Jazz/World

Hinned kell az őszben

2016.09.25. 08:00
Ajánlom
Érdekes megvilágításba helyezte a jazz-zongorista Michel Legrand a slágerszerző Michel Legrand munkásságát – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Michel Legrand az egyik legsikeresebb zeneszerző a világon, ha a filmeket, a slágereket, a jazzfeldolgozásokat nézzük, ha a slágerlista elsőségeket és egyéb díjait számoljuk, ha azt a névsort böngésszük, hogy kikkel csinált lemezt, filmet, koncertet és így tovább. Ebben a rovatban már volt szó Legrand-ról, négy éve, egyébként Legrand akkor is túl volt már a nyolcvanon. Akkor Vörös Niki készített lemezt, amelyet az elejétől a végéig ő híres számaiból állított össze. Legrand most a Müpa francia tematikájú fesztiválján lépett fel, méghozzá csak bőgős és dob kísérettel, hagyományos jazztrióban – a szólista vendégre még külön kitérek.

Michel Legrand

Michel Legrand (Fotó/Forrás: Posztós Janos)

Legrand meghívása az európai kulturális hídépítés jegyében szervezett fesztiválra telitalálat, például azáltal, hogy Hollywoodnak is ugyanolyan kimagasló alakja mint a francia új hullámnak. Zenéje – maradjunk ennél a fogalomnál – összeköti a klasszikust, a musicalt, a jazzt és a sanzont. Miközben olyan, de olyan könnyű felismerni egy Legrand-dallamot: ahogy már a korábbi cikkben is írtam, kis hangköz lépések, főleg szekundok, alapvetően felfelé ívelnek, vidáman és optimistán, lezárásuk megnyugtató, formájuk áttekinthető.

Fütyörészésre valók.

Ahogy tanára, Nadia Boulanger intette: Tegyél bármit, amit akarsz a kíséretbe, a dallam alá vagy fölé, de végül úgyis minden a melódián múlik. A Nous sommes des sommeuors jumelles francia szövegében egyébként még a lépegető dallam szolmizációja is benne van. Legrand dalai nem akarnak többnek, nagyobbnak látszani maguknál.

Michel Legrand – zongora, ének, Pierre Boussaguet – bőgő, François Laizeau – dob

Michel Legrand – zongora, ének, Pierre Boussaguet – bőgő, François Laizeau – dob

Jazzben Legrand külön fejezet, nehéz is lenne egy cikkben felsorolni, hogy micsoda magasságos zenei partnerei voltak. Közülük egy valakiről hosszabban is megemlékezett a Müpában, Miles Davisről. Davis-szel Párizsban találkozott a háború utáni nagy amerikai jazz exodus után, de első közös stúdiófelvételük 1958 júniusában készült New York-ban. Legrand három különböző napon, három, részben különböző zenekarral készítette el első amerikai jazzlemezét. A felvételek időrendje szerint első zenekarban Davis mellett közreműködött John Coltrane, Phil Woods és Jerome Richardson szaxofonon, Frank Rehak trombonon, a ritmusszekcióban pedig Bill Evans zongorán, Barry Galbraith gitáron, Paul Chambers bőgőn és Kenny Dennis dobon. Ettől már eléggé érdekes lenne magában is a felvétel, amelyen Legrand „csak” vezényelte saját hangszerelését. De amitől különösen jellemző és ami miatt jellegzetesen európai ízekkel tálalja fel a modern hangzásokat, az Herbie Mann fuvolán, Betty Glamann hárfán és Eddie Costa vibrafonon történő szerepeltetése.

Budapesten, jazztrióban, amikor elkezdte a koncertjét, akkor is egy régi nagyságra emlékezett elő számával: Ray Charles-ra. Azután jött a Kamaszkorom legszebb nyaráról szóló szerzeménye, és még egy évszakos nóta, a You Must Believe In Spring. Ez utóbbi téma expozícióját Pierre Boussaguet bőgősre bízta, aki elképesztő dolgokat produkált a tipikus Legrand-os dal, tehát éneklésre termett melódia elővezetésében, majd a variációkban és az improvizációkban. Könnyed és elegáns, kitűnő és változatos szólót játszott a műsorban később, a második részben reflektorfénybe kerülő François Laizeau doboshoz hasonlóan. De a pálmát Legrand vitte el, aki korát meghazudtoló virtuozitásról, sőt kifejezett előadói éhségről tett tanúságot – alig engedett át szólót a triója tagjainak. Igazi jazz-zongoristához méltóan minden lehetőséget kihozott saját témáiból, tizenhatodos és harminckettedes futamai bármilyen fiatal titánéival felveszik a versenyt. Rengeteget zongorázott, mit zongorázott, brillírozott, gondosan felépített, majd meg egészen váratlan tempóváltásokat adott. Slágerei – valljuk be őszintén – azért nem mindig tartanak túl nagy távolságot a giccstől.

Már első világsikere, a Cherbourgi esernyők óta tudjuk, hogy könnyzacskók ürülnek, ha Legrand adja a zenei aláfestést.

Csakhogy rengeteg filmzenét írtak jobb és rosszabb filmekhez 1964 óta, mégis, főleg a Legrand-félék maradtak velünk fél évszázad elteltével.

Michel Legrand

Michel Legrand (Fotó/Forrás: Posztós János)

A koncert fantasztikus záró részében Legrand, a jazz-zongorista, akinek a klasszikus zene és a francia sanzon is ugyanolyan fontos, mint Ray Charles, Bill Evans vagy Miles Davis, reflektált saját szerzői életművére. Davis szellemét abban is megidézte, hogy az utolsó közös munkájukat, az ausztrál Dingo című fimhez készült zenéjük két témáját is eljátszotta. De ez is inkább Legrand, mint Davis miatt volt különösen érdekes: a koncert egészébe így hangsúlyosan kerültek elő olyan stílusjegyek, amelyek a meditatív, modern, az idős kor megfontoltságával haladó, cseppet sem slágeres darabokat alkotó zeneszerző arcélét hozták közelebb. Persze a parádés bő másfél óra elejétől végig az ő témáira épült. Csodálatos feldolgozásokat adott, igazi jazz-improvizációkat, kontrasztokat, megfacsarta az akkordmeneteket, megváltoztatta a tempókat, néha a metrumot is, megtükrözte a formákat, és így tovább. 

Ha tényleg ilyen színes és gyönyörű az ősz, mint ahogy a 84 éves Legrand zongorázik, akkor abban is érdemes hinni.

De a második részben ennél is továbbment. Egyetlen egy dala kétszer szerepelt az esten. Másodszor viszont már csak alapanyaga volt annak a jazztörténeti arcképcsarnoknak, vagy inkább kaleidoszkóp-képnek, amit előadott. Az egésznek szöveges kerete is van, hogy ugyanis

azt álmodta, hogy a jazz óriásai játsszák az ő szerzeményét.

Először Art Tatum, azután Erroll Garner, majd George Shearing, Dave Brubeck, Fats Domino, Oscar Peterson, és végül Count Basie, aki persze csak jellegzetes (plimm-plim-plimmm) zárlatát adta a produkcióhoz. A hangszeres szkeccsnek óriási megjelenítő ereje volt, a közönség teljesen odavolt. A Cherbourg... leghíresebb témáját ezután Legrand egy újabb jazztörténeti bemutatóhoz használta fel, különböző stílusokban előadva a melódiát, ennek is óriási hatása volt. Ezzel, hogy Legrand, a jazz-zongorista kisajátította, átalakította, bármilyen stílusban eljátszhatóvá tette a híres slágert, nem csak leporolta róla a musical- és pop- előadásokban rárakódott dolgokat, hanem azt is mondta:

mindig legyen kedvetek viccelni egy kicsit, és ha magatokon is tudtok ironizálni, ti is jobban fogjátok magatokat érezni tőle.

Ahelyett, hogy magát emelte volna piedesztálra, intimitást teremtve bevonta a közönséget álmába, hogy mit érez(ne), amikor őt dolgozzák fel a nagy zongoristák, és a híres jazztörténeti zenekarok.

A koncert középső harmada első, egyszeri, de remélhetőleg megismételhető alkalom volt: Szőke Nikoletta, a csodálatos énekesnő vendégszereplése, aki három Legrand-témában, közel fél órában énekelt. Legrand az első két számban is nagy teret adott neki, ezek között volt a Watch What Happens is, de a harmadikban úgy kísérte, hogy Nikoletta több szakaszt is improvizálhasson. Ízlés, muzikalitás, a választott dal világának és szövegének ismerete és tisztelete, a pontos szövegmondás és a fantasztikus tempóérzék jellemezte most is Szőke jazzinterpretációit, scattelése igazán magával ragadó. Éppen annyi vibrátót engedett meg magának, amivel az összprodukció fényét, a dalok nemes patináját kiemelte, de magát nem tolta általa előtérbe. Már a koncert előtt és utána is kiérdemelte vele Legrand teljes elismerését, tapsát és – ez sem túlzás – szeretetét, a közönségével együtt.

„Kitört belőlem a gyermekded rajongás

Kapcsolódó

„Kitört belőlem a gyermekded rajongás"

Szőke Nikoletta időről időre a legnagyobb sztárokkal énekel, Bobby McFerrin, Kurt Elling után ősszel Michel Legrand lesz majd partnere. Emellett pedig sorra zsebeli be a díjakat, miközben családanyaként is folyamatosan helytáll. Az utóbbi idők történéseiről kérdeztük a nemsokára dalszerzőként is bemutatkozó énekesnőt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.