Jazz/World

Huszonöt év jazzélete II.

2016.01.02. 09:13
Ajánlom
1990 óta a magyar jazzélet nem tudta minden lehetőségét kihasználni, de sok mindenkire lehet büszke - írja Zipernovszky Kornél. Kollégánk írása, melynek itt közöljük a második részét, eredetileg a Magyar Jazz Szövetség 25 éves jubileumi kiadványában jelent meg. TAKE7
Zipernovszky Kornél tanulmányának első részét ide kattintva olvashatja!

Voltak persze a műfaj belső életében is a rendszerváltással összhangban lezajlott, leginkább alulról jövő kezdeményezések, amilyen a Magyar Jazz Szövetség megalakulása. A Szövetséghez hasonlóan ugyancsak Gonda János kezdeményezése volt az 1965-ben középfokon indult, majd főiskolai szinten folytatódott, ez idő szerint pedig már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem képzésébe integrált jazzoktatás.

Gonda János

Gonda János (Fotó/Forrás: Polonyi István)

Ő maga még ennél is nagyobb eredménynek tartja, hogy évek óta három szinten, alap-, közép- és felsőfokon szervezett jazzképzés alakult ki. A félszázados jubileum rávilágított, hogy alapítása óta a „jazzkonzi” a legfontosabb olyan intézménynek nevezhető, amely a magyar zenekultúrába vetette el a jazz termékeny magját. Ráadásul felzárkózott időközben Kőbánya, Székesfehérvárott a Kodolányi, Csepelen az Egressy Béni és Pesten az Etűd, és nem szűnik az utánpótlás fellegvára lenni a Bartók Konzi. A Gonda-féle cél az volt, hogy az iskolával is a klasszikus zenei intézményrendszerbe integrálódjon a műfaj.

A tanszék egyik híres tanárának anekdotája jól illusztrálja, hogy a magas kultúra berkeit milyen sokan és milyen sokáig óvták a jazz veszélyes közelségétől: Zsoldos Béla mesélte, hogy még klasszikus ütős szakra járt, amikor már gyakran szerepelt jazz-együttesekben, legkivált a Stúdió 11-ben. Amikor tévéfelvételük volt (a hetvenes évek elejéről van szó), akkor Zsoldos mindig megkérte a rendezőt és az operatőrt, hogy ne mutassák az arcát, csak a kezét, mert azonnal repülne a Zeneakadémiáról. De 2008 elején a tanszék végre beköltözött a képzés színvonalához méltó épületbe, a Köztelek utcába. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a Jazz tanszék mellett a 2007-ben (újra) elindult népzene szak is itt kapott helyet, és hogy mind a tanárok, mind a hallgatók között vannak, akik mindkét idiómában otthon vannak, itt is, ott is tanítanak vagy mindkét szakra beiratkoztak.

Binder Károly

Binder Károly

A Jazz Tanszék alapítója, Gonda János abból indult ki, hogy a klasszikus zenében az improvizációs készség elsajátítása, a rögtönzés egykori jogaiba való visszahelyezése ugyanúgy gazdagítja a klasszikus képzésben részt vevőket, mint a mély klasszikus zeneelméleti alapok a hangszeres és énekes jazznövendékeket. Binder Károly tanszékvezető ezt tovább fejlesztve annak jegyében irányítja a képzést, hogy természetesen minden szempontból kiváló, individuális, improvizáló jazz-zenészek képzése a fő cél, diplomásaik legyenek szuverén, saját útjukat kereső és megtaláló zenészek, de ehhez hozzátartozik a klasszikus mellett a magyar és Kárpát-medencei népi zenei anyag tudásukba való integrálása is, a bartóki felfogás jegyében. A nagy tudású, virtuóz, akadémiát végzett zenészek viszonylagos „túltermelése” itthon és külföldön azonban egy újabb ellenerőt gerjeszt: a növendékek elvárják, hogy a diploma megélhetést is adjon a kezükbe, magyarán mindenféle zenei környezetben, a könnyűzenei stúdió-együttestől a színházi- és filmzenén át minden piaci szituációban megállják a helyüket, meg tudják keresni kenyerüket. Az európai és amerikai akadémiák többségének tantervét rég átírták erre az igényre, amint erről például Binder Károly és Süle László kifejtették véleményüket érdeklődésemre a Gramofon–Klasszikus és Jazz hasábjain 2008-ban.

De ma az európai jazzpiacon nem elég az amerikai jazz nyelvét művészi szinten akár legfelső fokon beszélni. Vagy olyan kolosszálisan eredeti produkcióval áll elő valaki, hogy azzal képes kiemelkedni a mezőnyből, vagy valami jellegzetes pluszt tud adni az úgynevezett standard játékon túl. Míg a rendszerváltás előtt a korlátozott lehetőségek vetettek gátat a tehetséges és színvonalas magyar jazzprodukciók külföldi, főleg nyugati érvényesülésének, utóbb sokan azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy magyar előadóktól a mainstream jazz nem kelendő, az európai fesztiválok hamarabb hívnak meg egzotikus, sőt egyenesen világzenei együtteseket, mint egy kiváló magyar zenekart. Viszont annál örömtelibb, hogy csodálatra méltó művészeink közül Dresch Mihály és Szakcsi Lakatos Béla zenekarai kapták talán a legtöbb európai meghívást az utóbbi egy-két évtizedben, többnyire az etno-jazz körébe sorolható produkcióikkal. Hogy a tehetségeink ne torpanjanak meg a határoknál, sem a földrajziaknál, sem a továbbfejlődésük előtt tornyosulóaknál, ehhez kell az intézményesült, össztársadalmi szinten integrálódott jazzélet. Emellett sokat jelent a Magyar Kulturális Intézetek tevékenysége a külföldi érdeklődés felkeltésében, különösen a Londoni Intézet jazz-kurátora, Pallai Péter mutatott fel komoly és tartós eredményeket magyar-brit közös projektek, vegyes nemzetiségű együttesek „cserekereskedelmében” – ahogy szerényen nevezni szokta unikális misszióját, amely azóta már Berlinben és Koppenhágában is zajos sikerrel debütált.

Merlin Jazz Club, Jazz Café, Billiárd Fél Tíz, Take Five, Columbus hajó – és még hosszasan lehetne sorolni azokat a helyeket, amelyek Budapesten 1990 óta megpróbálták mindennapos közelségbe hozni a közönséghez a jazzt, annak legtermészetesebb közegében, a jazzklubban. Ha a Downbeat globális összesítését nézzük a legjobb jazzklubokról, vagy a Budapestet említő turisztikai honlapokat, akár ha a magyar jazzrajongókat kérdezzük, mind ugyanazt állítják: a leghosszabban sikeres ilyen vállalkozás a Budapest Jazz Club, mely 2016. januárjában fogja ünnepelni nyolcadik születésnapját. Szükségszerűnek gondolhatjuk, hogy a Jazzszövetség és a BJC olyan formában is szövetkeztek, hogy közgyűléseit és székhelyét egy ideje a Magyar Jazz Szövetség szintén a Budapest Jazz Clubban tartja.

A jazzéletre nézve is nagy jelentőségű fejlemény, ami az egész magyar zenei élet egyik nagy eredménye az utóbbi 25 évben, hogy magánpénzből, de állami szubvencióval 2013-ban megnyílt a Budapest Music Center saját célra épített háza, amely sokfunkciós központként magában egyesíti a klasszikus- és kortárs zenei helyszínt, online és valós információs központot és zenei közkönyvtárat, az Eötvös Intézetet és még néhány más funkciót az Opus Jazz Clubbal és a BMC Records-zal. Az utóbbi, a lemezcég a maga több száz kiadványával az egyetlen nemzetközileg is magasan jegyzett, a piac összeomlása után is fennmaradt magyar lemezkiadó, amely dokumentálja a magyar jazz fejlődését, ráadásul igyekszik azt szinte mindig nemzetközi környezetbe ágyazni. A két vezető jazzklub, az Opus és a BJC között a versengés helyett hamar kialakult az a célszerű munkamegosztás, hogy az amerikai mainstream jegyében főleg a BJC hívja meg a nemzetközi sztárokat, míg a bevállalalósabb zenei stílusokat és az európai irányzatokat leggyakrabban az Opus fogadja be.

A magyar jazz szempontjából, akár a közönség, akár a művészek felől nézve, jelentős mérföldkő, hogy idén tizenegyedik évadát rendezi a Müpa (korábban: Művészetek Palotája), mert havonta legalább egy jazzkoncertet, és több fesztivált is rendez, és kiegészítő programjaiban is rendszeresen szerepelnek jazz szakos akadémiai növendékek, például a klasszikusokkal közös napközbeni sorozatban. Az első generációja azoknak a magyar jazzistáknak, akik ezeknek az újabb keletű intézményeknek a jótéteményeiből részesültek, már megjárta a külföldi posztgraduális oktatás (Párizs, Boston, Amsterdam) magaslatait is, és ami leginkább örömteli a magyar jazz össz-érdekei felől nézve, jelentős részük hazatért, hogy itthon valósítsa meg művészi elképzeléseit.

De ma már aligha lehet igazán magasra törő művészi pályát tervezni abban a felfogásban, amely egy jazzpiac szempontjából inkább kicsi, mint közepes méretű országra, épít, mint amilyen Magyarország. A minden műfajban lenyűgöző Lukács Miklós, aki meghívtak a Charles Lloyd-együttesbe, vagy a producerként is egyre többet vállaló, sokoldalú zeneszerző-gitáros Fenyvesi Márton tisztában vannak vele, hogy a zenei piac, különösen a jazzben, a XXI. század második évtizedében már nem ér véget az országhatárnál. Fenyvesi azt tapasztalta a European Jazz Masters továbbképzési programon, hogy társainak mobilitása minden addigi tapasztalatát felülmúlta, és hogy a nemzetköziség mindennapossá válása a jazzben feltartóztathatatlan.

Professzionális menedzsment nélkül azonban ez nem megy! – Ezt az érvet hangoztatják leginkább az itthon dolgozó zenészek, akár bőséges külföldi tapasztalatokkal a hátuk mögött. Úgy tartják, impresszálásra volna leginkább szükségük ahhoz, hogy megtalálják közönségüket. Nem csak a zenészek érzéki csalódása, végképp nem öncsalása az, hogy volna közönség, hiszen mindegyikük kap munkájuk, művészetük, zenéjük iránt érdeklődő, bíztató visszajelzést. Ugyan dolgozik már néhány menedzser magyarországi jazzelőadók és zenekarok mellett, de egyelőre nem lehet arra számítani, hogy tevékenységük által minden hamarosan jóra fordul, a jazzélet duzzadó tettereje szétfeszíti az eddigi kereteket. Viszont több olyan intézmény van, néhányat már említettünk, amelyekben kiegészítő tevékenységként az impresszálásra is képesek energiát fordítani. Azt pedig ugyancsak a nemzetközi tapasztalatokból tudjuk, hogy semmi sem pótolja a muzsikusok önmenedzselő tevékenységét, hogy meggyőződésből és hatékonyan terjesszék magukról és produkcióikról az információt a sajtó, a szakma és persze a közönség számára. Az internet elterjedése ebben óriási változásokat hozott, amit a fiatalabb generációs előadók többsége ki is tudott használni. Ahhoz pedig, hogy egy ideig nyugvópontra érjen a kijelző, amely a közönség és a jazztársadalom teljes és kölcsönös megelégedettségét mutatná a fennálló viszonyokkal egy áldott jövőbeli pillanatban, szükség van a média részvételére is. De ehhez meg kell tudni szólítani a médiát, se a nyomtatott, se az elektronikus sajtó nem fogja „magától” felfedezni a jazz új keletű hazai népszerűségét, érdekességét, vonzerejét és külföldi sikereit. Az erre rávilágító impulzusoknak a műfaj felől, zenészek, menedzserek, szervezők, klubok, egyesületek – legelsősorban a Szövetség –, a koncertrendezők és jazzhelyszínek felől kell érkeznie.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Plusz

Szerkesztő-újságírót keres a Fidelio

A Fidelio Magazint és a fidelio.hu-t kiadó Programmagazin Kiadó Kft. a hazai és nemzetközi kulturális életben jártas munkatársat keres szerkesztő-újságíró pozícióba.
Jazz/World

Nagy Emma: Akik minket kedvelnek, nyitottak a változásra

A Nagy Emma Quintet már az alapítás évében, 2018-ban alakult elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, a következő évben pedig a Müpa Jazz Showcase szakmai díját. Eközben megjelent első lemezük Set to Face címmel, amellyel felléptek a Müpa, a Sziget Fesztivál és az Opus Jazz Club színpadán is. Idén az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából elkészítették második, LFO (Low Frequency Oscillator) című albumukat. A zenekar énekesnője, Nagy Emma a Fidelio.hu-nak mesélt. Október 24-én a Partitúra kulturális kalandtúra bajai adásában a Duna tévén a Novák Péter által rendezett videóklipje is megtekinthető.
Klasszikus

Várdai István szólójátékával indítja az évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Zeneakadémián nyitja meg az idei évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar október 25-én. Az új művészeti igazgató Várdai István szólistaként is fellép az évadnyitó koncerten. A műsorban J. S. Bach és fia, C. P. E. Bach, valamint Mendelssohn klasszikus darabjai szerepelnek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Jazz/World interjú

Nagy Emma: Akik minket kedvelnek, nyitottak a változásra

A Nagy Emma Quintet már az alapítás évében, 2018-ban alakult elnyerte a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, a következő évben pedig a Müpa Jazz Showcase szakmai díját. Eközben megjelent első lemezük Set to Face címmel, amellyel felléptek a Müpa, a Sziget Fesztivál és az Opus Jazz Club színpadán is. Idén az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából elkészítették második, LFO (Low Frequency Oscillator) című albumukat. A zenekar énekesnője, Nagy Emma a Fidelio.hu-nak mesélt. Október 24-én a Partitúra kulturális kalandtúra bajai adásában a Duna tévén a Novák Péter által rendezett videóklipje is megtekinthető.
Jazz/World ajánló

Balkáni hév, magyar népdal és cigány hallgatók – Bemutatjuk az idei WOMEX fellépőit

Öt magyar együttest mutatunk be az idei WOMEX-ről, akiket élőben hallhat a Müpában. Ők a hazai világzene fűszerei: izgalmas és színes előadók, egyik lábukkal a tradícióban, másikkal a modernitásban.
Jazz/World magazin

John Zorn zenei víziói

John Zorn frivol módon bánik a zenei formákkal, épp csak addig használva őket, amíg kiszívja a velejüket. A végeredmény azonban nem csak egy életmű, több annál. Egy korszak lenyomata.
Jazz/World lemez

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.