Jazz/World

Hol tart most a jazz története?

2018.02.05. 09:10
Ajánlom
A jazz története éppúgy értelmezhető egy bukottnak született műfaj felemelkedéseként, ahogy a társadalmi átalakulás szimptómáinak zenei leképeződéseként is. A zene természetesen mindig együtt mozog a társadalmi környezettel, amelyben megszületik, a jazz esete mégis sok tekintetben különleges.

A műfaj önazonosságát jelentő legfontosabb attribútumai ugyanis egészen az elmúlt időszakig mindvégig ott zakatoltak a folyamatos változások mélyén, ráadásul furcsa módon a jazz minden megújulása egyfajta visszanyúlás a saját gyökereinek bizonyos rétegeihez, emellett – ízig-vérig amerikai eredetű műfajként – folyton visszatükröződik benne a különböző kultúrák közti átjárhatóság.

Napjainkra azonban a műfaj elnevezése lassan mintha kezdené elveszíteni az értelmét.

Jazz - képünk illusztráció

Jazz - képünk illusztráció (Fotó/Forrás: Jimmy Baikovicius)

A jazz évtizedekkel ezelőtt indult darabokra szakadása mostanra eljutott odáig, hogy képessé vált a létezését mindeddig alapvetően meghatározó elemek helyenkénti elhagyására. Mégsem a műfaj lassú erodálódásáról van szó, hanem annak a kultúra minden szegmensét érintő tendenciának a beszivárgásáról, amely a korábban szilárdnak látszó elemek darabokra szakadása után lassacskán érvényteleníti, majd elmossa a határokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kultúra egyes szeletei ne lehetnének önmagukban vizsgálhatók, sokkal inkább arról van szó, hogy

Előjáték a jazz darabokra szakadásához - Miles Davis és John Coltrane művészete

Kapcsolódó

Előjáték a jazz darabokra szakadásához - Miles Davis és John Coltrane művészete

Jazztörténeti sorozatunk a műfaj fejlődésének meghatározó korszakai mellett az ezekre hatással bíró történelmi, társadalmi környezetre is kitekintést ad, ezzel is rávilágítva a jazz műfajának mindenkori érvényességére.

napjainkra a homogenizálódás folytán a kultúra egyetemessége minden korábbinál tisztábban látszik körvonalazódni.

Arról a kétségbeesettségről sem szabad viszont elfeledkezni, ami az egyetemesség utáni sóvárságban megjelenik. A korszellem egyik legalapvetőbb mozgatórugóját természetesen képtelenség csak rossz, vagy csak jó színben látni, ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy a megtagadott demarkációs vonalak mögött korábban életképes kulturális elemek összeeresztése nem csak ezek önazonosságának eltűnésével jár, de időnként csalódást keltő, semmitmondó, ijesztően üres találkozásokkal is. Ezeket a találkozásokat pedig nem ritkán az a kétségbeesés hozza létre, amely a kultúra homogenizálódásában annak az egyetemességnek a visszahódítását hajlamos látni, ami az ember nagykorúvá válásával (Felvilágosodás) szükségszerűen elveszett.

A jazz mostanra minden korábbinál szerteágazóbbá vált.

Egyszerre van jelen a múltjának teljes spektruma és a folyamatosan szárba szökkenő új kapcsolatok, amelyeket más műfajokkal, vagy a múltjának bizonyos szeleteivel létesít. Ez utóbbiak jelentik a fejlődésének legújabb tendenciáit. A jazz roppant vitális műfaj, ez pedig igaz akkor is, ha bizonyos jelek arra mutatnak, hogy megtette az első lépéseket a feloldódás felé, bár ebben az esetben a műfaji kötöttségeken való felülemelkedés nincs befolyással az önazonosságára, a jazz történetének ívén végigtekintve ugyanis felsejlik, hogy pontosan ez a műfaj természetes közege, ami a különböző időszakokban mindig máshogy mutatkozik meg.

A szerteágazottság folytán pedig bajos lenne egy mindent lefedően komplex képet adni a műfaj jelenlegi helyzetéről, a legfontosabb tendenciák ugyanakkor felvázolhatók, mert ezek gyökerei nagyjából azonos irányba mutatnak.

Az ún. világzenével való kapcsolat azért is érdekes, mert a világzene megszületésében a jazz keze is jócskán benne van,

amely az afrikai gyökereinek felfedezését követően, leginkább a szabad formával való kísérletezés során kezdte el integrálni a különböző kultúrák zenéjének bizonyos elemeit, bár ezek megjelentek már a fúziós jazz néhány korai kísérletében is. Itt az improvizáció még fontos szervezőelem, a kilencvenes években az elektronikus tánczene térhódítása nyomán viszont megjelentek azok a leágazások (acid jazz, nu jazz), amelyekkel kapcsolatban felmerül, hogy a címke inkább csak egy kiadói brainstorming eredménye, a zene pedig végső soron alig több mint kallódó jazz-elemek keveredése az elektronikával. A helyzet megfordítása sokszor érdekesebb. A nemrég hazánkban is járt angol Cinematic Orchestra szerzeményeiben rendhagyó módon keveredik az improvizáció és a megírt zenei anyag, mindez nyakon öntve olyan, az elektronikus zenéből származó ritmikai elemekkel, amik organikusan épülnek a zenei szövetbe.

A jazz igazán előremutató ágát azonban talán azok az előadók képviselik – és itt szó sincs kizárólagosságról -, akik a free jazz irányából közelítve, sokszor rendkívül komplex matematikai struktúrákon alapuló, ezeket a különböző zenei kultúrákból és a XX. század komolyzenéjéből integráló szerzeményeket szólaltatnak meg (Anthony Braxton, Charlie Haden), vagy azok, akik képesek egyetlen művön belül a jazz történetének jelentés szeleteit artikulálni.

Utóbbira nagyon jó példa az a Kamasi Washington, akinek 2015-ben megjelent The Epic című albuma úgy tudott teljesen újszerűként megszólalni, hogy minden eleme értelmezhető egyfajta visszanyúlásként is.

A jazz műfaja még sosem volt olyan gazdag, mint napjainkban.

Ebből a gazdagságból is adódóan már nem egyszerű a hagyományos skatulyák közé szorítani, így nem utasítható el azért, mert dekadens, félvilági, mert feketék játsszák, sem azért mert befogadhatatlan, de azért sem, mert a törzsközönsége nem befogadó. A jazz történetének íve pontosan ezeknek a skatulyáknak a kinövésében, lerázásában, érvénytelenítésében tükröződik vissza. Mára egyszerűen zene lett belőle.

Kóda

A jazz rövid története cím valójában félrevezető és ebben a kezdettől fogva van némi szándékosság. Nem pusztán a vállalkozás lehetetlensége okán – ahogy fentebb is írtam, a műfaj mára annyira szerteágazóvá vált, hogy lehetetlen röviden szólni róla -, de azért is, mert talán érdekesebb az alapok tisztázásán, valamint a neuralgikus pontok felvázolásán túl és ezeken keresztül reflektálni a jazz egyik leginkább jellemző aspektusára: a műfaj története a kezdettől fogva a különböző kultúrák találkozásáról és egymásban való feloldódásáról szól, ennek pedig talán soha nem volt olyan mély aktualitása, mint napjainkban. A sorozat bizonyos epizódjai egy-egy aspektusát próbálják megragadni az ellentétek találkozásának, anélkül, hogy komplex és egzakt képet nyújtsanak egy, a beteljesülés határára jutott zenei műfajról.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Plusz

Szerkesztő-újságírót keres a Fidelio

A Fidelio Magazint és a fidelio.hu-t kiadó Programmagazin Kiadó Kft. a hazai és nemzetközi kulturális életben jártas munkatársat keres szerkesztő-újságíró pozícióba.
Jazz/World

Nagy Emma: Akik minket kedvelnek, nyitottak a változásra

A Nagy Emma Quintet már az alapítás évében, 2018-ban alakult elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, a következő évben pedig a Müpa Jazz Showcase szakmai díját. Eközben megjelent első lemezük Set to Face címmel, amellyel felléptek a Müpa, a Sziget Fesztivál és az Opus Jazz Club színpadán is. Idén az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából elkészítették második, LFO (Low Frequency Oscillator) című albumukat. A zenekar énekesnője, Nagy Emma a Fidelio.hu-nak mesélt. Október 24-én a Partitúra kulturális kalandtúra bajai adásában a Duna tévén a Novák Péter által rendezett videóklipje is megtekinthető.
Klasszikus

Várdai István szólójátékával indítja az évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Zeneakadémián nyitja meg az idei évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar október 25-én. Az új művészeti igazgató Várdai István szólistaként is fellép az évadnyitó koncerten. A műsorban J. S. Bach és fia, C. P. E. Bach, valamint Mendelssohn klasszikus darabjai szerepelnek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Jazz/World interjú

Nagy Emma: Akik minket kedvelnek, nyitottak a változásra

A Nagy Emma Quintet már az alapítás évében, 2018-ban alakult elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, a következő évben pedig a Müpa Jazz Showcase szakmai díját. Eközben megjelent első lemezük Set to Face címmel, amellyel felléptek a Müpa, a Sziget Fesztivál és az Opus Jazz Club színpadán is. Idén az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából elkészítették második, LFO (Low Frequency Oscillator) című albumukat. A zenekar énekesnője, Nagy Emma a Fidelio.hu-nak mesélt. Október 24-én a Partitúra kulturális kalandtúra bajai adásában a Duna tévén a Novák Péter által rendezett videóklipje is megtekinthető.
Jazz/World ajánló

Balkáni hév, magyar népdal és cigány hallgatók – Bemutatjuk az idei WOMEX fellépőit

Öt magyar együttest mutatunk be az idei WOMEX-ről, akiket élőben hallhat a Müpában. Ők a hazai világzene fűszerei: izgalmas és színes előadók, egyik lábukkal a tradícióban, másikkal a modernitásban.
Jazz/World magazin

John Zorn zenei víziói

John Zorn frivol módon bánik a zenei formákkal, épp csak addig használva őket, amíg kiszívja a velejüket. A végeredmény azonban nem csak egy életmű, több annál. Egy korszak lenyomata.
Jazz/World lemez

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.