Jazz/World

Hogy lépett túl Miles Davis a jazzen?

2018.06.26. 09:20
Ajánlom
A hatvanas évek végére a jazz púp lett Miles Davis hátán, viszont sok kortársával ellentétben ő nem elégedett meg a címke elhagyásával, hanem előre menekült, és – ragaszkodva az alkotói módszeréhez – kilőtte zenéjét a világűrbe.
GettyImages-56458588-111610.jpg

Miles Davis 1960-ban (Fotó/Forrás: Getty Images )

Nem pusztán a műfaji és faji címke jelentette ugyanis számára a problémát. Kinőtte a jazz kereteit. Az őt szimpla árulással, a korábbi zenéjének lecserélésével vádlók azonban nem csak a változás fokozatosságát hagyták figyelmen kívül, de azt is, hogy Davis, önmagához hűen, ismét a saját korára reflektált a zenéjén keresztül, mellesleg kiutat mutatott a jazznek abból a zsákutcából, ahova többek között ő maga vezette azt.
Közel ötven év távlatából egészen abszurdnak tűnnek azok a vádak, melyek szerint Davis az In A Silent Way című albumon (amelynek harmincnyolc percén két dal osztozik) áttévedt a popzene területére.
A változás elsőre viszont akkor is szembeötlő volt, ha megfigyeljük a korábbi albumokon feltűnő jeleket. Az 1968-ban megjelent Nefertiti címadója több szempontból is érdekes és fontos fordulópont a David-korpuszban. A darabban nem hangzott el szóló, a témát újra és újra elfújó Davis/Shorter duó háttérbe vonulásával pedig a ritmusszekció került az előtérbe. Nagyon érdekes, hogy téma–szóló–téma felosztás elhagyása milyen messzire vezetett Davisnél a hetvenes évek első felére, ahogy az is, hogy Nefertiti-hez hasonló, a hátteret a kirakatba tévő kísérletekkel milyen eredményre jutott a Bitches Brew felvétele idején.

A Bitches Brew tényleg mintha a semmiből érkezett volna 1970-be, és szinte beláthatatlan távolságra volt mindentől, ami akkoriban a zenében történt, hozzátéve, hogy a korszak nyitott levegőjében több olyan album is született, amiről elmondható ugyanez. Az album egy néhány hónapos kísérletezés kivonata, a Columbia Records által 1998-ban kiadott négylemezes The Complete Bitches Brew Sessions, valamint néhány nem hivatalos felvétel azonban rámutat, hogy az anyagból több, teljesen eltérő karakterű album is születhetett volna, a producer, Teo Macero volt az, aki kialakította a Bitches Brew végső formáját. Az ebben az időszakban készült felvételek között talán a legérdekesebbek azok, amelyek kapcsolódnak a Nefertiti címadójának koncepciójához, de kiterjesztik azt. Részben ilyen a Great Expectations, de még inkább a Lonely Fire és a Guinnevere. Előbbi kettő az 1974-es Big Fun című albumon is megjelent, a Guinnevere pedig igazán különleges, ez ugyanis egy Crosby, Stills & Nash dal feldolgozása.

A történet szerint Miles egy este a Village Gate nevű klubban lépett oda David Crosbyhoz, azzal, hogy feldolgozta az egyik dalát, kíváncsi-e rá?

Crosby igent mondott, Davis pedig a rá jellemző módon csak ennyit vetett oda - Kövesd azt a kocsit. Aztán bepattant a Ferrarijába. Crosbynak először nem tetszett Davis verziója, nem csak azért, mert teljesen elütött az eredetitől, de azért is, mert azt a saját dalszerzői pályája egyik fontos pontjának tartotta. A Crosby, Stills & Nash-féle eredeti egy légies és gyönyörű folk-dal, fura akkordszerkezettel és nem szokványos gitárhangolással, amitől végig ott bujkál benne valami távoli, mégis borzongató hangulat. Davist talán pont ez ragadta meg a dalban, és ezt a hátteret tette a saját változatának elsődleges szervező elvévé, ami az atmoszférát illeti.

A korábban már említett Great Expectations és a Lonely Fire azért voltak érdekesek, mert nem a hagyományos módon építkeztek, hanem egyetlen motívum folyamatos ismétlésével teremtettek rendhagyó dinamikai lebegést, miközben itt is a háttér került a darab fókuszába, a darabok pedig nem megragadni, sokkal inkább körülírni akartak valamit. A Guinnevere esetében Davis egy alig több, mint négy perces darabból egy közel húsz perces, eszement tripet csinált, azzal, hogy besűrítette az eredeti dallam egy részét, majd ezt újra és újra elismételte, a kábult tempót csak egy leheletnyivel fokozva, két dobossal, egy ütőssel, gitárral, szitárral, billentyűs hangszerekkel, tenorszaxofonnal, valamint Benny Maupin basszusklarinétjával. Macero keverése nagyon érdekes, mert olyan, mintha a fúvósok folyton változtatnák a hangerejüket, ami azt a hatást kelti, mintha egymás köre fonódnának.

Miles számára a jazz keretei túl szűkek lettek eddigre.

Zavarta a faji címke, zavarta, hogy korlátozottak a fellépési lehetőségei, valamint a műfaj eddigre számára mérgezővé vált légköre. A szakma közben az ilyenkor szokásos, viszolygással terhes elhatárolódással figyelte Davis határsértését, szinte tudomást sem véve arról, hogy a jazz nélküle is virágzott, viszont egyre inkább a föld alá kényszerítve. Az ő egyik legfontosabb szerepe ebben az időben az volt, hogy önkéntelenül is helyet csinált a jazznek a rockzene által létrehozott újfajta nyilvánosságban. Ugyanakkor jóval többről volt itt szó, mint arról, hogy Miles Davist megfertőzte a rockzene, ahogy annál is, hogy szimplán eladta magát egy újfajta hullámnak. A következő években vált világossá, hogy ezt a hullámot pontosan ő gerjesztette.

A Bitches Brew visszafordíthatatlan lépés volt. Miles Davis nem játszott többé jazzt, hanem előbb ajtót, majd utat mutatott a műfajnak.

Ki volt Miles Davis?

Kapcsolódó

Ki volt Miles Davis?

Miles Davis életművén végighaladva a hallgató előtt felsejlik a jazz bebopot követő történetének - legfeljebb néhány helyen hiányos - vázlata. Davis azonban nem pusztán felskiccelte egy teljes műfaj fejlődésének mérföldköveit, de legalább ennyire működött egyfajta katalizátorként egy olyan folyamatban, amelyben az állandóságot a trombitája, ő maga jelentette, miközben a folyamatos változás könyörtelen imperatívuszának engedelmeskedve és partnereit halálbiztos intuícióval megválasztva formálta a jazzt, mindig az adott kor arculatához illően.

Ki volt Miles Davis? II.

Ki volt Miles Davis? II.

Jazz-zenészekről szóló portrésorozatunkat Miles Davis életművének második fejezetével folytatjuk.

<i>We Want Miles!</i> – Néhány megjegyzés Miles Davis módszeréről

We Want Miles! – Néhány megjegyzés Miles Davis módszeréről

Akár véletlen, akár ügyes írói fogás, szimptomatikus jelentőségű, hogy a Ligeti György által a huszadik század egyik legnagyobb muzsikusának nevezett Miles Davis a „szerzőtárs” Quincy Troupe által formába öntött Önéletírás-a a „Listen” szóval kezdődik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.