Jazz/World

Hogy lépett túl Miles Davis a jazzen?

2018.06.26. 09:20
Ajánlom
A hatvanas évek végére a jazz púp lett Miles Davis hátán, viszont sok kortársával ellentétben ő nem elégedett meg a címke elhagyásával, hanem előre menekült, és – ragaszkodva az alkotói módszeréhez – kilőtte zenéjét a világűrbe.
GettyImages-56458588-111610.jpg

Miles Davis 1960-ban (Fotó/Forrás: Getty Images )

Nem pusztán a műfaji és faji címke jelentette ugyanis számára a problémát. Kinőtte a jazz kereteit. Az őt szimpla árulással, a korábbi zenéjének lecserélésével vádlók azonban nem csak a változás fokozatosságát hagyták figyelmen kívül, de azt is, hogy Davis, önmagához hűen, ismét a saját korára reflektált a zenéjén keresztül, mellesleg kiutat mutatott a jazznek abból a zsákutcából, ahova többek között ő maga vezette azt.
Közel ötven év távlatából egészen abszurdnak tűnnek azok a vádak, melyek szerint Davis az In A Silent Way című albumon (amelynek harmincnyolc percén két dal osztozik) áttévedt a popzene területére.
A változás elsőre viszont akkor is szembeötlő volt, ha megfigyeljük a korábbi albumokon feltűnő jeleket. Az 1968-ban megjelent Nefertiti címadója több szempontból is érdekes és fontos fordulópont a David-korpuszban. A darabban nem hangzott el szóló, a témát újra és újra elfújó Davis/Shorter duó háttérbe vonulásával pedig a ritmusszekció került az előtérbe. Nagyon érdekes, hogy téma–szóló–téma felosztás elhagyása milyen messzire vezetett Davisnél a hetvenes évek első felére, ahogy az is, hogy Nefertiti-hez hasonló, a hátteret a kirakatba tévő kísérletekkel milyen eredményre jutott a Bitches Brew felvétele idején.

A Bitches Brew tényleg mintha a semmiből érkezett volna 1970-be, és szinte beláthatatlan távolságra volt mindentől, ami akkoriban a zenében történt, hozzátéve, hogy a korszak nyitott levegőjében több olyan album is született, amiről elmondható ugyanez. Az album egy néhány hónapos kísérletezés kivonata, a Columbia Records által 1998-ban kiadott négylemezes The Complete Bitches Brew Sessions, valamint néhány nem hivatalos felvétel azonban rámutat, hogy az anyagból több, teljesen eltérő karakterű album is születhetett volna, a producer, Teo Macero volt az, aki kialakította a Bitches Brew végső formáját. Az ebben az időszakban készült felvételek között talán a legérdekesebbek azok, amelyek kapcsolódnak a Nefertiti címadójának koncepciójához, de kiterjesztik azt. Részben ilyen a Great Expectations, de még inkább a Lonely Fire és a Guinnevere. Előbbi kettő az 1974-es Big Fun című albumon is megjelent, a Guinnevere pedig igazán különleges, ez ugyanis egy Crosby, Stills & Nash dal feldolgozása.

A történet szerint Miles egy este a Village Gate nevű klubban lépett oda David Crosbyhoz, azzal, hogy feldolgozta az egyik dalát, kíváncsi-e rá?

Crosby igent mondott, Davis pedig a rá jellemző módon csak ennyit vetett oda - Kövesd azt a kocsit. Aztán bepattant a Ferrarijába. Crosbynak először nem tetszett Davis verziója, nem csak azért, mert teljesen elütött az eredetitől, de azért is, mert azt a saját dalszerzői pályája egyik fontos pontjának tartotta. A Crosby, Stills & Nash-féle eredeti egy légies és gyönyörű folk-dal, fura akkordszerkezettel és nem szokványos gitárhangolással, amitől végig ott bujkál benne valami távoli, mégis borzongató hangulat. Davist talán pont ez ragadta meg a dalban, és ezt a hátteret tette a saját változatának elsődleges szervező elvévé, ami az atmoszférát illeti.

A korábban már említett Great Expectations és a Lonely Fire azért voltak érdekesek, mert nem a hagyományos módon építkeztek, hanem egyetlen motívum folyamatos ismétlésével teremtettek rendhagyó dinamikai lebegést, miközben itt is a háttér került a darab fókuszába, a darabok pedig nem megragadni, sokkal inkább körülírni akartak valamit. A Guinnevere esetében Davis egy alig több, mint négy perces darabból egy közel húsz perces, eszement tripet csinált, azzal, hogy besűrítette az eredeti dallam egy részét, majd ezt újra és újra elismételte, a kábult tempót csak egy leheletnyivel fokozva, két dobossal, egy ütőssel, gitárral, szitárral, billentyűs hangszerekkel, tenorszaxofonnal, valamint Benny Maupin basszusklarinétjával. Macero keverése nagyon érdekes, mert olyan, mintha a fúvósok folyton változtatnák a hangerejüket, ami azt a hatást kelti, mintha egymás köre fonódnának.

Miles számára a jazz keretei túl szűkek lettek eddigre.

Zavarta a faji címke, zavarta, hogy korlátozottak a fellépési lehetőségei, valamint a műfaj eddigre számára mérgezővé vált légköre. A szakma közben az ilyenkor szokásos, viszolygással terhes elhatárolódással figyelte Davis határsértését, szinte tudomást sem véve arról, hogy a jazz nélküle is virágzott, viszont egyre inkább a föld alá kényszerítve. Az ő egyik legfontosabb szerepe ebben az időben az volt, hogy önkéntelenül is helyet csinált a jazznek a rockzene által létrehozott újfajta nyilvánosságban. Ugyanakkor jóval többről volt itt szó, mint arról, hogy Miles Davist megfertőzte a rockzene, ahogy annál is, hogy szimplán eladta magát egy újfajta hullámnak. A következő években vált világossá, hogy ezt a hullámot pontosan ő gerjesztette.

A Bitches Brew visszafordíthatatlan lépés volt. Miles Davis nem játszott többé jazzt, hanem előbb ajtót, majd utat mutatott a műfajnak.

Ki volt Miles Davis?

Kapcsolódó

Ki volt Miles Davis?

Miles Davis életművén végighaladva a hallgató előtt felsejlik a jazz bebopot követő történetének - legfeljebb néhány helyen hiányos - vázlata. Davis azonban nem pusztán felskiccelte egy teljes műfaj fejlődésének mérföldköveit, de legalább ennyire működött egyfajta katalizátorként egy olyan folyamatban, amelyben az állandóságot a trombitája, ő maga jelentette, miközben a folyamatos változás könyörtelen imperatívuszának engedelmeskedve és partnereit halálbiztos intuícióval megválasztva formálta a jazzt, mindig az adott kor arculatához illően.

Ki volt Miles Davis? II.

Ki volt Miles Davis? II.

Jazz-zenészekről szóló portrésorozatunkat Miles Davis életművének második fejezetével folytatjuk.

<i>We Want Miles!</i> – Néhány megjegyzés Miles Davis módszeréről

We Want Miles! – Néhány megjegyzés Miles Davis módszeréről

Akár véletlen, akár ügyes írói fogás, szimptomatikus jelentőségű, hogy a Ligeti György által a huszadik század egyik legnagyobb muzsikusának nevezett Miles Davis a „szerzőtárs” Quincy Troupe által formába öntött Önéletírás-a a „Listen” szóval kezdődik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Színház

Lemondja tervezett bemutatóját a Rózsavölgyi Szalon a kultúr-tao körüli bizonytalanság miatt

A magánszínház közleményt adott ki, amelyben azt írják, színházakat is érintő finanszírozási bizonytalanság miatt kényszerülnek erre a lépésre.
Színház

Gyertek az Átriumba, amíg lehet! - Újabb színház kongatja a vészharangot

A kulturális taotámogatás megszűnése miatt egyre több színház jövője válik bizonytalanná, ugyanis nem tudnak tervezni a 2019-es évadra.
Klasszikus

Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

November 25-én szólal meg a Zeneakadémián a Bartók Világverseny és Fesztivál gálakoncertje, amely egyben lezárja a zeneszerzőversenyt is. Fekete Gyulával, az intézmény Zeneszerzés Tanszékének vezetőjével beszélgettünk, aki azt is elmondta, milyen kérdést felesleges feltenni egy komponistának.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.
Jazz/World hírek

Szabó Dániel jazz-zeneszerző rangos amerikai díjat kapott

Az USA legnagyobb zenei jogkezelő szervezete, az ASCAP és a Symphonic Jazz Orchestra ítélte oda neki az 5000 dollárral és egy zeneszerzői felkéréssel járó Commissioning Prize nevű díjat – írta meg a dalszerzo.hu.
Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.