- Zenészként, fellépőként miért tartod fontosnak ezt a világeseményt?
- A jazz rétegzene. Herbie Hancock amerikai jazz zongorista ötlete volt, és az UNESCO-val közösen hozták létre a jazz világnapját 2011-ben. Április 30-án a világ minden részén összegyűlnek a jazz zenészek, hogy együtt játsszanak. Ritka formációk is létrejönnek ilyenkor. Magyarország tavaly csatlakozott először a programhoz.
- Mi a plusz ilyenkor a közönség számára?
- Érdekes koncerteket hallhatnak. Jót tesz a jazznek, hogy van egy olyan nap az egész világon, amikor célzottan figyelnek a mi műfajunkra. A jazzt nagyon vékony réteg szereti, szüksége van a népszerűsítésre. Örvendetes, hogy a legnagyobb sztárok is részt vesznek a promócióban. Fontos ez a nap az utánpótlás szempontjából is.
- Említetted, mások is szokták: rétegzene a jazz. Miért?
- Így van ez a születésétől kezdve. Nem populáris műfaj, kevesen szeretik. Ehhez a zenéhez érteni kell, nem mindegy, miként hallgatja az ember. Van, aki idegrohamot kap tőle, nem tudja felfedezni, mi a jó benne. Vannak olyan ágai, amelyeket még a zenészek sem ismernek.
- Ezek szerint nem csak hallgatni, hanem érteni is kell? Szükség van felkészültségre hozzá?
- Inkább befogadóképességre, ami élvezhetővé teszi ezt a bonyolultabb zenét, hiszen összetettebb akár a popnál, akár a rocknál.
- Úgy tartják, a zene közös nyelv, összeköt embereket bárhonnan is származnak a világból. Egyetértesz ezzel?
- Abszolút igen. Ha beszéled a zene nyelvét, a jazz akcentusát, akkor nem is kell nagyon próbálni a közös muzsikáláshoz a zenészeknek. Könnyen összejöhetnek olyanok, akik más országokból származnak, korábban soha nem játszottak együtt, mégis tudnak együtt zenélni. Ez egy nagyon jó dolog.
- Neked volt ilyen élményed, amikor összesodródtál a világ másik pontjáról zenészekkel és együtt játszottatok?
- Hogyne, remek érzés volt. Arra is volt már lehetőségem, ami talán még ennél is felemelőbb élmény volt, hogy híres afroamerikai muzsikusokkal játszhattam együtt. Velük is működött a közös nyelv. Megerősítés volt ez számomra, hiszen tudjuk, a jazz eredetileg a színes bőrűek zenéje volt. Fiatal műfaj, száz éves, mégis rengeteget fejlődött, sokfélét szívott magába. Hatással volt rá a klasszikus zene is, de más műfajokból is átvett stílusjegyeket. Nekem, személy szerint megerősítést jelentett, hogy képes voltam fekete zenészekkel is együtt játszani.
- Elboldogulnak a zenészek egymással szavak nélkül is?
- Nem árt azért a közös beszélt nyelv sem, mondjuk, én elég rosszul beszélek angolul. (nevet) Az afroamerikaiakkal társalogni nem, de zenélni tudtunk együtt.
- Milyen műsorral készültök április 30-ára?
- Az Opus Jazz Clubban játszunk a Budapest Music Centerben. A megszokott, immár nyolc éve működő triómmal, a Szakcsi Jr. Trióval lépünk fel, Balázs Elemérrel és Lakatos-Pecek Krisztiánnal. Hívtunk ebből az alkalomból magunk mellé két fúvóst is, Zana Zoltán tenorszaxofonost és Fekete-Kovács Kornél trombitást, vagyis kiegészülünk kvintetté. A saját szerzeményeink mellett természetesen játsszunk a jazz megkerülhetetlen előadóinak már-már kötelező, sztenderd darabjai közül is.