Jazz/World

Jacob Collier elhozta a jövő zenéjét

2017.10.20. 14:22
Ajánlom
A fiatal brit szupersztár koncertje az első perctől kezdve olyan volt, mint egy tudományos-fantasztikus film: tudjuk, hogy, amit látunk, akár meg is történhet, de nem hisszük el - csak tátott szájjal figyeljük az akciódús jeleneteket, miközben kicsit félünk is az ismeretlentől.
Jacob Collier

Jacob Collier (Fotó/Forrás: Kotchy Gábor / Müpa)

Akinek a nevéhez már 23 évesen annyi túlzó eposzi jelző tapad, mint Jacob Collieréhez ("a jazz messiása", "Mozart reinkarnációja", "a jővő zenéje" stb. ), az vagy kategóriák feletti tehetséggel bír, vagy a PR-osai végeznek csodálatos munkát – gondoltam a koncert előtt. Jacob Collier esetében ez a mérleg az első percben dőlt el a tehetség irányába, amikor a Müpa színpadára hihetetlen energiával berobbant, majd leütötte különleges hangszere, a harmoniser billentyűit. Ez a hangszer a lefogott akkordok szerint alakította át többszólamúvá az ő egyszálénekét. Szóval ott állt előttünk ez a fiú egyedül, de mintha egy kórus hangján szólalt volna meg Stevie Wonder Don't You Worry About című száma, arról nem is beszélve, ami ezután következett: az általa berendezett mini zenei univerzumban egyik hangszertől a másikig rohanva épített fel egy egész zenekari hangzást. Ebből az antréból is azonnal látszott, hogy Jacob Colliernek legalább négy emberre való energiája, képzelőereje, víziója, hangterjedelme és hangszeres tudása van, és ezt ő is így gondolja.

Újradefiniálta a szólókoncert fogalmát,

amihez tehetségén és a fenti hangszeren túl csak egy tűpontos munkát végző hangdizájnert hívott segítségül, aki élőben keverte meg az ő zongorán, dobfelszerelésen, ütőhangszereken, elektromos bőgőn, basszusgitáron és akusztikus gitáron előállított hangmintáit. A színpadi látványt sem bízta a véletlenre, egy izgalmas multimédiás ötlettel állt elő a Massachusetts Institute of Technologyval együttműködve: két kamera vette élőben az ő színpadi aktivitását, amit különböző mintázatok szerint azonnal átalakított egy program a zene dinamikája szerint folyamatosan változó animációvá. 

Jacob Collier

Jacob Collier (Fotó/Forrás: Kotchy Gábor / Müpa)

Miután felszedtem az állam a Müpa padlójáról, a kritikus énem kezdett el bennem munkálkodni és arra gondoltam: teljesen leköti a figyelmemet ez a rengeteg energiával bíró, két Grammy-díjas csodagyerek, de kissé mintha elvonná a néző-hallgató figyelmét ez a mutatvány a zenei élményről.  A második szám után kicsit telítődtem is a különös harmóniáktól, a loopolt ütemektől, a poliritmiától és az effektezett énekhangtól. Jacob Collier tökéletes arányérzékéről tanúskodik, hogy harmadik számként az egyik legmeditatívabb saját szerzeményét illesztette be, a Down The Line-t, amivel bebizonyította, hogy

nemcsak átírni, átharmonizálni tud kiválóan dalokat, de saját szerzeményei is csodálatosak.

Ráadásul ebben a dalban végre saját fényében tündökölt az énekhangja, amit nagy magabiztossággal birtokol a felső lágéktól az alsókig.

Ennek a számnak további izgalmat adott – nemcsak az, hogy egy ponton bal kézzel zongorázott, miközben a jobbal gitározott – de a vetítés is. Ebben a számban például a zenére reagáló mandalák rajzolódtak ki, ami szinte pszichedelikus magasságokba emelte az élményt: a hallgató percekre elveszítette a kapcsolatát a térrel és az idővel. Ugyanez történt a Hideaway című száma esetében is. Máskor meg Bobby McFerrinné változott, és például a Blackbird apropóján közönségénekeltetésbe kezdett, két csoportra osztva az egyébként nagyon fiatal publikumot.

Jacob Collier tehetsége félelmetes, értelmezhetetlen, hogy tud valaki a zenéről ilyen fiatalon ennyi mindent, ilyen magabiztossággal. Pedig ő mindezt csak egy eltérő zenefelfogással magyarázza.

Szerinte ugyanis minden azon múlik, hogyan közelítünk a zenéhez:

megérezni, megsejteni a hangszer „belső világát”, elképzelni a soundot, amit szeretnénk belőle elővarázsolni, majd csak utána elkezdeni a technikán morfondírozni és a részletekben elveszni – nagyjából ez az ő ars poeticája, meg az, hogy rengeteg zenét kell hallgatni, tudatosan. Jacob Collier nagyon figyel arra, hogy ne épüljön köré személyi kultusz, közvetlenségével, egyszerűségével, nyúlt pólóival mind azt sugallja:

én csak egy srác vagyok a szomszédból, aki bármelyikőtök lehetne".

Rendkívül inspiráló ez a természetesség, így nincs is semmi csodálkoznivaló abban, hogy a teltházas, vastapssal kísért koncert után a Dob utcai Lámpásban folytatta az estét, ahol be is szállt a kedd esti jammelésbe.

Jacob Collier

Jacob Collier (Fotó/Forrás: Kotchy Gábor / Müpa)

Azt mondják, Miles Davis után nincs új a nap alatt a jazzben, és hogy már minden hangot eljátszottak mindent tetszőleges kombinációban, és a mai kor újítói is csak a régieket ismétlik. Jacob Collier a bizonyíték arra, hogy kellő bátorsággal és kíváncsisággal

még fel lehet fedezni járatlan utakat a zenében, vagy ha nem felfedezni, hát építeni egy hidat egy párhuzamos univerzumba.

Merthogy az ő hangjai egyes dalokban valóban úgy szóltak, mintha csak egy ismeretlen bolygóról érkeztek volna.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.
Klasszikus

A 94 éves Kurtág György Mozartot játszik – VIDEÓ

Feleségének, Mártának tett ígéretét teljesíti be azzal, hogy február 19-én előadja Mozart F-dúr szonátáját a BMC-ben.
Zenés színház

Vitray Tamás Händel-operában lép színpadra

Nem mindennapi operabemutatóval készül idei évadára a Szegedi Szabadtéri. Händel vígoperai jellegű művében, az Agrippinában Mester Viktória és Ludovik Kendi mellett Vitray Tamás is színpadra lép.
Klasszikus

Richter, Ojsztrah és Rosztropovics közös Beethoven-felvétele, ami borzalmasan sikerült

Maga Richter is azt mondta rá, nem hajlandó vállalni, de nem volt mit tenni, az EMI klasszikus zenei supergroup-ot álmodott magának.
Klasszikus

Az univerzum titkát tárja fel a Pannon Filharmonikusok

A pécsi zenekar Müpában adott sorozatának negyedik koncertjén Kelemen Barnabás egy finn csemegét játszik, majd csillagközi utazásra csábít Bogányi Tibor vezető karmesterrel március 6-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi koncertje – Csodavárás a Ludwig Múzeumban

Különleges élményben lehet része a Ludwig Múzeum február 22-i programján résztvevőknek. 16 órától Waliczky Tamás: Képzelt kamerák című kiállításában tart kurátori tárlatvezetést Szegedy-Maszák Zsuzsanna, majd 17.30-tól Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi közös koncertje következik, amely az improvizáció világának eddig ismeretlen, egyedi rétegébe hívja a hallgatókat.
Jazz/World ajánló

A jazz nagyágyúi érkeznek a Müpába

A jazz élő legendái, Roy Ayers, Lee Ritenour, Dave Grusin, Kamasi Washington és Wynton Marsalis érkeznek a Müpa Jazztavasz sorozatába.
Jazz/World ajánló

Új szenzációk és nagy visszatérők a 2020-as Szigeten

A napokban nyilvánosságra hozta első 80 idei fellépőjének névsorát a Sziget. A teljesség igénye nélkül kicsipegettük belőle a szívünknek legkedvesebb tízet. Akiket szerintünk botorság lenne kihagyni.
Jazz/World portré

Genesis-szel és anélkül: Peter Gabriel a feltűnő jelmezektől a filmzenékig

A Genesis együttes első énekese, aki szólóban is mindent elért, amit ebben a szakmában el lehet. Peter Gabriel február 13-án ünnepli hetvenedik születésnapját.
Jazz/World ajánló

Hallotta már élőben a VOLOSI-t?

A Fonó meghívására érkezik Budapestre a lengyel világzene egyik vezető formációja, a VOLOSI, akik a 2017-es, Katowiczeban megrendezett WOMEX-en (World Music Expon) felléptek a nyitókoncert programjában is.