Jaco Pactoriusnak nagy szerepe volt az elektromos basszus elterjedésében és általánossá válásában, akárcsak a basszusgitár szólóhangszerként történő definiálásában, 1988-ban beválasztották a Down Beat szaklap Jazz Dicsőségcsarnokába (Down Beat Jazz Hall of Fame) is.
A pennsylvaniai Norristownban született 1951. október 1-jén John Francis Anthony Pastorius néven. Floridában nőtt fel, dobos és énekes apja mellett tizenéves korában dobolni, gitározni, zongorázni, szaxofonozni tanult. Ő is dobos akart lenni, de egy tinédzserkori csuklósérülése miatt orvosi tanácsra más hangszert keresett, s mivel a helyi zenekarban éppen megüresedett a basszusgitáros helye, vásárolt egy olcsó gitárt és játszani kezdett. Beleszeretett a jazz, a rhythm and blues zenei világába, 1974-ben már a később híressé vált jazzgitáros, Pat Metheny oldalán lépett színpadra.
1975-ben megismerkedett a Blood, Sweat and Tears együttes dobosával, egyben producerével, Bobby Colombyval, aki új tehetségeket keresett a Columbia Records számára. Pastorius az ő segítségével piacra dobta 1976-ban első lemezét. Ezt szinte a megjelenés pillanatában "klasszikusnak" minősítették a kritikusok, és azóta is a valaha megjelent legjobb basszusgitár-albumként tartják számon. A közreműködők között olyan nevek szerepeltek, mint Herbie Hancock, Wayne Shorter, David Sanborn, Lenny White, Don Alias és Michael Brecker. 1976-ban Pastorius közreműködött Pat Metheny Bright Size Life című korongján is.
Amikor 1976-ban egy miami koncert után Pastorius találkozott Josef Zawinullal, a kor egyik legnagyobb fúziós zenekarának, a Weather Reportnak a billentyűsével, Pastorius az ifjú titánok magabiztosságával vetette oda neki: "Egész jó volt, de többet vártam a zenekartól." Zawinul nem sértődött meg, hanem bevette Pastoriust a zenekarba, aki Alphonso Johnsont váltotta az együttesben. A Weather Report legpopulárisabb időszaka következett, amelyet a Zawinul-Pastorius-Wayne Shorter-Peter Erskine négyes neve fémjelzett. Az 1977-es Heavy Weather című lemezüket Grammy-díjra jelölték.
A Weather Report mellett - amelynek 1981-ig maradt tagja - Pastorius más zenészekkel is együtt dolgozott, így 1976 és 1980 között Joni Mitchell kanadai énekesnő négy lemezén is hallható színes játéka. 1980-ban Word of Mouth néven saját zenekart alapított, amely hároméves fennállása alatt hasonló címmel albumot is kiadott. Ezen vendégmuzsikusként ismét feltűnt Herbie Hancock, a Weather Reportból Wayne Shorter és Peter Erskine, továbbá a szájharmonikás Toots Thielemans és Hubert Laws. A közönség ekkor fedezte fel igazán, hogy Pastorius komponistaként és hangszerelőként is kiváló. Egyre nyilvánvalóbbá vált ugyanakkor az is, hogy Pastorius mániás depressziótól szenved. Viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá vált, alkohol- és kábítószer-problémákkal küzdött, amelyek felerősítették betegségét. Zenei játékán is mind többször megmutatkoztak ennek jegyei.
1987. szeptember 11-én elment Carlos Santana koncertjére, ahol a sors fintoraként éppen Alphonso Johnson játszott basszusgitáron. Pastorius titokban felment a színpadra és Johnson mögött táncolni kezdett. Innen eltávolították, aztán egy klubban összetűzésbe került a biztonsági emberekkel. Súlyos arcsérülésekkel kórházba került, fél szemére megvakult és kómába esett. Agyvérzést kapott, majd néhány nap múlva, szeptember 21-én Fort Lauderdale-ben meghalt.
hírlevél
