- Zenészként, fellépőként miért tartod fontosnak ezt a világeseményt?

- A jazz rétegzene. Herbie Hancock amerikai jazz zongorista ötlete volt, és  az UNESCO-val közösen hozták létre a jazz világnapját 2011-ben. Április 30-án a világ minden részén összegyűlnek a jazz zenészek, hogy együtt játsszanak. Ritka formációk is létrejönnek ilyenkor. Magyarország tavaly csatlakozott először a programhoz.

- Mi a plusz ilyenkor a közönség számára?

- Érdekes koncerteket hallhatnak. Jót tesz a jazznek, hogy van egy olyan nap az egész világon, amikor célzottan figyelnek a mi műfajunkra. A jazzt nagyon vékony réteg szereti, szüksége van a népszerűsítésre.  Örvendetes, hogy a legnagyobb sztárok is részt vesznek a promócióban. Fontos ez a nap az utánpótlás szempontjából is.

- Említetted, mások is szokták: rétegzene a jazz. Miért?

- Így van ez a születésétől kezdve. Nem populáris műfaj, kevesen szeretik. Ehhez a zenéhez érteni kell, nem mindegy, miként hallgatja az ember. Van, aki idegrohamot kap tőle, nem tudja felfedezni, mi a jó benne. Vannak olyan ágai, amelyeket még a zenészek sem ismernek.

- Ezek szerint nem csak hallgatni, hanem érteni is kell? Szükség van felkészültségre hozzá?

- Inkább befogadóképességre, ami élvezhetővé teszi ezt a bonyolultabb zenét, hiszen összetettebb akár a popnál, akár a rocknál.

- Úgy tartják, a zene közös nyelv, összeköt embereket bárhonnan is származnak a világból. Egyetértesz ezzel?

- Abszolút igen. Ha beszéled a zene nyelvét, a jazz akcentusát, akkor nem is kell nagyon próbálni a közös muzsikáláshoz a zenészeknek. Könnyen összejöhetnek olyanok, akik más országokból származnak, korábban soha nem játszottak együtt, mégis tudnak együtt zenélni. Ez egy nagyon jó dolog.

- Neked volt ilyen élményed, amikor összesodródtál a világ másik pontjáról zenészekkel és együtt játszottatok?

- Hogyne, remek érzés  volt.  Arra is volt már lehetőségem, ami talán még ennél is felemelőbb élmény volt, hogy híres afroamerikai muzsikusokkal játszhattam együtt. Velük is működött a közös nyelv. Megerősítés volt ez számomra, hiszen tudjuk, a jazz eredetileg a színes bőrűek zenéje volt. Fiatal műfaj, száz éves, mégis rengeteget fejlődött, sokfélét szívott magába. Hatással volt rá a klasszikus zene is, de más műfajokból is átvett stílusjegyeket. Nekem, személy szerint megerősítést jelentett, hogy képes voltam fekete zenészekkel is együtt játszani.

- Elboldogulnak a zenészek egymással  szavak nélkül is?

- Nem árt azért a közös beszélt nyelv sem, mondjuk, én elég rosszul beszélek angolul. (nevet) Az afroamerikaiakkal társalogni nem, de zenélni tudtunk együtt.

- Milyen műsorral készültök április 30-ára?

- Az Opus Jazz Clubban játszunk a Budapest Music Centerben. A megszokott, immár nyolc éve működő triómmal, a Szakcsi Jr. Trióval lépünk fel,  Balázs Elemérrel és Lakatos-Pecek Krisztiánnal. Hívtunk ebből az alkalomból magunk mellé két fúvóst is, Zana Zoltán tenorszaxofonost  és Fekete-Kovács Kornél trombitást, vagyis kiegészülünk kvintetté. A saját szerzeményeink mellett természetesen játsszunk a jazz megkerülhetetlen előadóinak már-már kötelező, sztenderd darabjai közül is.