Jazz/World

Istenkirályság

Hazájában stadionok telnek meg a fellépésein. A Művészetek Palotája ezzel aligha konkurálhat, de az egészen bizonyos, hogy George Dalaras április 29-ei fellépésével a görög zene kiemelkedő ünnepe előtt állunk.

Görögország zenéjét négy stílusirányzat uralta az utóbbi évtizedekben. A népzenei ihletettség és a közel négy évszázados török uralom nyomát mutató orientális befolyás mindegyikben megmutatkozott, a különbség (sarkítva) leginkább abban ragadható meg, hogy milyen erősnek bizonyult a nyugati hatás, a maga hangszereivel és mindenkori divathullámaival.

Mi ez a négy irányzat? A népi hangszerekre (hegedű, cimbalom, lant, duda, töröksíp, dob estébé) épülő tradicionális népzenének dhimotika a neve, a népzenei hangszereket és dallamokat szimfonikus környezetbe ágyazó "előkelőbb" formának éntekhnó, a nyugati popzene hatását tükröző tánczenének laikó – a negyedik pedig a kisázsiai blues, a rembetika, melynek a hetvenes években reneszánsza támadt, s amely azóta is a legtöbbet emlegetett görög muzsika. Hogy miért válhatott azzá, arra visszatérek azonnal, előtte azonban mást kell leszögeznem. Mégpedig azt, hogy e cikk címében egyáltalán nem túlzás az énekes George Dalaras kapcsán "istenkirályságot" emlegetni. Nemcsak azért, mert Athénben minden további nélkül megtölt egy nyolcvanezres stadiont, hanem mert ő az, aki az imént említett négy irányzat mindegyikében számottevőt, jelképeset, maradandót és egységeset alkotott.

George Dalaras 1950-ben született Píreuszban, Athén kikötőnegyedében. Apja híres buzukis volt – 1965-ben az ő Wry Thorn című lemezén debütált Dalaras, de nem kellett sok, két év múlva szólópályára lépett. És 1969-ben, amikor első albuma, a George Dalaras kijött, már azt is pontosan lehetett tudni, hogy merre tart: a tradícióhoz mélyen kötődő, ugyanakkor friss és személyes, buzuki-alapú városi folkzenét játszott. Színrelépése és rendkívüli sikere a világszerte legismertebb görög zeneszerző, Mikisz Theodorakisz érdeklődését is felkeltette. Együttműködésük több közös turnét és két kiemelkedő albumot eredményezett: az 1974-es 18 Short Songs Of The Bitter Homelanden Yannisz Ritszosz, az 1988-as Axion Estin pedig a Nobel-díjas Odysseas Elitis verseit zenésítve meg. De Dalaras nem csak Theodorakisz mellett tündökölt: karrierje során olyan rangú-jelentőségű görög zeneszerzőkkel dolgozott, mint Stavros Kouyioumtzis, Apostolos Kaldaras, Manos Loizos, Christos Nikolopoulos, Yannis Markopoulos és így tovább.

Számokban mérve talán még inkább kirívó Dalaras karrierje: miközben beutazta a világot, hatvanöt albumot jelentetett meg, s további ötvenen közreműködött, több mint tizenkétmillió példányt adva el. A Live Recordings albumon Paco de Lucia, az ugyancsak 1987-es Latinon Al di Meola tette tiszteletét, az 1997-es Thessaloniki – Yannena With Two Canvas Shoes Goran Bregovic társaságában (és szerzeményeivel) készült, a 2001-es The Running Roadson Sting is énekel, a 2005-ös 30th-40th Parallel Musical Journey Through The Mediterranean című koncertalbum pedig többek közt Dulce Pontesszel és Eddy Napolival hozta össze. Mindennek a jelentősége azonban szinte eltörpül ahhoz képest, hogy a rembetika-revival Dalaras 1975-ös platinalemezével, a 50 Years Of Rebeticóval indult.

A rembetika történelmi hátterében a görög-török háborút lezáró 1923-as lausanne-i békeszerződés állt, amelynek értelmében Törökország visszakapta a négy évvel korábban elveszített Kelet-Trákiát és Szmirnát, ugyanakkor lemondott az anyaországon kívül eső területeiről. Mindez azzal párosult, hogy a lakosság vallási alapon "cserevándorlásra" kényszerült: mintegy félmillió muzulmánnal csökkentve és másfélmillió kereszténnyel növelve Görögország népességét. A túlzsúfolttá váló kikötővárosok közül a legnagyobb nyomás Athénra hárult, ahol még reménytelenebbé vált a munkanélküliség és még kilátástalanabbá a nyomorúság. A török menekültek természetesen magukkal hozták közkedvelt kávéházi muzsikájukat, melyet a Törökországban szabadon fogyasztott hasis még a kávénál is jobban inspirált. S e hagyománnyal mintegy "példát mutatva" a görög kollégáknak, a török-görög muzsikák találkozásából így született meg a rembetika, a görögök bluesa. Ugyanazzal a fájdalommal, érzékiséggel és alámerüléssel, mint ami Argentínában a tangót jellemezte.

A harmincas évek végén uralomra kerülő katonai diktatúra elfojtotta a rembetikát: Szaloniki kivételével bezárták a "szívós" kávéházakat, cenzúrázták a dalszövegeket s egyáltalán, próbáltak a rembetikából valami "tisztes", fékezett habzású, polgári irányzatot faragni. Ami akár a végét is jelenthette volna, ha a hatvanas-hetvenes évek világméretű népzenei mozgalmának „vissza a gyökerekhez” attitűdje nem kaparta volna elő a húszas-harmincas évek nagyjainak –Rosa Eskenazi, Rita Abatsi, Marika Papagika, Markos Vamvakaris, Yiorgos Batis – a felvételeit.

Nos, ennek a revivalnek vált – s maradt – Dalaras kulcsfontosságú szereplőjévé azt tanúsítva, hogy a rembetika személyessége és drámaisága megkerülhetetlen az amúgy finom, meleg szellőktől átjárt görög melódiák számára.

Hát így. Egy ragyogó hang, egy nagyszerű, főleg akusztikus hangszerekre épülő zenekar, egy hatalmas életmű, rengeteg érzés és közben a görög világzene esszenciája – megismétlem, nem akármilyen ünnep előtt állunk...

(2007. április 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem: George Dalaras (Görögország) koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Zenés színház

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.
Plusz

Fáy Miklós: Hány CD elegendő egy életre?

Fáy Miklós kritikus ezúttal többek között a Philharmonia Orchestra válogatásalbumával, a Honvéd Férfikar születésnapi koncertjével, Michael Chabon új kötetével és a Szentendrei Képtár A nagy könyvlopás című tárlatával foglalkozik.
Vizuál

Női vámpír, vérszívó zenetanár és magyar Drakula – 10 érdekesség a vámpírokról

Mi a retró vámpír film rendezőjének kedvenc vérszívó fun fact-je? Mi az, ami nem fért már be Nagy Zsolt és Walters Lili figurájába? A Drakulics elvtárs rendezőjével összegyűjtöttünk tíz meglepő infót a vámpírokról.
Jazz/World

A jazz nagyágyúi érkeznek a Müpába

A jazz élő legendái, Roy Ayers, Lee Ritenour, Dave Grusin, Kamasi Washington és Wynton Marsalis érkeznek a Müpa Jazztavasz sorozatába.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A jazz nagyágyúi érkeznek a Müpába

A jazz élő legendái, Roy Ayers, Lee Ritenour, Dave Grusin, Kamasi Washington és Wynton Marsalis érkeznek a Müpa Jazztavasz sorozatába.
Jazz/World ajánló

Új szenzációk és nagy visszatérők a 2020-as Szigeten

A napokban nyilvánosságra hozta első 80 idei fellépőjének névsorát a Sziget. A teljesség igénye nélkül kicsipegettük belőle a szívünknek legkedvesebb tízet. Akiket szerintünk botorság lenne kihagyni.
Jazz/World portré

Genesis-szel és anélkül: Peter Gabriel a feltűnő jelmezektől a filmzenékig

A Genesis együttes első énekese, aki szólóban is mindent elért, amit ebben a szakmában el lehet. Peter Gabriel február 13-án ünnepli hetvenedik születésnapját.
Jazz/World ajánló

Hallotta már élőben a VOLOSI-t?

A Fonó meghívására érkezik Budapestre a lengyel világzene egyik vezető formációja, a VOLOSI, akik a 2017-es, Katowiczeban megrendezett WOMEX-en (World Music Expon) felléptek a nyitókoncert programjában is.
Jazz/World interjú

„Nem elég tökéletesen játszani – egyéninek kell lenni”

Mogyoró Kornél az egyik legkeresettebb magyar ütőhangszeres, legközelebb március 7-én a GetCloser Jazz Fesztiválon, egy nagyszabású koncert keretében hallhatjuk őt a Richard Bona, Alfredo Rodriguez és Pedrito Martinez alkotta trió előtt.