bach3
Talán Jacques Loussier az, aki az egész életét arra tette fel, hogy a jazz és Bach zenéjének a lehető legtöbb aspektusát megvizsgálja. Már az 50-es években megfogta őt a lipcsei mester muzsikája. El is mondja, miért. A harmónia, a struktúra és a forma miatt.
Réges-régen, az 1920-as években a nagy harlemi jazz-zongorista pionírok végigzongorázták (haha) magukat Bach életművén: az olyan muzsikusok, mint Fats Waller vagy James P. Johnson legalább annyira ismerték őt, mint Gershwint vagy Irving Berlint.
A modern jazz legnagyobb alakjai szintén előveszik őt. Bud Powell Bud on Bach vagy Bill Evans Valse című száma a mi listánkon is szerepel. Uri Caine, az egyik élvonalbeli amerikai zongorista szerint Bach ugyanúgy építkezik, mint egy jazz-improvizáció. „A harmónia, amely alátámasztja a variációt, olyan dolog, mint a jazz-standard, amire rögtönzünk.”
hírlevél
