Jazz/World

Ilyenkor tavasszal

2007.05.07. 00:00
Ajánlom
A "Jazztavasz 2007" szépen ívelt programját a Roy Hargrove Quintet nyitotta, majd Randy Brecker és Bill Evans Soulbop Band-je zárta; a sztárok közé ékelődő – jórészt – magyar dzsessz reputációját pedig Tisza Bea és Gadó Gábor igyekeztek együtteseikkel növelni.

A négy nap már-már fesztiválméretű rendezvényt sugallt az előzetesen érdeklődő dzsesszbarát számára és mi mást is kívánhatnánk magunknak a tavaszi fáradtságból kifelé haladva, mint a jófajta zenék energiájának összpontosulását.

Kétségtelen, hogy dzsesszbölény szempontból az igazi reprezentációt a zárónap koncertjétől várhattuk. Randy Brecker és Bill Evans együttese a fúziós dzsessz és a poszt-bop keverékének supergroupja, hírneves, kiváló zenészek szerepelnek benne. Lassan négy évtizede, hogy a trombitás Randy Brecker 23 évesen rögzítette első, saját nevén futó szólólemezét: ekkorra azonban már a Blood, Sweat and Tears-ben olyan ismertségre tett szert, amelynek nyomán a szakma már nem csak egy tehetséges sidemanről, hanem egy koncepciózus zenekarvezetőről beszélt személyét illetően.

Játszott Clark Terry, majd Duke Pearson Big Bandjében és csatlakozott Horace Silver zenekarához, valamint Art Blakey Jazz Messengers-éhez is. A John Abercrombieval, Billy Cobhammel, Barry Rogers-szel és öccsével, Michaellel alapított fúziós együttese, a Dreams már a Brecker Brothers elnevezésű produkció előfutára volt, amellyel az 1975-ös alakulást követően a Brecker-fivérek gyakorlatilag taroltak a hetvenes évek friss dzsesszalakulatai között. Randy játszott Charlie Mingus utolsó, „Me Myself and Eye” című albumán és innentől szoros kapcsolatban állt a mester halálát követő és előtte tisztelgő különféle utódprodukciókkal – ezek a nemzetközi dzsesszélet legkülönösebb és legimpozánsabb jelenségei mind a mai napig.

A Brecker Brothers első időszaka ’82-ben ért véget, amelyet az olyan legendás zenészekkel folytatott együttműködés követett (a teljesség igénye nélkül), mint Joe Henderson, Jaco Pastorius, Al Foster, Bob Berg, Stanley Clarke, Joey Baron, David Sanborn, Stanley Turrentine és Frank Zappa. A testvérek természetesen nem hagyták magukat, és ’92-es visszatérésük nyomban Grammy-lavinát zúdított a nyakukba: a „The Return of the Brecker Brothers” album három jelölést kapott és a következő „Out of the Loop” lemezük a legjobb mai dzsessz előadás kategóriájában meg is kapta a díjat.

A rendkívül impozáns életrajz jelentős adaléka a brazil zene iránti vonzódás, amely magánéletére is hatással van, hiszen felesége a brazil származású zongorista, Eliane Elias. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a dzsessz különféle válfajaiban egyaránt otthonosan mozognának, de Randy Brecker az elektronikus fúziós gyökereitől elindulva megmártózott a blues világában, jelentős állomásként maga mögött hagyta az akusztikus programzenék aktuális irányzatait, és különféle népek folklórjából merített - talán csak a free hagyta érintetlenül. Azt hiszem, mi szerencsés pillanatban kaphattuk el, mert a szerteágazó zenei tapasztalat minden hajtása megtalálható volt budapesti fellépésén.

A zenekar alapvetően koncertekre szerveződött 2003-ban, a bopra, a soulra és a ma virágzó, egyéb dzsesszműfajokra, vagyis a modern fúzióra hivatkozva: ezt mutatja, hogy koncertlemezük van csupán. A kezdetekben Victor Bailey basszusgitározott, most azonban a Mike Stern Banddel nem is oly régen az A38-on fellépő dán-vietnámi származású ifjú Blue Note-titán, Chris Minh Doky pengette a négy húrt. Stílusa jellegzetesen funky-riffeken alapul, de a sztenderdes hangvétel sem áll távol tőle, amelyet nagy erényként vérbő tüzességgel interpretál. Ha nem így tenne, alaposan lemaradna a többiek mögött; különösen a mókamester szerepét magára vállaló Hiram Bullock mellett nehéz virtusosan teljesíteni, hiszen a kedélyes mackó kék melegítőnadrágjában és kukás-sárga ujjatlan pólójában már megjelenésével rendkívül abszurd élményt nyújt. Játéka ennek megfelelően provokatív, nagy barátságban van a tudatosan falssá csorbított hangokkal: igazi nagy útkereső, pláne, ha még a programtól kissé elütő szóló blues-balladáját is figyelembe vesszük.

Az est igazi felfedezése a pókmozgású Rodney Holmes. Eleinte finoman rákúszott dobjaira, majd a hangulat fokozódásával egyre hihetetlenebbnek érezhettük képességeit, ahogyan a laza lüktetést irgalmatlan tempójú szólóba fojtotta. Kellemes úgy szembesülni a technikai fölénnyel, hogy közben a tartalék ott sorakozik a háttérben, biztosak lehetünk benne, hogy a tinédzserképű zseni eszköztára biztosan nem merül ki.

Fender Rhodes és hagyományos zongorán Szakcsi Lakatos Róbert játszott, technikailag ugyan nem kifogásolható, de a többiektől némileg eltérő felfogásban. Futamai nem illettek az imitációs játékokhoz, mintha témahiányban szenvedett volna, pedig akarni nagyon akart; talán éppen ettől vált feszültté és a beilleszkedéshez szükséges energiát ez el is szippantotta tőle.

A valódi zenekar-tulajdonos Bill Evans, a dzsessztörténetet meghatározó zongorista-névrokona miatt mindig nehéz helyzetben lesz, bár a dzsesszműfajában nincsen kettejük között közös halmaz. Megbízható, tapasztalt muzsikus, de hajlik a Kenny G.-féle puhulásra, főleg ha szopránszaxofonon játszik. Ötleteit nagy rutinnal fejti ki hosszas kompozícióiban és Breckerrel közösen prímásként sem tolakodnak az előtérbe, gyakran megmaradnak a háttér-fúvósszekció szerepkörnél – ez viszont önmagában kevés ahhoz, hogy átlépje azokat a korlátokat, amelyek jellemzően a dzsessz fúziós útján tartják.

Randy Brecker személyisége lehengerlő, éppen ezért azt is megengedheti magának, hogy nem válik főszereplővé, karizmatikus játéka úgyis húzza a többieket maga után, ha esetleg nem fúj ki magából egy légballonnyi levegőt. Trombitán és szárnykürtön egyaránt ízléses hangszíneket választ, briliáns technikája a masszív két óra alatt nem érint végleteket, de cserébe egy vidám taxis dalt rappelt nekünk. Az erő, a jókedv volt ezen az estén velünk, de én azért még kicsit fáradt vagyok.

(2007. május 3. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Randy Brecker-Bill Evans Soulbop Band featuring Hiram Bullock (USA) koncertje; tagjai: Randy Brecker (trombita), Bill Evans (szoprán-, tenorszaxofon), Hiram Bullock (gitár), Szakcsi Lakatos Róbert, (billentyűs hangszerek), Chris Minh Doky (basszusgitár), Rodney Holmes (dob); Jazztavasz 2007)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Klasszikus

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Ha beburkolózom a zenébe, sosem vagyok egyedül”

Winand Gábor About me című új szólólemezén bemutatja mindazt, ami ő maga: énekes, zongorista, fuvolista és szerelmes ember, amennyiben társa, Elsa Valle is helyet kapott a lemezen.
Jazz/World hír

Halmos Béla-díjakat kaptak a legkiválóbb népzenészek

A Táncház Napján, május 11-én adták át az elismeréseket: a Halmos Béla vándordíjat Csonka Ferenc vajdasági prímás kapta, a Halmos Béla emlékérmet Havasréti Pálnak, a Téka együttes bőgősének ítélte oda a kuratórium.
Jazz/World kult50

TársasJáték - Fekete Kovács Kornél és Molnár Áron noÁr a Kult50-ben

Humorról, játékosságról, a közösség felhajtó erejéről és persze a jazz-ről beszélget Fekete Kovács Kornél, a Modern Art Ochestra vezetője és Molnár Áron noÁr a Kult50 kamerái előtt.
Jazz/World ajánló

Tom Waits állandó gitárosa koncertezik Budapesten

Marc Ribot, az introvertált irónia mestere, aki az extremitás felfedezésére is vállalkozik, és nem riad vissza attól, hogy a szépség mellé a csúfat is odaállítsa, május 17-én ad koncertet a BMC-ben.
Jazz/World magazin

Gyönyörű zene született Frida Kahlo ihletésére

Melissa Aldana, az egyik legismertebb női szaxofonos Frida Kahlo és a latin művészek előtt tiszteleg új, május 24-én megjelenő lemezével, amelynek első száma már hallható cikkünkben.