Jazz/World

Hol tart most a jazz története?

2018.02.05. 09:10
Ajánlom
A jazz története éppúgy értelmezhető egy bukottnak született műfaj felemelkedéseként, ahogy a társadalmi átalakulás szimptómáinak zenei leképeződéseként is. A zene természetesen mindig együtt mozog a társadalmi környezettel, amelyben megszületik, a jazz esete mégis sok tekintetben különleges.

A műfaj önazonosságát jelentő legfontosabb attribútumai ugyanis egészen az elmúlt időszakig mindvégig ott zakatoltak a folyamatos változások mélyén, ráadásul furcsa módon a jazz minden megújulása egyfajta visszanyúlás a saját gyökereinek bizonyos rétegeihez, emellett – ízig-vérig amerikai eredetű műfajként – folyton visszatükröződik benne a különböző kultúrák közti átjárhatóság.

Napjainkra azonban a műfaj elnevezése lassan mintha kezdené elveszíteni az értelmét.

Jazz - képünk illusztráció

Jazz - képünk illusztráció (Fotó/Forrás: Jimmy Baikovicius)

A jazz évtizedekkel ezelőtt indult darabokra szakadása mostanra eljutott odáig, hogy képessé vált a létezését mindeddig alapvetően meghatározó elemek helyenkénti elhagyására. Mégsem a műfaj lassú erodálódásáról van szó, hanem annak a kultúra minden szegmensét érintő tendenciának a beszivárgásáról, amely a korábban szilárdnak látszó elemek darabokra szakadása után lassacskán érvényteleníti, majd elmossa a határokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kultúra egyes szeletei ne lehetnének önmagukban vizsgálhatók, sokkal inkább arról van szó, hogy

Előjáték a jazz darabokra szakadásához - Miles Davis és John Coltrane művészete

Kapcsolódó

Előjáték a jazz darabokra szakadásához - Miles Davis és John Coltrane művészete

Jazztörténeti sorozatunk a műfaj fejlődésének meghatározó korszakai mellett az ezekre hatással bíró történelmi, társadalmi környezetre is kitekintést ad, ezzel is rávilágítva a jazz műfajának mindenkori érvényességére.

napjainkra a homogenizálódás folytán a kultúra egyetemessége minden korábbinál tisztábban látszik körvonalazódni.

Arról a kétségbeesettségről sem szabad viszont elfeledkezni, ami az egyetemesség utáni sóvárságban megjelenik. A korszellem egyik legalapvetőbb mozgatórugóját természetesen képtelenség csak rossz, vagy csak jó színben látni, ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy a megtagadott demarkációs vonalak mögött korábban életképes kulturális elemek összeeresztése nem csak ezek önazonosságának eltűnésével jár, de időnként csalódást keltő, semmitmondó, ijesztően üres találkozásokkal is. Ezeket a találkozásokat pedig nem ritkán az a kétségbeesés hozza létre, amely a kultúra homogenizálódásában annak az egyetemességnek a visszahódítását hajlamos látni, ami az ember nagykorúvá válásával (Felvilágosodás) szükségszerűen elveszett.

A jazz mostanra minden korábbinál szerteágazóbbá vált.

Egyszerre van jelen a múltjának teljes spektruma és a folyamatosan szárba szökkenő új kapcsolatok, amelyeket más műfajokkal, vagy a múltjának bizonyos szeleteivel létesít. Ez utóbbiak jelentik a fejlődésének legújabb tendenciáit. A jazz roppant vitális műfaj, ez pedig igaz akkor is, ha bizonyos jelek arra mutatnak, hogy megtette az első lépéseket a feloldódás felé, bár ebben az esetben a műfaji kötöttségeken való felülemelkedés nincs befolyással az önazonosságára, a jazz történetének ívén végigtekintve ugyanis felsejlik, hogy pontosan ez a műfaj természetes közege, ami a különböző időszakokban mindig máshogy mutatkozik meg.

A szerteágazottság folytán pedig bajos lenne egy mindent lefedően komplex képet adni a műfaj jelenlegi helyzetéről, a legfontosabb tendenciák ugyanakkor felvázolhatók, mert ezek gyökerei nagyjából azonos irányba mutatnak.

Az ún. világzenével való kapcsolat azért is érdekes, mert a világzene megszületésében a jazz keze is jócskán benne van,

amely az afrikai gyökereinek felfedezését követően, leginkább a szabad formával való kísérletezés során kezdte el integrálni a különböző kultúrák zenéjének bizonyos elemeit, bár ezek megjelentek már a fúziós jazz néhány korai kísérletében is. Itt az improvizáció még fontos szervezőelem, a kilencvenes években az elektronikus tánczene térhódítása nyomán viszont megjelentek azok a leágazások (acid jazz, nu jazz), amelyekkel kapcsolatban felmerül, hogy a címke inkább csak egy kiadói brainstorming eredménye, a zene pedig végső soron alig több mint kallódó jazz-elemek keveredése az elektronikával. A helyzet megfordítása sokszor érdekesebb. A nemrég hazánkban is járt angol Cinematic Orchestra szerzeményeiben rendhagyó módon keveredik az improvizáció és a megírt zenei anyag, mindez nyakon öntve olyan, az elektronikus zenéből származó ritmikai elemekkel, amik organikusan épülnek a zenei szövetbe.

A jazz igazán előremutató ágát azonban talán azok az előadók képviselik – és itt szó sincs kizárólagosságról -, akik a free jazz irányából közelítve, sokszor rendkívül komplex matematikai struktúrákon alapuló, ezeket a különböző zenei kultúrákból és a XX. század komolyzenéjéből integráló szerzeményeket szólaltatnak meg (Anthony Braxton, Charlie Haden), vagy azok, akik képesek egyetlen művön belül a jazz történetének jelentés szeleteit artikulálni.

Utóbbira nagyon jó példa az a Kamasi Washington, akinek 2015-ben megjelent The Epic című albuma úgy tudott teljesen újszerűként megszólalni, hogy minden eleme értelmezhető egyfajta visszanyúlásként is.

A jazz műfaja még sosem volt olyan gazdag, mint napjainkban.

Ebből a gazdagságból is adódóan már nem egyszerű a hagyományos skatulyák közé szorítani, így nem utasítható el azért, mert dekadens, félvilági, mert feketék játsszák, sem azért mert befogadhatatlan, de azért sem, mert a törzsközönsége nem befogadó. A jazz történetének íve pontosan ezeknek a skatulyáknak a kinövésében, lerázásában, érvénytelenítésében tükröződik vissza. Mára egyszerűen zene lett belőle.

Kóda

A jazz rövid története cím valójában félrevezető és ebben a kezdettől fogva van némi szándékosság. Nem pusztán a vállalkozás lehetetlensége okán – ahogy fentebb is írtam, a műfaj mára annyira szerteágazóvá vált, hogy lehetetlen röviden szólni róla -, de azért is, mert talán érdekesebb az alapok tisztázásán, valamint a neuralgikus pontok felvázolásán túl és ezeken keresztül reflektálni a jazz egyik leginkább jellemző aspektusára: a műfaj története a kezdettől fogva a különböző kultúrák találkozásáról és egymásban való feloldódásáról szól, ennek pedig talán soha nem volt olyan mély aktualitása, mint napjainkban. A sorozat bizonyos epizódjai egy-egy aspektusát próbálják megragadni az ellentétek találkozásának, anélkül, hogy komplex és egzakt képet nyújtsanak egy, a beteljesülés határára jutott zenei műfajról.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.