Jazz/World

Hűség és válás egy Kékszakállúban

2016.09.08. 09:52
Ajánlom
Három zürichi muzsikus teljesen újragondolta a huszadik századi magyar opera csúcsát, Bartók Kékszakállúját. Érdemes volt – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Három zürichi muzsikus, akik a huszadik zenét és különösen Bartókot nagyon nagyra tartják, együtt hallgatják meg a Kékszakállú herceg várá-t. Ugyan nem operaénekesek, sőt, nem is csak kottából játszanak, mert sokszor improvizálnak is, azért elhatározzák: annyira erősen szól hozzájuk a darab, hogy reagálnak rá – de a maguk módján. A létrejött produkciót azért, hogy tiszteletüket Bartók iránt annak hazájában is kifejezhessék, végre két budapesti klubban is bemutatták (saját költségükön ideutazva). A produkció megáll a saját lábán. Sőt, méltó nagyobb közönség elé is, mint ahányan a Nyitott Műhelyben szeptember 3-án (és előző este a Patyolat Próbaüzemben) látták.

Blaubart CD-borító

Blaubart CD-borító

A Trio Blaubart muzsikusai, Manuela Keller zongorista, Christian Strässle hegedűs és Chris Wirth klarinétos a zenei anyagból, magából a partitúrából indultak ki, de interpretációjuk messze túlmutat azon, amit a klasszikus zenei világ ezen a fogalmon ért, amit ezzel a művelettel leír. Nem csak eljátszották a zenét saját hangszereiken, hanem azt először is dekonstruálták, motívumokat, zenei jeleneteket vettek ki a műből, majd újraépítették őket. Mint a Fidelio kérdésére már korábban elmondták, mindhárman választottak maguknak fontos részeket, és hangszereléssel, komponálással és az új zenei fraktúra közös kidolgozásával hozták létre az új darabot. Melodikus szinten a zenekari és az énekes szólamok sok, fontos része megmaradt, megmaradt a dramaturgia (egy része – erre még visszatérek) is. A motívumok kidolgozásában egy – a komponálás és a kottából játék melletti – harmadik modust is alkalmaznak, és ez az igazi célja a produkciónak. Ez a modus az improvizáció.

Kékszakállúak Svájcból

Olvasd el a trióval készült korábbi interjúnkat ide kattintva!

Úgy sejtjük, hogy amikor Liszt saját szóló zongorakoncertjeire adaptált teljes operákat, azok slágerlistás helye nagyon megugrott – volna, ha készültek volna idestova kétszáz éve slágerlisták. De a műsorra tűzött zeneszerzők többsége bizonyára örült a sikernek, hogy Liszt játszotta őket, és ezáltal a népszerűségük és ismertségük növekedésének is. De van-e szüksége a Kékszakállú herceg vára című, több mint száz évvel ezelőtt komponált opera népszerűségének ilyenféle támogatásra? Ha abból indulunk ki, hogy milyen sokféle zene sorolódott a Kékszakállú elé az újabb generációk kedvenceinek listáján, akkor már meg is van a válasz. Ha pedig azt nézzük, hogy minden kéz elkel, ha a fiatalabb generációkat rendszeres operalátogatásra igyekszünk szoktatni, ugyancsak igennel fogunk válaszolni. Izgalmas ezeket a kérdéseket más aspektusból újra feltenni néhány héttel azután, hogy Bartók műveinek a mai magyar aktív jazzgenerációkra gyakorolt közvetlen és erős hatását szóba hoztam ebben a rovatban.

Blaubart trió

Blaubart trió

A Blaubart trió minimális mértékben azért támaszkodott koncertjén a színpadi elemekre is. Strässle, aki pompás narrátornak bizonyult, a Műhely közönségének angolul felolvasta nem csak a prológust, ráadásul azt részben magyarul, hanem adott is egy vázlatos történetet a szereplők és a szituáció bemutatásával, rögtön „előre szaladva” az ötödik ajtóig. Ezután következett egy hosszabb zenei rész, miután Strässle a hátralévő rövidebb részeket vezette be szóban, majd pedig sorra el is játszották ezeket. Az ajtók jelenetváltásait fénnyel is érzékeltették. Mondanom sem kell, hogy így számomra az opera legnagyobb vonzereje, hogy a történet és zene kéz a kézben haladnak és vezetnek engem, nézőhallgatót, csorbát szenvedett. Viszont kaptunk egy új dimenziót. Úgy érzékeltem ugyanis, hogy az ötödik ajtónál nem csak azért adta át a trió a zene után a narrációnak a szót, mert ez olyan nyilvánvaló és magas csúcspontja a feldolgozott műnek, hanem azért is, mert ettől a csúcsponttól az újraalkotók elkezdtek eltérni Balázs Béla szövegkönyvének történéseitől is, megváltozott a viszonyuk a műhöz. Ahogy az ötödik ajtóig a saját maguk komponálta részeket is eljátszották, és többször is nagyobb improvizatív szakaszokat adtak elő, úgy ettől kezdve a szövegkönyvhöz is hozzá „mertek” nyúlni. Ugyanis a Blaubart szerint, amikor Judit azt látja, hogy a herceg mozdíthatatlan, megváltoztathatatlan, mert annyira lehúzza a könny és a vér a múltjából, hogy egy tipikusan késő-huszadik századi fordulattal faképnél hagyja hitvesét és szomorúan, de kilépdel a sötét várból. Ezzel (a feminizmus adta) lehetőséggel megszűnik tehát a statikusság, amely a századelő szimbolizmusának és ennek a szövegkönyvnek is alapvető jellegzetessége. Persze nem happy-end ez, annál sokkal komolyabb elvi felvetés rejlik a megváltoztatott darabvégben.

A Blaubart trió produkcióját egy régi legenda és egy ősi toposz, a Kékszakáll – Bartók által tetőtől-talpig inspirált – mai interpretációjaként kell látnunk és hallgatnunk, nem pedig úgy, mint egy Bartók-feldolgozást. Akkor is ezt válaszolnám, ha a legnagyobb magyar zeneszerző szellemi öröksége felett őrködő elképzelt grémium megkérdezne engem, mit gondolok, méltó-e és megengedhető-e ez a produkció, ami Bartók művét ilyen messzire viszi? Komoly érvem van az „igen” mellett, mert mindezzel együtt Bartók géniuszának vonzásában maradt ez a produkció. Ugyanis az történt, hogy a Blaubart Kontrasztok-ká transzponálta a Kékszakállú-t, hiszen Benny Goodman, Szigeti és Bartók példátlan, előremutató kollaborációja ugyanúgy a klarinét, a hegedű és a zongora triójába vont egy új szemléletet, indult bátran járatlan utakon. A Bartók által nem tökéletesnek, nem jól harmonizálónak hallott együtthangzásra utal a Kontrasztok cím, és ebben a szellemben igenis áttehető a két, illetve a három hangszerre Kékszakállú és Judit története, ami arról szól, hogy nem tökéletes, nem jól harmonizál a férfi és a nő kapcsolata. A jóval későbbi műben, a Kontrasztok-ban Bartók komolyan fordult oda a blues világához, és ezt a fordulatot vitte tovább a Blaubart ebben a produkcióban is. Különösen ízléses zenéjük nagy erénye, hogy nem terheli anakronizmus: amennyi modernizálódás bekövetkezett a Bartók ouevre-ben a Kékszakállú (1911) és a Kontrasztok (első változat: 1938) között, csak annyival modernizálták saját Kékszakállú-juk hangzását.

De mindez a spekulálás a kulturális fogalmakkal nem fontos. A lényeg az, hogy Keller, Strässle és Wirth bátor, szerény és nagytudású muzsikusok, akik izgalmas, eredeti zenét játszottak, ami rabul ejtette a közönséget. Mert csak kétféle zene van...

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.
Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.