Jazz/World

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

2018.07.13. 09:55
Ajánlom
Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.

Nálam Pharoah Sanders és Mahmoud Gania közös albumával kezdődött az egész gnawa-utazás. Pontosan emlékszem arra a döbbent hallgatásra, mikor a Harvest Timeot követve, egy alig észrevehető váltással és másfél perc szaxofonszóló után igazából elkezdődött a The Trance of Seven Colors.

Babonás légkör: szokatlan, tompán gurgulázó basszus, transzszerűen ismétlődő, felelgető kántálás, csattogó fémes lüktetés – olyan, mintha a rituálé közepén ülnék.

Ezért utaztunk több, mint egy évvel később másodjára is Marokkóba, hogy ellátogassunk a Gnawa és Világzene Fesztiválra, Szavírába.

36121346_2500953293263824_151855187294683136_o-143518.jpg

Gnawa és Világzene Fesztivál (Fotó/Forrás: Festival Gnaoua)

Franciásan: Essaouira, a maga zegzugos medinájával és középkori falaival hasonlóan elvarázsolt hangulatot áraszt. Az óceánparti várost újkori történelme során már alaposan feltérképezte magának a művészvilág, a hippik, a szörfösök, és a francia aranyifjak, tehát sokkal színesebb a közönsége, minthogy egyszerű historikus városka maradjon. Hogy éppen emiatt, vagy az óceán miatt, nem tudom, de határozottan arra jutottunk, hogy itt Marokkói viszonyok közt is egészen világiasnak hat a mindennapi élet folyása.

Szavíra maga a hagyomány és haladás szimbiózisa; ahogy az ódon falak közt áramlanak ősrégi és gyorsan illanó aktuális létformák, az a múlt és jelen együttélésnek metaforája lehetne - ideális terep egy művészeti örökségével és történeti sokszínűségével büszkélkedő kultúra bemutatására. Nem árt, ha ezen a ponton tisztázzuk az alapfogalmainkat: a gnawa szó maga egy etnikai csoportot jelöl, akiket a kereskedő karavánok hurcoltak be Marokkóba rabszolgaként.

E nép zenei örökségét szokás „gnawa zenének” hívni, ami egy igen változatos repertoárt, zenekari összeállítást és szertartási rendet jelöl. A zenekar vezetője a maalem – a mester -, akinek hangszere a háromhúros basszuslant - a gimbri -, a zenekar többi tagja pedig a krakeb nevű vas kasztanyettával kíséri a közös énekeket.

Egészen a közelmúltig a gnawa zene előadása nem vált ki a rituális rend egységéből. A gnawa zenész örökölt hivatásként tanulta a mesterségét, a zenét pedig nem koncertközönségnek, hanem a lilák, az egész éjszakás szertartások résztvevőinek játszották. A gnawák zenéje ugyanis eredetileg rituális közösség, ami a gyógyító, megtisztulást hozó szertartáson a közös transz átélésének lehetősége.

35026642_2500952756597211_1509436195703095296_o-143519.jpg

Gnawa és Világzene Fesztivál (Fotó/Forrás: Festival Gnaoua)

A fesztivál maga 1998 óta hirdeti a zene ünnepét, és látja vendégül a hagyományos és más műfajok képviselőit, workshopok, előadások, hangszerkiállítás, és még emberi jogi fórum is kísérik a koncerteket, lenyűgöző a programok és szakmai műhelyek mennyisége és minősége. Sajnos azonban ki kell ábrándítsak mindenkit, akit a transz élménye inkább vonzana:

a fesztiválon ebből a zenei-történeti kavalkádból ugyan kedvére szemezgethet bárki, de a lilák és a gnawa zene misztikumára nagyon nehéz ráhangolódni a több tízezres tömegben.

A Moulay Hassan téren (ha úgy tetszik: Nagyszínpad) a Snarky Puppy és Maalem Hamid El Kasri közös nyitókoncertje alatt és után fullasztó volt a tömeg, és a kedvesem annyi érdeklődő tekintet és tapogatás keresztútján állt, hogy pár óra után nem volt hajlandó tovább ottmaradni.

Az óceán partján felállított színpad már barátságosabbnak bizonyult, és mivel a helyszín is sokkal ígéretesebbnek tűnt, áthelyeztük ide a bázisunkat. A parti sétány árusai és a köves úton hömpölygő tömeg mellett nagyon jól megfértek a hagyományosabb hangvételű koncertek, és mivel a hatalmas homokpart kiváló kemping-szpot, itt találkoztunk a legváltozatosabb összetételű stoppos-hippi kolóniával is. Volt, aki Maliból, meg Dél-Afrikából, sőt volt, aki Kolumbiából szelte át a végtelen távolságot, hogy ott legyen. Na, itt már szinte csodásnak mondható volt a buli, az emberek táncoltak, krakebáztak, énekeltek, a hátizsákjaik mellett feküdtek, kukoricát majszoltak és a friss fuvallatokban kicsit jobban el is oszlott az örökké, mindenhol terjengő hasisszag.

Ez az életkép csak akkor kezd kicsit szürreálisabban hatni, ha hozzá képzeljük, hogy a közönség soraiban a legtöbb nő fejkendőt, és a végtagjaikat illendően elfedő ruhákat visel.

Ha már minden magunkkal hozott sztereotípiát sikerült is levetkőzni, azt akkor is nehéz nem észrevenni napközben az utcákat járva, hogy a francia hatás és minden „haladás” dacára, Marokkóban még él a dolgoknak egy hagyományosabb, szigorúbb rendje, amihez képest az éjjeli koncertek hangulata elsőre valószínűtlenül oldottnak és felszabadultnak tűnt.

Az utolsó éjszakát szerettük volna az öt pár tucat főre szabott helyszín egyikén tölteni, de az adott napra már esélytelen volt az intimebb hangvételű koncertekre jegyet kapni, így maradt a két ismert helyen Fatoumata Diawara és a Bnat Tombouctou koncertje és még több maalem, még több hagyományos repertoárral. És ez így is nagyon jól volt.

Olyan intenzív volt az egész három nap, hogy bár a hőségben néha úgy éreztük áll az idő, egyszer csak vége lett az utolsó koncertnek is. Őszinte leszek: nem volt elsőre egyértelmű, hogy tulajdonképp jól éreztük-e magunkat, mert olyan sok impulzust kaptunk, hogy napokig tartott kipihenni. A városban viszont mégis létezik egy olyan időtlen távlat – talán az óceán miatt – ami átjárja és visszacsalogatja az embert. Ha még tart majd a Ryanair-es csoda, akkor talán jövőre, de biztos hogy legalább három-négy hétre. Aki addig nem bírná gnawa zene nélkül, az szerencsére Budapesten is ismerkedhet vele Said Tichiti valamelyik koncertjén.

Ez pedig itt egy válogatás olyan zenékből, amik jól visszaadják a fesztivál hangulatát:

 

Marokkói zene itthonról

Kapcsolódó

Marokkói zene itthonról

Ha Közép-Európában valahol marokkói fesztivált rendeznek, a szervezőknek nincs sok választásuk: a magyar Chalaban zenekart hívják. Leginkább két okból. Egyrészt, mert tudják, hogy minőségi zenére számíthatnak, másrészt, mert a környező országokban nincs más, aki az afro-arab fúziós zenét játszaná.

Mindig jót derülök a jobbikos sms-eken

Mindig jót derülök a jobbikos sms-eken

A Chalaban zenekar egyike a legfontosabb afro-arab zenét játszó zenekaroknak Közép- és Kelet-Európában. Alapítója és frontembere, Saïd Tichiti hosszú ideje él Budapesten, Marokkó mellett Magyarországra is hazájaként gondol, a kormány bevándorlópolitikáját pedig félelmetesnek tartja. A zenésszel magyarul készítettünk interjút, ami során az is szóba került, miért hívják meg szélsőjobboldali rendezvényekre, illetve hogy jön ki jobbikos szomszédjával.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Klasszikus

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.
Vizuál

„Mindig rólunk van szó” – Hegedűs D. Géza a Néprajzi Múzeum kiállításáról

Európa egyik legkorszerűbb múzeumépülete, az idén felavatott Néprajzi Múzeum első, időszaki kiállítása a Megérkeztünk című tárlat. A legelső, 19. századi gyűjtésektől a legújabb szerzeményekig Hegedűs D. Géza színművész „kalauzolja” a látogatókat audio idegenvezetés formájában.
Plusz

Elhunyt Irene Cara, a Flashdance Oscar-díjas énekes-dalszerzője

63 éves korában elhunyt Irene Cara, a Flashdance című film Oscar-díjas énekes-dalszerzője – számolt be róla a BBC News.Az amerikai színésznő és énekesnő az 1980-ban bemutatott Fame című film főcímdalával is sikert aratott, de sokan ismerték meg a Flashdance című produkció dalszerző-énekeseként is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Ünnepváró forgatag a Hagyományok Házában

Karácsonyhoz közeledve ünnepi díszbe öltözik a Hagyományok Háza, ahol december 9. és 11. között adventi élményhétvégére hívják az érdeklődőket. Ünnepváró forgatagjukban többek között koncertek, bábelőadások, ringató, színpadi műsorok, mese, gyerektáncház, múzeumpedagógiai foglalkozások várják a családokat.
Jazz/World ajánló

Macskák között forgatta új klipjét a Fenyves Quartet

A zenekar novemberben megjelenő új, negyedik nagylemezükkel ünnepli ötödik születésnapját november 30-án az Opus Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Pajtatulajdonosok és fesztiválszervezők találkoztak a Magyar Zene Házában

Kihívásokkal teli időszak következik a kultúrában és az élet minden területén, kérdés azonban, hogy milyen programok lehetnek életképesek. Ezzel a felvetéssel indult a Magyar Fesztivál Szövetség és a Pajtakult által szervezett kétnapos konferencia az elmúlt napokban a Magyar Zene Házában.
Jazz/World ajánló

Új időpontban a 100 Tagú Cigányzenekar ünnepi koncertje

2023. április 23-án tartja meg az eredetileg januárra tervezett Arénás koncertjét a 100 Tagú Cigányzenekar. A szervezők a zenekarral és a helyszínnel egyetértésben, az emelkedő energiaárak miatt döntöttek a halasztás mellett. így az esemény a fűtési szezonon kívüli időpontban lesz megtartva.
Jazz/World ajánló

Az LGT dalaiból ad koncertet a Csík Zenekar a Kongresszusi Központban

December 28-án óévbúcsúztató koncert keretében hallhatják az érdeklődők a Csík Zenekar LGT-dalokból született feldolgozásait, Presser Gábor és Karácsony János közreműködésével. A Budapesti Kongresszusi Központban A dal a miénk című album kompozíciói csendülnek fel.