Miről is beszélünk? Hát erről:
Ezek után valószínűleg nem meglepő, hogy Mozart reinkarnációjaként és a jazz messiásaként is emlegetik a két Grammy-díjjal rendelkező Jacob Colliert. Első ránézésre ő is olyan, mint bármelyik srác a szomszédból. Csak ez a fiú a szobája magányában nem számítógépes játékokkal üti el az idejét, hanem házi stúdiójában eddig soha nem hallott harmóniameneteket talál ki, zenéket rögzít több tucat hangszeren, a youtube-on keresztül tanítja a világot poliritmiára, nagyzenekari műveket komponál, esetleg mentorával, Quincy Jonessal skypeol, és teszi mindezt a legnagyobb természetességgel.
Kapcsolódó
Két Grammyt is bezsebelt a jazz 22 éves Messiása
Február 12-én számos kategóriában átadták a Grammy-díjakat. A legnagyobb sikert a jazz kategóriákban a 65 éves gitáros legenda, John Scofield, és a mindössze 22 éves multitálentum, Jacob Collier aratta.
Persze – gondolhatnánk - könnyű mindezt úgy, hogy a szomszéd szobában eközben édesanyja, a londoni Royal Zeneakadémia hegedűtanára gyakorol, és gyakorlatilag az egész család folyamatosan zenél, énekel. Sőt, könnyű úgy a jazz élvonalában lenni 22 évesen, hogy négyévesen már játékautók helyett valódi hangszereken játszott, és legózás helyett saját zenei univerzumát építgette, autodidakta módon megtanult zongorázni, basszusgitározni, bőgőzni, és dobolni, valamint összegyűjtött a szobájában egy rakás hangszert.
A szobám az én hangszerem, bármilyen hangra vagy zörejre van szükségem, itt bármit elő tudok állítani”
– mondja, utalva 2016-os debütáló lemeze címére is, az In My Room-ra, amit szó szerint egyedül, a szobájában rögzített.
Jacob járt zeneiskolába is, a Royal Academy of Music-ra, de azt mondja, többet használt neki az, hogy zenét hallgatott. Módszeresen, minden nap feltett egy lemezt a pop, rock, a jazz és a klasszikus zene legjobbjaitól. Jacob Collier szerint a zeneoktatással az a baj, hogy jól megtanítják a hangszerkezelés technikáját, de a zene szerkezetét nem magyarázzák el szemléletesen. Ő teljesen máshogy közelít a zenéhez:
Meg kell érezni a hangszert, ez a legfontosabb”
– magyarázza a The Guardiannek adott interjújában sajátos zenetanulási metódusáról. „Amikor 14 éves koromban bőgőzni tanultam, először elképzeltem az érzetet, milyen lehet bőgőzni, basszusmeneteket tanultam énekelni és zongorázni, a zenehallgatás közben a bőgősre figyeltem – mindezt még azelőtt, hogy a hangszerhez egy ujjal is hozzáértem volna” – meséli. „Fontos először az értelmeddel befogadni a hangszert és elképzelni a soundot, amit hallani szeretnél, és csak utána elkezdeni gyakorolni”.
Jacob Collier tehetsége természetesen nem kerülte el a legnagyobbak figyelmét sem, többek között Quincy Jones vette szárnyai alá, aki azt mondta róla: „Soha életemben nem találkoztam még ekkorra tehetséggel. Kategóriák feletti. Az egyik kedvenc fiatal művészem a Föld nevű bolygón”. És mit tanult tőle Jacob? „Az egyik gyöngyszem az ő bölcsességei közül az, hogy a jazz a pop klasszikus zenéje.
– mondja, és ezt jól demonstrálja átharmonizált pop-feldolgozásaival is. Első magyarországi koncertjére azzal a multimédiás szólóprodukcióval érkezik, melyet az elmúlt évben dolgozott ki Bostonban a Massachusetts Institute of Technologyval együttműködve, és ami körülbelül így néz ki a színpadon:
hírlevél
