiről kérdeztük a nemsokára dalszerzőként is bemutatkozó énekesnőt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Színház

„Ami a szőnyeg alatt van” – Bíró Kriszta könyvet ír Molnár Piroskáról

Az életrajzi mű a Corvina Kiadónál készül, szerzője, az Örkény Színház többkötetes íróként is számon tartott művésze régóta jól ismeri Molnár Piroskát, így bizalmasan tud vele beszélgetni a szakmáról és életéről.
Könyv

Röhrig Géza karanténban - Élőben New Yorkból

Nyáry Krisztián online sorozata nem ismer országhatárokat. Ezúttal a New Yorkban élő költőt kérdezi arról, mit olvas a kényszerű otthonlét alatt.
Jazz/World

Fonogram-életműdíjat kapott Kovács Kati – Hallgasd meg a nyertes felvételeket!

Hobo, Rácz Gergő és Orsovai Reni, a Mörk, a Sárik Péter Trió, Lajkó Félix & Volosi, Krizso, a Bagossy Brothers Company is Fonogram-díjat kapott a szombaton az interneten tartott online eseményen. Életműdíjjal Kovács Katit, szakmai életműdíjjal Gőz Lászlót ismerték el.
Plusz

Könnyűzene a korona idején

Sok más minden mellett a koronvírus-járvány azt is befolyásolja, hogy hol és hogyan fogyasztunk könnyűzenét ezekben a hónapokban. A zeneipar teljes egészére meghatározó – és egyelőre sok tekintetben, de legalábbis számos szegmensére, úgy tűnik, sokkszerű és katasztrofális – hatással van az, ami pillanatnyilag a világon történik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Fonogram-életműdíjat kapott Kovács Kati – Hallgasd meg a nyertes felvételeket!

Hobo, Rácz Gergő és Orsovai Reni, a Mörk, a Sárik Péter Trió, Lajkó Félix & Volosi, Krizso, a Bagossy Brothers Company is Fonogram-díjat kapott a szombaton az interneten tartott online eseményen. Életműdíjjal Kovács Katit, szakmai életműdíjjal Gőz Lászlót ismerték el.
Jazz/World Művészi szabadság

Szőke Nikoletta: „Ez egy érzelmileg intenzív időszak”

Három hete még stúdióban volt, klipet forgatott, az egész nyara be volt táblázva. Szőke Nikoletta érzelmileg intenzív időszakot él meg, aminek a hatására új dalok vannak születőben, de a kényszerű otthonmaradásban a régiekre is marad ideje. Interjú.
Jazz/World fonó

Toplistás a Besh o droM jubileumi lemeze

A Balkan World Music Chart negyedéves toplistáján a zenekar jubileumi lemeze.
Jazz/World gyász

Elhunyt Bill Withers, az Ain’t No Sunshine szerzője

81 éves korában elhunyt Bill Withers, a hetvenes évek ünnepelt soul-énekese. Legnagyobb slágerei az Ain’t No Sunshine és a Lean On Me voltak.
Jazz/World fonó

Lengyel Fonogram-díjat nyert Lajkó Félix és a VOLOSI közös albuma

Elnyerte a legrangosabb lengyel zenei elismerést, a helyi Fonogram-díjat Lajkó Félix és a Volosi közös albuma. Az elismerést a folk kategóriában kapta meg a lemez.