Jazz/World

Hogy fest a jazz és a hip hop házassága?

2018.10.28. 09:55
Ajánlom
Hagyományos házasságról a jazz és a hip hop esetében nem beszélhetünk, inkább poligámiáról, de a legközelebb talán akkor járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, a hip hop személyében újabb fővel bővült a jazz háreme.

A viszonyt legközelebbről ismerők egyikének, Kamasi Washingtonnak nemrég megjelent lemeze pedig azért is érdekes, mert nem csak a két műfaj összefonódását mutatja be, hanem a kapcsolat gyökereit is.

Az utóbbi években a reneszánszát élő hip hopra manapság sokan tekintenek a jazz megmentőjeként, mintha a születése óta a világgal együtt változó műfajnak megmentőre lenne szüksége.

A két műfaj kapcsolata ráadásul messze nem egyoldalú. A hip hop a mostani reneszánszát részben annak köszönheti, hogy elkezdett több műfajból is meríteni, a jazz nélkül ráadásul nem is létezhetne. Ebben a formában biztosan nem.

A hip hop egy olyan hibrid zenei stílus, amely némileg rendhagyó körülmények között jött létre, és a mély társadalmi beágyazottsága ellenére sem könnyű valamilyen, a társadalomban lezajlott átrendeződéshez kötni a születését. Részben talán ebből eredően maradt kitartóan a föld alatt a létezése első néhány évében. Rendhagyó abból a szempontból is, hogy alapvetően nem hangszeres zene, ráadásul messze nem csak zenei műfaj, ugyanis szorosan kötődik hozzá a break tánc és a manapság már sokszor street artnak hívott graffiti is. Néhány más dolog mellett. Előbbieknek a hip hop mainstreambe való beágyazódásában is szerepük volt, elég csak Beat Street, vagy a Wild Style című kultuszfilmekre gondolni, de hip hop tömegtermékké való alakulásánál a jazz is ott bábáskodott. Herbie Hancock 1983-ban megjelent Future Shock című lemeze volt az egyik legfontosabb lépcsőfoka a hip hop elterjedésének, bár ekkorra már az utcán volt a Rapper’s Delight (Sugarhill Gang), vagy a The Message (Grandmaster Flash and the Furious Five), előbbi esetében még nagyban támaszkodva a diszkó hagyományaira.

A kezdetekkor a hip hop erősen átpolitizált műfaj volt, ennek mentén könnyen beilleszthető az afroamerikai zene fejlődésének folytonosságába, mellesleg sokkal könnyebben megérthető a jazz és a hip hop találkozása napjainkban, mikor zenében rejlő politikai töltet ismét erős, és időnként talán eltúlzott hangsúlyt kap. A jazz egyik kortárs apostola, Kamasi Washington számára a zene elsődlegesen médium, amin keresztül az érvényességét és fontosságát sajnos a mai napig el nem veszített üzenetet tolmácsolni tudja.

Mégsem lenne több a művészete egyszerű valóság-kiállításnál, ha nem társulna hozzá egy kiemelkedően egyedi dialektus, ami egyesíti magában afroamerikai zene szinte teljes spektrumát, aminek jelentős szeleteit képes akár egyetlen kompozícióba is belefoglalni.

A korábban Snoop Dogg-gal- Nas-szel, vagy a nyáron, a Szigeten magát égető Kendrick Lamarral is együtt dolgozó tenorszaxofonos 2015-ben megjelent The Epic című, közel három órás maratoni albuma felidézte a jazz szinte teljes történetét, akárcsak a műfaj különböző leágazásait, mégis képes volt minden pillanatában egyedi hangon megszólalni. Washington soundja csak az övé. A dagályosság pedig nem csak a teljes album tükrében értelmezhető, ott van a szerzeményekben is, szinte pimasz módon.

A júniusban megjelent Heaven and Earth ezt a dagályosságot, ha lehet, még messzebbre viszi. Szinte minden dala túlzás, ugyanakkor az is érződik rajtuk, hogy egyszerűen nem lehetett volna belőlük elvenni. Az egyetlen kivételt talán a túladagolt kórusok jelentik, amik folyton makacsul, kérlelhetetlenül és időként bizony kéretlenül is visszatérnek. A dalok koncertfelvételeiből pedig kiderül, hogy az eredeti nyersanyag lett volna annyira erős, hogy mindent beborító tizenhárom tagú énekkar nélkül is megállja a helyét. A The Epic-hez képest a legnagyobb különbséget azonban a hangsúlyok eltolódása jelenti. Washington eszköztárában egyforma jelentőséggel bír a hip hop, a jazz, a funk, vagy a gospel, úgy építi őket a zenéjébe, hogy nem tesz különbséget köztük. A Heaven and Earth a korábbiaknál direktebb hip hop hatásai így teljesen organikusan szólalnak meg: a Street Fighter Mass teljes természetességgel simul bele az albumba, egyáltalán nem viselkedik kontrasztként, de a ritmusokban és rengeteg, elsőre rejtőzködő részletben is ott van a hip hop hatása. Kamasi Washington zenéjének ez jelenti a valódi különlegességét. Úgy fedi fel a huszadik század afroamerikai zenéjének gyökereit, hogy rámutat azok közös alapjára, és mindvégig azt kihangsúlyozva hozza létre a saját olvasatát a zenéről. Ettől pedig a hatások sem lesznek rögtön nyilvávalóak.

A jazz és a hip hop házasságát már rég elhálták.

A két műfaj közti kapcsolat jelenlegi fázisának a legfőbb érdekességét az jelenti, hogy több szempontból is visszanyúl annak kezdeteihez,

ami persze könnyen illeszthető a napjainkban uralkodó tendenciákra, a jazzre vetítve, főleg, ha Kamasi Washington lemezeit vizsgáljuk, leginkább az mutatkozik meg, hogy a jazz számára még mindig bőven van kölcsön, amit visszavehet más műfajoktól, akiknek így, vagy úgy, de ott bábáskodott a születésénél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.