Jazz/World

Hogy fest a jazz és a hip hop házassága?

2018.10.28. 09:55
Ajánlom
Hagyományos házasságról a jazz és a hip hop esetében nem beszélhetünk, inkább poligámiáról, de a legközelebb talán akkor járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, a hip hop személyében újabb fővel bővült a jazz háreme.

A viszonyt legközelebbről ismerők egyikének, Kamasi Washingtonnak nemrég megjelent lemeze pedig azért is érdekes, mert nem csak a két műfaj összefonódását mutatja be, hanem a kapcsolat gyökereit is.

Az utóbbi években a reneszánszát élő hip hopra manapság sokan tekintenek a jazz megmentőjeként, mintha a születése óta a világgal együtt változó műfajnak megmentőre lenne szüksége.

A két műfaj kapcsolata ráadásul messze nem egyoldalú. A hip hop a mostani reneszánszát részben annak köszönheti, hogy elkezdett több műfajból is meríteni, a jazz nélkül ráadásul nem is létezhetne. Ebben a formában biztosan nem.

A hip hop egy olyan hibrid zenei stílus, amely némileg rendhagyó körülmények között jött létre, és a mély társadalmi beágyazottsága ellenére sem könnyű valamilyen, a társadalomban lezajlott átrendeződéshez kötni a születését. Részben talán ebből eredően maradt kitartóan a föld alatt a létezése első néhány évében. Rendhagyó abból a szempontból is, hogy alapvetően nem hangszeres zene, ráadásul messze nem csak zenei műfaj, ugyanis szorosan kötődik hozzá a break tánc és a manapság már sokszor street artnak hívott graffiti is. Néhány más dolog mellett. Előbbieknek a hip hop mainstreambe való beágyazódásában is szerepük volt, elég csak Beat Street, vagy a Wild Style című kultuszfilmekre gondolni, de hip hop tömegtermékké való alakulásánál a jazz is ott bábáskodott. Herbie Hancock 1983-ban megjelent Future Shock című lemeze volt az egyik legfontosabb lépcsőfoka a hip hop elterjedésének, bár ekkorra már az utcán volt a Rapper’s Delight (Sugarhill Gang), vagy a The Message (Grandmaster Flash and the Furious Five), előbbi esetében még nagyban támaszkodva a diszkó hagyományaira.

A kezdetekkor a hip hop erősen átpolitizált műfaj volt, ennek mentén könnyen beilleszthető az afroamerikai zene fejlődésének folytonosságába, mellesleg sokkal könnyebben megérthető a jazz és a hip hop találkozása napjainkban, mikor zenében rejlő politikai töltet ismét erős, és időnként talán eltúlzott hangsúlyt kap. A jazz egyik kortárs apostola, Kamasi Washington számára a zene elsődlegesen médium, amin keresztül az érvényességét és fontosságát sajnos a mai napig el nem veszített üzenetet tolmácsolni tudja.

Mégsem lenne több a művészete egyszerű valóság-kiállításnál, ha nem társulna hozzá egy kiemelkedően egyedi dialektus, ami egyesíti magában afroamerikai zene szinte teljes spektrumát, aminek jelentős szeleteit képes akár egyetlen kompozícióba is belefoglalni.

A korábban Snoop Dogg-gal- Nas-szel, vagy a nyáron, a Szigeten magát égető Kendrick Lamarral is együtt dolgozó tenorszaxofonos 2015-ben megjelent The Epic című, közel három órás maratoni albuma felidézte a jazz szinte teljes történetét, akárcsak a műfaj különböző leágazásait, mégis képes volt minden pillanatában egyedi hangon megszólalni. Washington soundja csak az övé. A dagályosság pedig nem csak a teljes album tükrében értelmezhető, ott van a szerzeményekben is, szinte pimasz módon.

A júniusban megjelent Heaven and Earth ezt a dagályosságot, ha lehet, még messzebbre viszi. Szinte minden dala túlzás, ugyanakkor az is érződik rajtuk, hogy egyszerűen nem lehetett volna belőlük elvenni. Az egyetlen kivételt talán a túladagolt kórusok jelentik, amik folyton makacsul, kérlelhetetlenül és időként bizony kéretlenül is visszatérnek. A dalok koncertfelvételeiből pedig kiderül, hogy az eredeti nyersanyag lett volna annyira erős, hogy mindent beborító tizenhárom tagú énekkar nélkül is megállja a helyét. A The Epic-hez képest a legnagyobb különbséget azonban a hangsúlyok eltolódása jelenti. Washington eszköztárában egyforma jelentőséggel bír a hip hop, a jazz, a funk, vagy a gospel, úgy építi őket a zenéjébe, hogy nem tesz különbséget köztük. A Heaven and Earth a korábbiaknál direktebb hip hop hatásai így teljesen organikusan szólalnak meg: a Street Fighter Mass teljes természetességgel simul bele az albumba, egyáltalán nem viselkedik kontrasztként, de a ritmusokban és rengeteg, elsőre rejtőzködő részletben is ott van a hip hop hatása. Kamasi Washington zenéjének ez jelenti a valódi különlegességét. Úgy fedi fel a huszadik század afroamerikai zenéjének gyökereit, hogy rámutat azok közös alapjára, és mindvégig azt kihangsúlyozva hozza létre a saját olvasatát a zenéről. Ettől pedig a hatások sem lesznek rögtön nyilvávalóak.

A jazz és a hip hop házasságát már rég elhálták.

A két műfaj közti kapcsolat jelenlegi fázisának a legfőbb érdekességét az jelenti, hogy több szempontból is visszanyúl annak kezdeteihez,

ami persze könnyen illeszthető a napjainkban uralkodó tendenciákra, a jazzre vetítve, főleg, ha Kamasi Washington lemezeit vizsgáljuk, leginkább az mutatkozik meg, hogy a jazz számára még mindig bőven van kölcsön, amit visszavehet más műfajoktól, akiknek így, vagy úgy, de ott bábáskodott a születésénél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.
Tánc

Magyar versenyzőknek is szurkolhatunk a New York-i Balettverseny döntőjében

Ma kezdődött a Valentina Kozlova International Ballet Competition döntője New Yorkban, amelyen egy táncos, egy koreográfus és egy zsűritag is képviseli hazánkat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.
Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.