Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

2019.01.17. 10:05
Ajánlom
A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.

Jack Kerouac

Amikor Kerouac kapcsán zenéről beszélünk, gyakran prózájának improvizatív minőségére, mondatai ritmusára, nyelvének zeneiségére gondolunk. Elrugaszkodott például a szabályos központozástól, hogy a vesszők ne akasszák meg mondanivalója áradásában, mintha csak egy szaxofonos lenne, aki két frázis között nem feltétlenül vesz levegőt, hanem inkább választja a körlégzés folytonosságát. Kerouac több helyen világossá teszi, hogy prózáját nagyban inspirálták a jazzben tapasztalható váratlan irányvételek, és a hang intenzitásába vetett hit. De a legenda szerint három hét alatt írott Úton zeneisége nem csak formai szempontból értelmezhető, hiszen szövegében konkrét utalásokat is tesz a negyvenes években éppen kibontakozó bebop műfajára és a jazzközegre, ami így olyan hatást kelt, mintha a regény alatt folyton szólna a jazz.

„1947-ben már őrülten harsogott a bebop egész Amerikában, de még nem volt igazán az, ami mostanra lett belőle. A Loopban elég bágyadtan fújták, mert a bebop épp túl volt Charlie Parker Orintology-korszakán, de még nem indult be az új korszaka, ami Miles Davissel kezdődött el igazán”

- írja (M. Nagy Miklós fordítása). De utal a két tenorszaxofonos, Dexter Gordon és Wardell Gray The Hunt című albumára, és emlékezetes pillanat, amikor Dean fején barátnője eltöri Red Norvo Congo Blues lemezét. Ha bele akarsz kerülni a regény zenei miliőjébe, hallgasd meg ezt a lejátszási listát! 

Boris Vian

Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellingon-féle”

- írja Boris Vian a Tajtékos napok Előszócskájában. Boris Vian életében valóban nagy jelentősége volt a jazznek. 16 éves korában trombitálni kezdett, miután először hallotta Párizsban Duke Ellington játékát. Csatlakozott a Hot Club de France zenekarhoz és rövid időn belül a negyvenes évekbeli francia jazzélet meghatározó személyisége lett. Kapcsolatba került az éppen Párizsban koncertező amerikai zenészekkel is: Miles Davissel, Charlie Parkerrel, Louis Armstronggal, és Errol Garnerrel. Boris Vian egyike volt az első jazzkritikusoknak is, a Jazz Hot című folyóirat számára rendszeresen publikált. Írásai nagyban befolyásolták a jazz korabeli megítélését, kiállt például az akkoriban beszivárgó, és a francia közönséget megosztó új amerikai stílus, a bebop mellett. Ezzel szemben becsmérelte kora fehér bőrű jazz-zenészeit. Pedig ő maga is játszott jazzt, égészen addig, míg egyre súlyosbodó szívbetegsége miatt abba nem kellett hagynia a trombitálást.

boris2-094318.jpg

Boris Vian (Fotó/Forrás: Pinteret)

Julio Cortázar

Bár Cortázar személyében egy argentin írót tisztelhetünk, meglepő módon őt is a párizsi jazzélet inspirálta, akárcsak Boris Viant. 1951-ben ugyanis Juan Domingo Perón politikája elől menekülve, a francia kormány ösztöndíjával Párizsba utazott, ahol az UNESCO fordítója lett. Hamar kapcsolatba lépett a helyi jazzklubokkal és az ekkor már Európában aktívan turnézó amerikai művészekkel, akiknek személyében igazi szabadságharcosokat ismert meg. Olyan embereket, akik Európába jártak megbecsülésért, mert Amerikában még mindig polgárjogi küzdelmeket vívtak. Cortázar számos alkotásában megjelent a jazz és az improvizációs technikák hatása. A részben Párizsban játszódó regényében, a Rayuela (Sántaiskola) című művében például az El Club de la Serpiente (a Kígyók Klubja) karakterei jazz-zenét hallgatnak. Esszéket is írt a jazzről Cortázar, például La vuelta al piano de Thelonius Monk (Thelonius Monk visszatérése a zongorához) címmel.

De a jazzhez kapcsolódó leghíresebb munkája mégiscsak Az üldöző című novellája, aminek főszereplője Johnny Carter jazzszaxofonos, aki valójában Charlie Parker alteregója.

A novellához egy Charlie Parker halálának (1955) részleteit ecsetelő újságcikk adott ihletet és egy újságíró narrátor szemén keresztül kíséri végig a szenvedélybetegségétől űzött Parker történetét.

cortazar-094830.jpg

Julio Cortázar (Fotó/Forrás: Pinterest)

Esterházy Péter

"Az Úr Charlie Parkert választotta" – ez a híres mondat Esterházy Péter Hrabal könyve című művének harmadik fejezetéből származik, amiben erősen támaszkodik Cortázar imént tárgyalt szövegére. Esterházy nem kevés iróniával Cortázár jazzkritikus elbeszélőjét, Brunót itt már az Úristen szerepében hozza vissza, az ő beceneve lesz Bruno. Az ő sztorijában az Úristen ugyanis meg akar tanulni szaxofonozni, ezért hívja magához Parkert, aki viszont üldöztetéseiben elveszítette szaxiját.

Charlie Parker az Urat Brunónak szólította.

– Há-áj. Bruno barátunk hűséges, akár az asztma.

– Az Úr elővett egy csomag Gauloise-t, az üveg rummal még várt.

– Jó ideje nem találkoztunk már – mondta gyöngéden az Úristen.

– Te mindig csak az időt számolod… Elseje, másodika, harmadika, huszonegyedike. Te mindenre számot akasztasz.

– Charlie fölnevetett, ahogy csak ő tudott: teli szájjal, valahonnan a foga és az ajka mögül. – Elvesztettem a szaximat.

 – De hogy veszíthetted el? – Rossz kérdés volt.

Esterházy Péter – Dés Lászlóval ápolt jóbarátsága nyomán is – távolról csodálta és követte a jazzt. Lukács Miklósnak írt laudációjában – akit szintén csodált – írja:

„A jazz, úgy látom, beszélgetős műfaj. A szaxofonról meg amúgy is azt mondják, beszél.

A Dés Lászlóval való fellépéseken már megszoktam ezt a beszélgetést, és abba is kicsit beleláttam, mi is az az improvizáció. (…) Az én szövegem kötött, azt olvasom, ami írva van, ahogy most is. De hol így, hol úgy olvasom. Másképpen ha színházban vagyok és másképpen ha könyvtárban (…) És e másképpenek következményeként, ők is mást játszanak, mást fújnak, mást ütnek, amihez még hozzá jönnek az ő másképpenjeik. Tátott szájjal figyeltem Miklóst, hogy, maradva az előző képnél, miket mond. És az milyen következményekkel jár - rám, ránk”. Dés Lászlónak pedig a következő "intelemmel" dedikálta utolsó könyvét: „Szaxofonozz majd!” 

Murakami Haruki

haruki-095131.jpg

Murakami Haruki lemezgyűjteményével (Fotó/Forrás: Pinterest)

Köztudott, hogy a japán író két dolog iránt rajong szenvedélyesen az írás mellett: a futás és a jazz iránt. Erről tanúskodik, hogy még írói karrierje előtt, 1974-ben feleségével megnyitották Tokióban a Peter Cat nevű jazzbárt, amit 1981-ben bezárt, amikor eldöntötte, hogy hivatásos író lesz. A jazz azonban továbbra is része maradt az életének, amiről nemcsak a Portrait in Jazz és Portrait in Jazz 2. című esszégyűjteményei tanúskodnak, hanem a fikciós történeteiben felbukkanó jazz-utalások is. Saját bevallása szerint a jazzbe akkor szeretett bele, amikor 15. születésnapjára egy Art Blakey and The Jazz Messengers koncertjegyet kapott ajándékba. Akkora hatást gyakorolt rá ez a sűrűn áradó zene, hogy később elhatározta, a jazz-érzetet megpróbálja átültetni az írásba. Úgy vélte, az írásban és a jazzben is ugyanazokra az elemekre, természetes ritmusra, dallamra, harmóniára és szabad improvizációra van szükség. Murakami Haruki tiszteletére nyílt Tokióban a Cafe Rokujigen, ahol könyvei mellett lehet kávézni, miközben az író kedvenc jazz-zenéi szólnak. Ha nem jutsz el Tokióba, csak hallgasd meg ezt a playlistet, amit azokból a jazz-számokból állítottak össze, amiket Murakami Haruki megemlít a Portrait in Jazz című művében.

Fejléckép: Esterházy Péter és Dés László a 87. Ünnepi Könyvhét megnyitóján 2016-ban (fotó: Mohai Balázs / MTI)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A díva, akit "kitoloncoltak" az opera világából

Harcoljunk az álmainkért – javasolja Miklósa Erika, ahogy teszi Siv Wennberg svéd operaénekesnő is, akiről izgalmas dokumentumfilm látható a BIDF versenyprogramjában. A magyar operaénekesnő már látta a filmet és arra biztat, hogy mi se hagyjuk ki.
Színház

„Úgy érzem, ez lesz életem legfontosabb munkája” – Interjú Szász Jánossal

Szász János új filmjét, az Utas és holdvilágot készíti elő, de előtte még megrendezte Örkény Macskajátékát a Nemzeti Színházban, Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével. A december végi bemutatót megelőzően kérdeztük.
Vizuál

Meghalt Terry Jones, a Monty Python tagja

A legendás angol humorista csapat tagja hosszú betegség után, 77 éves korában hunyt el.  
Könyv

Íme az Aegon Művészeti Díj idei jelöltjei!

A 15. átadóra átalakul a kiválasztás menete. Mutatjuk a rövidlista húsz jelöltjét!
Vizuál

Szabadon elérhetőek a Diák-Oscar díjas magyar filmek

Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vimeo csatornáján egy hétig szabadon hozzáférhetővé teszik az egyetem Diák-Oscar-jelölt- és nyertes filmjeit. Mutatjuk!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hegedű

Visszakapta az ellopott hegedűjét Lajkó Félix

Sajtónyilvánosság előtt kapta vissza ellopott hegedűjét Lajkó Félix január 23-án, csütörtökön, Újvidéken.
Jazz/World hír

Világszínpad? – Zenei felkészítő magyar zenekaroknak 

A magyar zenészek, énekesek és zenekarok többnyire a műsorra helyezik a hangsúlyt, ez viszont már közel sem elég az ismertség eléréséhez. Ebben segít a Hangvető, a Halmos Béla Programiroda és a Hagyományok Háza ingyenes zenei felkészítő workshopja, amit a budapesti Womexhez kapcsolódóan szerveznek.
Jazz/World bmc

Francia barátaival közös koncerten játszik Ávéd János

Az elismert magyar jazzszaxofonos zenekara, az Ávéd János Balance két francia formációval, a D.U.O.-val és a REVERSE-zel mozdul ki a műfaji keretek közül: január 25-én az Opus Jazz Clubban kép és hang szenvedélyes, szoros házasságát kötik meg performatív estjükön.
Jazz/World ajánló

Micheller Myrtill örökzöld swingdalokat énekel a Müpában

The Great American Songbook címmel ad koncertet Micheller Myrtill a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben január 24-én.
Jazz/World kult50

Két énekes, két stílus – Lakatos Mónika és Dolhai Attila a Kult50-ben

Mit jelent örömmel zenélni? Mit jelent a csend? És mi a legborzasztóbb egy énekes számára? Ezek a kérdések is szóba kerültek Dolhai Attila és Lakatos Mónika között, akik ugyan más stílusokban tevékenyek, de egyvalami összeköti őket: a hangszalagjaikkal dolgoznak.