Jazz/World

Húsz éve halott Gillespie

2013.01.05. 13:36
Ajánlom
Húsz éve, 1993. január 6-án halt meg Dizzy Gillespie, minden idők egyik legnagyobb jazztrombitása, a bebop stílus úttörője.

John Birks Gillespie 1917. október 21-én a dél-karolinai Cheraw-ban, kilenc testvér között a legfiatalabbként. Autodidakta módon tanult meg apja harsonáján játszani, tizenkét éves korában váltott a trombitára és beiratkozott egy zeneiskolába, ahol elméletet is tanult. A nagy szegénységben felnőtt Gillespie ösztöndíjjal jutott be egy mezőgazdasági iskolába, de 1935-ben otthagyta az intézményt, hogy minden idejét a zenének szentelhesse. Philadelphiába költözött és hivatásos muzsikus lett, ekkoriban ragadt rá életvidámsága és színpadi viselkedése alapján a Dizzy (szédült) becenév, ahogy aztán a világ megismerte.

Húszévesen került be Teddy Hill zenekarába, méghozzá példaképe, Roy Eldridge helyére, egy európai turné és egy lemezfelvétel után a híres Cab Calloway együttesében folytathatta. Calloway nem értékelte nagyra, hogy az ifjú Dizzy olyan frazírozással kezdett próbálkozni, ami nem illett bele a trombitajátékkal akkoriban kapcsolatos elképzelésekbe. Szólóit "kínai zenének" minősítette és 1941-ben, amikor egy próbán papírgalacsinnal dobták meg, a teljesen ártatlan trombitást rúgta ki.

Dizzy 1939-ben játszotta el Lionel Hampton zenekarával a Hot Mallets című szám szólóját, sokan ezt tekintik a bebop első rögzített változatának. A következő időszakban sok zenekarban megfordult, s zenélt többek között Ella Fitzgeralddal, Coleman Hawkinsszal, Benny Carterrel, Charlie Barnettel és Duke Ellingtonnal. 1941-ben ismerkedett meg az altszaxofonos Charlie Parkerrel, akinek tetszettek Dizzy zenei újításai, és egy életre szóló barátságot kötöttek. A következő évben már együtt játszottak Earl Hines bigbandjében és az évtized közepére a jazz megújítói lettek. Ekkoriban született Gillespie egyik leghíresebb szerzeménye, az A Night in Tunisia is. Coleman Hawkins többször hívta közös örömzenélésre, ez jelentette a bebop teljes kibontakozását.

A nagy áttörés éve 1945 lett, amikor végre Parkerrel közösen rögzíthetett lemezt, és olyan dalok születtek, mint a Salt Peanuts, a Groovin' High és az I Can't Get Started. A közönség nehezen fogadta el az új stílust, ebben sokat segített Gillespie 1946-ban összehozott zenekara, amely elsőként játszotta a bebop zenét. Darabjaik közül a Things to Come már futurisztikusra sikerült, a Cubana Be/Cubana Bopban pedig Chano Pozóval működtek együtt, így az elsők között gazdagították a jazzt latin és afro-kubai elemekkel.

A zenekart gazdasági nehézségek miatt volt kénytelen feloszlatni, ezután átállt a kisebb együttesekre, újra együtt zenélt Charlie Parkerrel, turnézott all-star együttesekkel, 1953-ban ott volt "az év kvintettjében", a koncerten szaxofonon Charlie Parker, zongorán Bud Powell játszott, Charles Mingus bőgőzött és Max Roach dobolt. Dizzy elismertségét mutatja, hogy 1956-ban Eisenhower elnök őt kérte fel a külügyminisztérium által támogatott jószolgálati turné vezetésére Dél-Európában, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában. Játéka a hetvenes évektől kissé megfakult, de így is a fesztiválok kedvelt vendége, népszerű előadó, a fiatal zenészek példaképe és tanítója maradt.

Dizzy mindig hozta a formáját, kiváló zeneszerző volt, - a szakmában szokatlanul - mindenféle stimuláló szert elutasított, és kiegyensúlyozott magánéletet élt feleségével. Zenei felfedező és kalandor hajlamával a jazz meghatározó alakja. Védjegye egy speciálisan neki készített trombita volt, amelynek csöve 45 fokos szögben fölfelé hajlott. A legenda szerint 1953-ban egy rendezvényen egy kéttagú bohócszám előadói estek rá trombitájára, s az meggörbülve még jobban is szólt, így Dizzy attól kezdve csak ilyen hangszeren játszott. A vidám zenészre jellemző, hogy a nyolcvanas években bejelentette: indul az elnökválasztáson, programjának fő pontja a Fehér Ház átkeresztelése volt The Blues House-ra és a kolléga Miles Davis kinevezése a CIA élére. Dizzy Gillespie szinte élete végéig aktív maradt, a halál 1993. január 6-án érte. Számtalan kitüntetés és díj tulajdonosa volt, közöttük a Grammy-életműdíjé, melyet 1989-ben vehetett át.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Lenyűgöző és groteszk életképeken elevenedik meg a szocializmus Budapestje

Ezernyolcszáz fotó került fel a Fortepan archívumába, amiket Kereki Sándor fotós, újságíró készített a hatvan-hetvenes években. Nézze meg galériánkat!
Vizuál

Stork Natasa: „Eddig három olyan nemzetközi díjat kaptam, amit postán küldtek el”

Szerdán kezdetét vette a 71. Berlinale a European Shooting Stars 2021 Kick Off rendezvénnyel, amely azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa az adott év legtehetségesebb fiatal színészeit és színésznőit a filmvilág nagyjainak. Köztük van Stork Natasa is, aki budapesti otthonában ülve fogadja három napot át a világsajtót és a legnevesebb casting ügynökségeket.
Vizuál

Átadták az idei Golden Globe-díjakat

Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Arany Glóbuszokat. A virtuális gálán magyar filmért is izgulhattunk, hiszen Vanessa Kirbyt jelölték a legjobb színésznő díjára a Mundruczó Kornél filmjében nyújtott alakításáért.
Színház

Magyarország a '90-es években – egy gyerek szemével

EX KATEDRA címmel tart online bemutatót a Stereo Akt társulat március 4-én a Jurányi Házban. Az előadást a SzínházTV közvetíti online formában. A darab létrejöttének hátterébe a társulatot vezető független színházi alkotó, Boross Martin nyújt betekintést.
Plusz

Megújult az Art is Business honlapja

Második születésnapját ünnepli az Art is Business, az évfordulóra teljesen új megjelenést kapott a magazin honlapja, amelyen a jövőben rendszeresen olvashatunk híreket a forprofit szektor és a művészet világából.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Vasárnap este az online térben nézhette meg a közönség az első Fonó-díj átadóját. Tizenegy kategóriában osztották ki a díjakat a legjobbnak ítélt művészeknek, lemezeknek és programsorozatoknak, valamint átadtak egy életműdíjat is, amelyet a közönség szavazatai alapján Dresch Mihálynak ítélt oda a zsűri.
Jazz/World ajánló

Első ízben adják át a Fonó-díjakat

A jazz és a népzene művészeit, produkcióit díjazza a Fonó. Vasárnap online formában tekinthetik meg a nézők a díjátadót.
Jazz/World interjú

„A zene célja, hogy értéket teremtsen” – interjú Ülkei Dáviddal

Ülkei Dávid a Modern Art Orchestra szaxofonistája, akit a big band mellett több, a hazai zene legérdekesebb és kivétel nélkül kimagasló színvonalú formációjából is ismerhetünk már. Dávid mesél nekünk hangszerének kiválasztásáról, művészi prioritásairól és a MAO-val való kapcsolatáról. (X)
Jazz/World hír

Az üveghegyen túl – Új nagylemezt készített a Free Style Chamber Orchestra

Az album azokat a népzenei- és jazz elemeket ötvöző dalokat tartalmazza, melyeket a zenekar a járványügyi korlátozások miatt őszre halasztott, ingyenes ifjúsági koncertsorozatán fogja játszani. A lemezbemutató koncert a tervek szerint április 12-én lesz a Budapest Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Egy teljes hét zene és együttlét: Fonó Selection

Ebben az időszakban még fontosabb az egymásra figyelés, a beszélgetés, a másik szempontjainak megértése, a támogatás. A Fonó Selection sorozata idén erről szól. Hétfőtől kezdve minden reggel 8 órakor podcastban beszélgetnek a szakma részvevői, művészek, intézményvezetők, újságírók a piac szereplőit mozgató kérdésekről, esténként pedig duó formációban különleges művészek találkozásaira kerülhet sor, így együtt lép fel Dresch Mihály és Tóth Viktor, Bede Péter és Unger Balázs, Kacsó Hanga és Szabó Dániel, Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza, Varga Veronika és Réti Benedek, ifj Szerényi Béla és Fekete Márton. A hét vasárnap a Fonó 25 díj átadásával zárul, amely a közönség és a szakmai zsűri szavazatai alapján állt össze, tíz kategóriában díjazzák az alkotókat. A Fonó Selection tartalmai ingyenesen érhetők el a Fonó YouTube- és Facebook-csatornáján.