Hogyan kerültél be a Modern Art Orchestrába?
A MAO vezetőjének, Fekete Kovács Kornélnak a meghívására kerültem a zenekarba.
Hogy érzed magad itt? Miben különleges számodra ez a zenekar?
A BMC nagytermében minden hónapban egy új anyagot mutatunk be, ezek szerzői koncertek. Nemcsak kiváló zenészek, hanem kiváló zeneszerzők is ülnek a zenekarban. Az Opus Jazz Clubban a Legendás Albumok sorozat keretein belül pedig a MAO tagjaiból alakult kisebb formációval játszunk havonta egyszer. Ez azt jelenti, hogy évente 18 egész estés anyagra kell felkészülnöm, ami nem kevés. Emiatt rengeteg új zenével találkozom és ez állandó gyakorlást, felkészültséget, nyitottságot és éberséget igényel. A koncertekre való preparáció remek alkalom a gyakorlásra és a fejlődésre.
Nagyon jó a MAO-ban, hogy nem fárad el, egyfolytában az új dolgok felé nyit és ezt alázattal teszi, magas zenei színvonalon. Itt nem fér bele, ha valaki a csomagtartóban tárolja a hangszerét.
Cseke Gábor (Fotó/Forrás: Modern Art Orchestra)
Mi a véleményed a klasszikus zenei képzés jazz-ben játszott szerepéről, s te magad mennyire használod a klasszikus zenét kompozícióidban?
Nagyon fontosnak tartom és két részre bontanám az első kérdést. Egyfelől a hangszert meg kell tudni szólaltatni, ne egy leküzdendő akadály legyen. Ha a hangképzéssel, billentéssel, technikával vagyok elfoglalva, akkor ez a gondolkodásomtól és a kreativitásomtól fog elvenni figyelmet és energiát.
Persze a gyerekek is improvizálnak egyszerű eszközökkel, de most én arra gondolok, amikor három-négy, vagy több zenész együtt játszik. Ott a teljes figyelem a zenére kell, hogy irányuljon, az interakciókra, a jelenlétre. A hangszerem lehetőségeit meg kell ismernem és ebben nagyon sokat segít a klasszikus zenei képzés, aminek több száz éves hagyománya van.
Másfelől a megismert klasszikus darabokon keresztül meg lehet tanulni a zeneelmélet alapvető fogalmait, rendszereit, formáit. Az eljátszott darabok mintát hagynak a fülemben, ösztönösen ezeket fogom keresni, illetve ezeket fogom jónak hallani komponálás közben. Ez egy európai zenei szocializáció. Persze ezeket az ösztönös dolgokat tudatosítani kell, meg kell magyarázni és megérteni, kíváncsinak lenni. No persze, ha valaki muzikális és eleve tudja ezeket használni, az sem hátrány.
Hogy mennyire használom a klasszikus zenét a kompozícióimban? Igen is, meg nem is. Rengeteg minta van a fülemben, a fejemben. Olyan is, amiről még csak nem is tudok. A sokféle zene, amit hallgatok, jól megférnek a fejemben, összekeverednek és újak születnek.
2019-es, “Beat in Space” című szerzői lemezed anyaga elegáns megszólalású, érzékenyen meghangszerelt felvételekből áll, s a kompozícióid is igen szuggesztív címeket kaptak. Mi volt a kiindulási pontja ennek az albumnak? Milyen volt az alkotói folyamat?
Köszönöm. A kiindulási pontja nagyon egyszerű. Már több kollégámnak volt szerzői estje a zenekarból és Kornél megkérdezte, hogy én nem akarok-e hangszerelni. Egy ilyen felkérésre csak igent lehet mondani és örömmel vállaltam.
A dalokat már korábban megírtam és azokat választottam ki, amikben hallottam lehetőséget arra, hogy nagyzenekarral megszólaljanak. Sokat írtam és sokat töröltem. Elég kritikus vagyok magammal szemben. Nagyon egyszerű a módszerem, másnap meghallgatom, amit írtam, és ha nem tetszik, már ki is törlöm. Általában hallom, hogy mit szeretnék leírni és sokszor rátalál a kezem a megfelelő harmóniára, de ez persze nincs mindig így. Van olyan, hogy hallom, de nem tudom elsőre eljátszani.
Ki volt rád a legnagyobb hatással azok közül a zenészek közül, akikkel színpadra léptél? Jelenleg mely muzsikusokat követed figyelemmel?
Olyan nincs, aki a legnagyobb hatással lett volna rám. Sokan voltak, akik jelenlétükkel, emberségükkel, hozzáállásukkal, szakmai tudásukkal, szerénységükkel hatottak és hatnak rám. Sokszor nagyon tanulságos találkozások ezek. A napokban Fred Hersch, Bill Evans, Brad Mehldau, Sviatoslav Richter, Maurizio Pollini és Evgeny Kissin felvételeit hallgattam.
Cseke Gábor (Fotó/Forrás: Modern Art Orchestra)
A pandémia mindenki számára hatalmas megpróbáltatás. Te hogy látod ezt a szakmád lencséjén keresztül?
Egyfelől van egy anyagi bizonytalanság, ami mentálisan fárasztó. Én nem másodállásban vagyok zenész, és nem tudok változtatni az életemen egyik pillanatról a másikra.
Másfelől nagyon hiányzik az a fajta koncentráltság, jelenlét, összekapcsolódás a kollégáimmal, amit csak színpadon, egy koncert alatt tudok megélni. A közös zenélés öröme. Az a fajta izgalom, amit egy koncert előtt érzek. Ezt nem lehet reprodukálni, mással pótolni.
Mi a véleményed a zenészek társadalomban elfoglalt helyzetéről?
Ez egy érdekes kérdés. Ami a napokban eszembe jutott, hogy vannak elsődleges igényei az embereknek és vannak még egyéb igényei is. Ez lehet egy színházi előadás, klasszikus koncert, jazz koncert. Most ezek a tevékenységek kicsit hátrább kerültek, teljesen érthető okok miatt. Változtak a prioritások, ez természetes. Amikor nincs pénz a számla befizetésére, akkor az emberek nem járnak koncertekre.
Az, hogy a társadalom hogyan ítél meg engem, mint jazz zenészt, hol van a helyem, nem tudom, de ez egyáltalán nem érdekes. Nincs jelentősége, mert a döntéseim nem egy társadalmi elvárás mentén születnek. Szeretem, hogy a zene az életem része. És ennyi.
Támogatott tartalom.
hírlevél
