Jazz/World

Istenkirályság

Hazájában stadionok telnek meg a fellépésein. A Művészetek Palotája ezzel aligha konkurálhat, de az egészen bizonyos, hogy George Dalaras április 29-ei fellépésével a görög zene kiemelkedő ünnepe előtt állunk.

Görögország zenéjét négy stílusirányzat uralta az utóbbi évtizedekben. A népzenei ihletettség és a közel négy évszázados török uralom nyomát mutató orientális befolyás mindegyikben megmutatkozott, a különbség (sarkítva) leginkább abban ragadható meg, hogy milyen erősnek bizonyult a nyugati hatás, a maga hangszereivel és mindenkori divathullámaival.

Mi ez a négy irányzat? A népi hangszerekre (hegedű, cimbalom, lant, duda, töröksíp, dob estébé) épülő tradicionális népzenének dhimotika a neve, a népzenei hangszereket és dallamokat szimfonikus környezetbe ágyazó "előkelőbb" formának éntekhnó, a nyugati popzene hatását tükröző tánczenének laikó – a negyedik pedig a kisázsiai blues, a rembetika, melynek a hetvenes években reneszánsza támadt, s amely azóta is a legtöbbet emlegetett görög muzsika. Hogy miért válhatott azzá, arra visszatérek azonnal, előtte azonban mást kell leszögeznem. Mégpedig azt, hogy e cikk címében egyáltalán nem túlzás az énekes George Dalaras kapcsán "istenkirályságot" emlegetni. Nemcsak azért, mert Athénben minden további nélkül megtölt egy nyolcvanezres stadiont, hanem mert ő az, aki az imént említett négy irányzat mindegyikében számottevőt, jelképeset, maradandót és egységeset alkotott.

George Dalaras 1950-ben született Píreuszban, Athén kikötőnegyedében. Apja híres buzukis volt – 1965-ben az ő Wry Thorn című lemezén debütált Dalaras, de nem kellett sok, két év múlva szólópályára lépett. És 1969-ben, amikor első albuma, a George Dalaras kijött, már azt is pontosan lehetett tudni, hogy merre tart: a tradícióhoz mélyen kötődő, ugyanakkor friss és személyes, buzuki-alapú városi folkzenét játszott. Színrelépése és rendkívüli sikere a világszerte legismertebb görög zeneszerző, Mikisz Theodorakisz érdeklődését is felkeltette. Együttműködésük több közös turnét és két kiemelkedő albumot eredményezett: az 1974-es 18 Short Songs Of The Bitter Homelanden Yannisz Ritszosz, az 1988-as Axion Estin pedig a Nobel-díjas Odysseas Elitis verseit zenésítve meg. De Dalaras nem csak Theodorakisz mellett tündökölt: karrierje során olyan rangú-jelentőségű görög zeneszerzőkkel dolgozott, mint Stavros Kouyioumtzis, Apostolos Kaldaras, Manos Loizos, Christos Nikolopoulos, Yannis Markopoulos és így tovább.

Számokban mérve talán még inkább kirívó Dalaras karrierje: miközben beutazta a világot, hatvanöt albumot jelentetett meg, s további ötvenen közreműködött, több mint tizenkétmillió példányt adva el. A Live Recordings albumon Paco de Lucia, az ugyancsak 1987-es Latinon Al di Meola tette tiszteletét, az 1997-es Thessaloniki – Yannena With Two Canvas Shoes Goran Bregovic társaságában (és szerzeményeivel) készült, a 2001-es The Running Roadson Sting is énekel, a 2005-ös 30th-40th Parallel Musical Journey Through The Mediterranean című koncertalbum pedig többek közt Dulce Pontesszel és Eddy Napolival hozta össze. Mindennek a jelentősége azonban szinte eltörpül ahhoz képest, hogy a rembetika-revival Dalaras 1975-ös platinalemezével, a 50 Years Of Rebeticóval indult.

A rembetika történelmi hátterében a görög-török háborút lezáró 1923-as lausanne-i békeszerződés állt, amelynek értelmében Törökország visszakapta a négy évvel korábban elveszített Kelet-Trákiát és Szmirnát, ugyanakkor lemondott az anyaországon kívül eső területeiről. Mindez azzal párosult, hogy a lakosság vallási alapon "cserevándorlásra" kényszerült: mintegy félmillió muzulmánnal csökkentve és másfélmillió kereszténnyel növelve Görögország népességét. A túlzsúfolttá váló kikötővárosok közül a legnagyobb nyomás Athénra hárult, ahol még reménytelenebbé vált a munkanélküliség és még kilátástalanabbá a nyomorúság. A török menekültek természetesen magukkal hozták közkedvelt kávéházi muzsikájukat, melyet a Törökországban szabadon fogyasztott hasis még a kávénál is jobban inspirált. S e hagyománnyal mintegy "példát mutatva" a görög kollégáknak, a török-görög muzsikák találkozásából így született meg a rembetika, a görögök bluesa. Ugyanazzal a fájdalommal, érzékiséggel és alámerüléssel, mint ami Argentínában a tangót jellemezte.

A harmincas évek végén uralomra kerülő katonai diktatúra elfojtotta a rembetikát: Szaloniki kivételével bezárták a "szívós" kávéházakat, cenzúrázták a dalszövegeket s egyáltalán, próbáltak a rembetikából valami "tisztes", fékezett habzású, polgári irányzatot faragni. Ami akár a végét is jelenthette volna, ha a hatvanas-hetvenes évek világméretű népzenei mozgalmának „vissza a gyökerekhez” attitűdje nem kaparta volna elő a húszas-harmincas évek nagyjainak –Rosa Eskenazi, Rita Abatsi, Marika Papagika, Markos Vamvakaris, Yiorgos Batis – a felvételeit.

Nos, ennek a revivalnek vált – s maradt – Dalaras kulcsfontosságú szereplőjévé azt tanúsítva, hogy a rembetika személyessége és drámaisága megkerülhetetlen az amúgy finom, meleg szellőktől átjárt görög melódiák számára.

Hát így. Egy ragyogó hang, egy nagyszerű, főleg akusztikus hangszerekre épülő zenekar, egy hatalmas életmű, rengeteg érzés és közben a görög világzene esszenciája – megismétlem, nem akármilyen ünnep előtt állunk...

(2007. április 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem: George Dalaras (Görögország) koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Koronavírussal került kórházba Anna Nyetrebko

Az orosz szopránnak a koronavírussal összefüggő tüdőgyulladása van, ezért orvosi felügyeletre szorul.
Könyv

Patti Smith Kosztolányit olvas a teája mellé

Az amerikai költő/énekes nem most ismerkedik a magyar irodalommal: korábban egy Krasznahorkai kötettel töltötte az éjszakáját.
Zenés színház

Létkérdés az opera – Interjú Almási-Tóth Andrással

A kortárs amerikai darab, Jake Heggie Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című alkotásának magyarországi bemutatójára szeptemberben kerül sor. A színpadra állítás koncepciójáról Almási-Tóth András rendezőt kérdeztük.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Vizuál

Nyolc filmet nézhetünk meg premier előtt a X. Mozinet Filmnapokon

Október 22. és 25. között rendezik meg a X. Mozinet Filmnapokat a budapesti Puskin moziban és 14 további magyar városban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Íme a járványhelyzet-kompatibilis szórakoztatás: indul a Raktárkoncert-sorozat

Zenei legendák, fesztiválzenekarok és a mulatós zene képviselői is feltűnnek a szeptember 21-től kezdődő sorozatban, amelyet a könnyűzenei ipar támogatására indítottak el.
Jazz/World lemez

Budapesti koncertjének felvételét adja ki lemezen Keith Jarrett

Keith Jarrett 2016-ban a Müpában lépett fel. Most duplaalbumon jelenik meg a teljes improvizációs szólókoncert az ECM kiadónál.
Jazz/World ajánló

Szerdán indul a Fonó születésnapi sorozata

A nyári szabadtéri Teraszkoncertek után az idén 25 éves Fonó egy különleges jubileumi válogatással indítja útjára az évadot. A Fonó25 Folkfőváros szeptember 16-19. között egyfajta mixe a zeneház több kedvelt sorozatának.
Jazz/World guessous mesi

Premier: Guessous Mesi a gyermeki énünkről mesél új dalában

Az egzotikus, népi hangzásvilágáról ismert Guessous Mesi, Junior Príma Díjas énekesnő új dallal és videoklippel jelentkezik szeptember 12-én a Fidelio felületén. "Lüktet a lét" című új dala az anyává válás izgalmas és egyben ismeretlen terepe mellett, a saját belső gyermeki énünk megélését dolgozza fel.
Jazz/World lapszemle

Neves szaklap méltatja a Budapest Music Centert

Hosszú cikkben mutatja be a Budapest Music Centert az egyik legolvasottabb jazz-szaklap, az All About Jazz. Nemcsak magáról az intézményről, hanem a körülötte lévő művészi csoportról és az általuk készített hanglemezekről is szó van az írásban.