Jazz/World

Izrael jazznagykövete

2011.03.02. 09:00
Ajánlom
A zsidó jazz nem úgy születik, hogy zsidó emberek leülnek tetszés szerinti jazzt játszani. Lehetne akár így is, azonban a New York-i avantgárd jeles képviselői tettek arról, hogy a modern környezetbe helyezett hagyaték, az utalások, a széleskörű kulturális kitekintés és az ebből adódó, gyakran bonyolult viszonyok folytonos értékelése jellemezze az új századelő modern zsidó jazz-zenéjét. Avishai Cohen univerzális értékeket hordozó zenéje azonban túllépett az apró részletek boncolgatásán és egyedülálló nyelvezete révén a zenetörténet szinte minden kérdésére válaszokkal szolgál.

Ritka pillanat, amikor egy világsztár addigi pályafutásának csúcsán érkezik Budapestre. Márpedig Avishai Cohen a szakma és a közönség visszaigazolásai alapján is a legjobbnak tartott lemezét, az Aurorát hozza el művészetének éppen abban a szakaszában, amikor a trió felállást szűkösnek érezve kvintettre váltva a zongora, dob és bőgő mellé csatlakozott még egy énekes és egy arablant-játékos.

Cohen tehetséges zongoristanövendékként kezdte a zenélést még Izraelben, ám 14 éves korában szülei révén St. Louisban találta magát, ahol a szerteágazó rockhatások miatt kipróbálta az elektromos billentyűs hangszereket, majd a basszusgitár kezdte érdekelni, végül pedig kikötött a bőgőnél. Két évvel később beiratkozott az Izraeli Zeneművészeti Főiskolára és amikor az iskola után a kötelező kétéves katonai szolgálatot is letöltötte, már tisztán látta, hogy a jazz lehet az ő igazi területe, hiszen ráébredt: a zenében a szabadság vonzotta, a spontán kitalált, szárnyaló dallamok pedig sehol másutt nem kapnak ennyire fontos szerepet. A 21 éves, rendkívül ambiciózus fiatalember számára New York annak ellenére magától értetődő választásnak tűnt, hogy a város zenészeivel nem volt kapcsolata, és tulajdonképpen a saját magába vetett hit vezette a jazz fővárosába. A kilencvenes évek elejére nehéz időszakként emlékszik, alkalmi munkákból (itt költöztetésre és építkezésekre kell gondolni) éppen csak meg tudott élni, mégis hajtotta a remény, hogy idővel a legnagyobbakhoz csatlakozhat.

Miközben megírta első saját szerzeményeit is és építgette önálló zenekarát, az akkori legifjabb generáció tagjaival közösen próbáltak új zenei nyelvet teremteni és ennek eredményeképpen két zseniális lemez született. A zongorista Danilo Perez (akit másfél éve Wayne Shorter oldalán láthattunk a Müpában) Thelonious Monk latin feldolgozásait tartalmazó Panamonk című albuma, illetve a gitáros Kurt Rosenwinkellel készített East Coast Love Affair egyszerre, 1996-ban jelentek meg, és ezek lettek Cohen első lépései a világhírnév felé. A következő évben már a fiatalok felé újító szándékkal forduló Chick Corea beszédes nevű formációjában, a The New Trióban játszott. A ritmusszekcióban itt az a Jeff Ballard volt Cohen társa, aki ma Brad Mehldau triójában játszik, és akit három éve szintén láthattunk a Müpában. A Corea mellett eltöltött öt esztendő termékenyítőleg hatott pályafutására: egyfelől a zongorista saját kiadójához, a Stretch Recordshoz szerződtette Cohen önálló produkcióit, másfelől itt kikísérletezhette a ma már világszerte jól ismert Cohen-hangzást.

Avishai Cohen a mediterrán és közel-keleti zenei hatások különös metszéspontján nőtt fel, és egyúttal magába szívta a diaszporikus zsidó kultúrkör Kelet-Európában meghonosodott tradícióit is. A zongora basszus szólama és a bőgő gyakran unisono játszik (erre utal 2006-ban megjelent Continuo című lemeze), ami egyfajta jellegzetes hangzást teremt a körkörösen ismétlődő alaplüktetéshez. Ez az ostinato a keleti aszimmetrikus ritmusképleteken alapszik, és Cohennél akár több réteget is képezhet úgy, hogy a zenefolyam egy pillanatra se akadjon meg, és mindvégig megőrizze természetes áradását. A poliritmia egyszerre teremt vibráló feszültséget és ad kellő mélységet ahhoz, hogy a nyugati világ, vagyis az atlanti kultúrák klasszikus hagyatékát, például a barokk ellenpont szerkesztési elveit is építőkockaként alkalmazza Cohen. J. S. Bach zenéje azért bűvöli el a bőgős-zeneszerzőt, mert szerinte Bach úgy alkalmaz egyszerre két, látszólag független dallamot, hogy az egyik támogatja a másikat és valójában nem is tudnak egymás nélkül létezni, az összhatáshoz mindkettőre szükség van.

Cohen a hagyományos értelemben nem játszik standardeket, repertoárjának jelentős részét saját szerzeményei, illetve minimálisan zsidó mű- és népdalok feldolgozásai képezik. Még a Corea-időszakban megjelentetett négy lemezen tett kivételt néhány latin örökzölddel, például a Besame Muchóval, később pedig a Beatles Come Together című dalát formálta jazz alakúra. A Blue Note klubban tartott koncertből készült élő lemezfelvételen elővette Juan Tizol szerzeményét, Duke Ellinton zenekarának talán legnagyobb slágerét, a Caravant. Jól példázza Cohen finomságok iránti fogékonyságát, ahogyan a főtémát 4+9-es osztásúra tagolta, vagyis betoldott még egy ütemet azért, hogy a klasszikus darabból valami igazán unikális, humorral átitatott csemege szülessen.

Cohen interjúiban elsősorban nem hangszeres zenésznek, hanem komponistának és zenekarvezetőnek tartja magát és ezt összegezve nem nehéz megállapítanunk, hogy bár zenei világa jelentősen eltér, számos olyan hasonlóság van, ami miatt Charlie Mingushoz hasonlíthatjuk. Mingus is kiváló pianista volt fő hangszere, a bőgő mellett, az erről tanúskodó szólózongora-lemez kizárólag improvizációkat tartalmaz (amihez ugye Cohen is különösképpen vonzódik) és zenekarvezető-komponistaként ő is saját útját járta, nem kereste a kompromisszumokat. Stilárisan a duplikált basszus szólamok és a finoman variábilis zongora-akkordfüggöny miatt egyértelműen az Esbjörn Svensson Triót említhetjük példaként, a művészet hatalmas lírai erejét tekintve pedig Brad Mehldau mérhető Avishai Cohenhez. A bőgős néhány éve visszatelepült Izraelbe, ahol megalapította a Red SeJ jazzfesztivált. Itt neves vendégművészek mellett az izraeli jazz fiatal reménységei is fellépési lehetőséget kapnak, így a hagyatékot Cohen immár nemcsak hordozza, hanem tovább is örökíti.

Avishai Cohen: Seven Seas

2011. március 12. 19:30

Művészetek Palotája - Fesztivál Színház

Km.: Avishai Cohen (bőgő, ének), Shai Maestro (zongora), Itamar Doari (ütős hangszerek, ének)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.