Jazz/World

Jacob Collier elhozta a jövő zenéjét

2017.10.20. 14:22
Ajánlom
A fiatal brit szupersztár koncertje az első perctől kezdve olyan volt, mint egy tudományos-fantasztikus film: tudjuk, hogy, amit látunk, akár meg is történhet, de nem hisszük el - csak tátott szájjal figyeljük az akciódús jeleneteket, miközben kicsit félünk is az ismeretlentől.
Jacob Collier

Jacob Collier (Fotó/Forrás: Kotchy Gábor / Müpa)

Akinek a nevéhez már 23 évesen annyi túlzó eposzi jelző tapad, mint Jacob Collieréhez ("a jazz messiása", "Mozart reinkarnációja", "a jővő zenéje" stb. ), az vagy kategóriák feletti tehetséggel bír, vagy a PR-osai végeznek csodálatos munkát – gondoltam a koncert előtt. Jacob Collier esetében ez a mérleg az első percben dőlt el a tehetség irányába, amikor a Müpa színpadára hihetetlen energiával berobbant, majd leütötte különleges hangszere, a harmoniser billentyűit. Ez a hangszer a lefogott akkordok szerint alakította át többszólamúvá az ő egyszálénekét. Szóval ott állt előttünk ez a fiú egyedül, de mintha egy kórus hangján szólalt volna meg Stevie Wonder Don't You Worry About című száma, arról nem is beszélve, ami ezután következett: az általa berendezett mini zenei univerzumban egyik hangszertől a másikig rohanva épített fel egy egész zenekari hangzást. Ebből az antréból is azonnal látszott, hogy Jacob Colliernek legalább négy emberre való energiája, képzelőereje, víziója, hangterjedelme és hangszeres tudása van, és ezt ő is így gondolja.

Újradefiniálta a szólókoncert fogalmát,

amihez tehetségén és a fenti hangszeren túl csak egy tűpontos munkát végző hangdizájnert hívott segítségül, aki élőben keverte meg az ő zongorán, dobfelszerelésen, ütőhangszereken, elektromos bőgőn, basszusgitáron és akusztikus gitáron előállított hangmintáit. A színpadi látványt sem bízta a véletlenre, egy izgalmas multimédiás ötlettel állt elő a Massachusetts Institute of Technologyval együttműködve: két kamera vette élőben az ő színpadi aktivitását, amit különböző mintázatok szerint azonnal átalakított egy program a zene dinamikája szerint folyamatosan változó animációvá. 

Jacob Collier

Jacob Collier (Fotó/Forrás: Kotchy Gábor / Müpa)

Miután felszedtem az állam a Müpa padlójáról, a kritikus énem kezdett el bennem munkálkodni és arra gondoltam: teljesen leköti a figyelmemet ez a rengeteg energiával bíró, két Grammy-díjas csodagyerek, de kissé mintha elvonná a néző-hallgató figyelmét ez a mutatvány a zenei élményről.  A második szám után kicsit telítődtem is a különös harmóniáktól, a loopolt ütemektől, a poliritmiától és az effektezett énekhangtól. Jacob Collier tökéletes arányérzékéről tanúskodik, hogy harmadik számként az egyik legmeditatívabb saját szerzeményét illesztette be, a Down The Line-t, amivel bebizonyította, hogy

nemcsak átírni, átharmonizálni tud kiválóan dalokat, de saját szerzeményei is csodálatosak.

Ráadásul ebben a dalban végre saját fényében tündökölt az énekhangja, amit nagy magabiztossággal birtokol a felső lágéktól az alsókig.

Ennek a számnak további izgalmat adott – nemcsak az, hogy egy ponton bal kézzel zongorázott, miközben a jobbal gitározott – de a vetítés is. Ebben a számban például a zenére reagáló mandalák rajzolódtak ki, ami szinte pszichedelikus magasságokba emelte az élményt: a hallgató percekre elveszítette a kapcsolatát a térrel és az idővel. Ugyanez történt a Hideaway című száma esetében is. Máskor meg Bobby McFerrinné változott, és például a Blackbird apropóján közönségénekeltetésbe kezdett, két csoportra osztva az egyébként nagyon fiatal publikumot.

Jacob Collier tehetsége félelmetes, értelmezhetetlen, hogy tud valaki a zenéről ilyen fiatalon ennyi mindent, ilyen magabiztossággal. Pedig ő mindezt csak egy eltérő zenefelfogással magyarázza.

Szerinte ugyanis minden azon múlik, hogyan közelítünk a zenéhez:

megérezni, megsejteni a hangszer „belső világát”, elképzelni a soundot, amit szeretnénk belőle elővarázsolni, majd csak utána elkezdeni a technikán morfondírozni és a részletekben elveszni – nagyjából ez az ő ars poeticája, meg az, hogy rengeteg zenét kell hallgatni, tudatosan. Jacob Collier nagyon figyel arra, hogy ne épüljön köré személyi kultusz, közvetlenségével, egyszerűségével, nyúlt pólóival mind azt sugallja:

én csak egy srác vagyok a szomszédból, aki bármelyikőtök lehetne".

Rendkívül inspiráló ez a természetesség, így nincs is semmi csodálkoznivaló abban, hogy a teltházas, vastapssal kísért koncert után a Dob utcai Lámpásban folytatta az estét, ahol be is szállt a kedd esti jammelésbe.

Jacob Collier

Jacob Collier (Fotó/Forrás: Kotchy Gábor / Müpa)

Azt mondják, Miles Davis után nincs új a nap alatt a jazzben, és hogy már minden hangot eljátszottak mindent tetszőleges kombinációban, és a mai kor újítói is csak a régieket ismétlik. Jacob Collier a bizonyíték arra, hogy kellő bátorsággal és kíváncsisággal

még fel lehet fedezni járatlan utakat a zenében, vagy ha nem felfedezni, hát építeni egy hidat egy párhuzamos univerzumba.

Merthogy az ő hangjai egyes dalokban valóban úgy szóltak, mintha csak egy ismeretlen bolygóról érkeztek volna.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Schiff András összerúgta a port a Montréali Szimfonikusokkal

A Montréali Szimfonikus Zenekar állítja: nem gondolják, hogy Schiff András tud vezényelni. A magyar muzsikus október végén dirigálta a kanadai zenekart, akkor történt az összetűzés.
Vizuál

Vecsei H. Miklós: „Nagyon remélem, hogy a Szép csendben bátorságot ad” 

„Végre egy gondolat, ami nem bűnöst és vádlottat hirdet, hanem a viszonyok teljes újragondolását” - mondja Vecsei H. Miklós a Szép csendben című új magyar filmről, amelyből egy nappal a bemutató előtt több filmrészlet is felkerült a netre. Mutatjuk.
Klasszikus

Ők azok az „amatőr karmesterek”, akik vezényelhetik a Fesztiválzenekart

Először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként egy jogász, egy aneszteziológus, egy korrepetitor és egy csellóművész vezényelheti a Budapesti Fesztiválzenekart.
Vizuál

10 film, amit novemberben látni kell

Méghozzá moziban, nagyvásznon, amíg csak lehet! Szubjektív összeállításunkban a hazai mozipremierek novemberi kínálatából válogattunk Juliette Binoche új filmjétől kezdve Mika Kaurismäkin át Scorseséig, sőt egészen Woody Allenig.
Vizuál

„Ne azon botránkozzunk meg, hogy meztelen gyerektesteket mutogatok, hanem a valóságon!”

A karizmatikus hatvanas zenetanár és az újonnan érkezett tinédzserlány közötti furcsa viszonyt igyekszik kibogozni a zenekar tehetséges szólistája, Dávid. Nagy Zoltán bemutatkozó filmjében főhős és néző egyaránt a rejtett jelek és a sorok közt rejlő lényeg felkutatására van ítélve.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Visszahelyezik a verset ősi jogaiba – 50 éves a Kaláka

Idén ötvenéves a Kaláka zenekar, akinek dalain már több generáció nőtt fel. A jubileumot november 30-án a Müpában is megünneplik, ennek kapcsán kérdeztük Gryllus Dánielt a vers szerepéről, a gyerekközönségről és Latinovits Zoltánról
Jazz/World ajánló

"Akusztikusan zenélni a legszebb dolog"- Dresch Mihály és formációi Kolozsváron és a Fonóban

Dresch Mihály 'húros' formációjával november 29-én Kolozsváron, legendás Dresch Quartetjével pedig november 30-án a budapesti Fonóban lép fel. VIDEÓ!
Jazz/World

Novák Péter és az Etnofon újra a Fonóban

A Fonó Budai Zeneházban tartott nagysikerű nyilvános főpróba és a hat állomásos nyári turné után november 16-án 21 órától újra a Fonóban ad koncertet a Novák Péter és az Etnofon zenekar.
Jazz/World videó

Színeket hoz a télbe az Antal Gábor Trió zenéje – Videópremier!

A Fidelión debütál az Ávéd János szaxofonossal kiegészült Antal Gábor Trió új videója, amit a Winter Colors című dalhoz készítettek.
Jazz/World ajánló

Egy egész nap a népzene jegyében – A Halmos Béla Program napja az A38-on

Az NKA Halmos Béla Program egy igazi minifesztivált varázsol november 17-én az A38 Hajó több helyszínére. Izgalmas előadásokkal, szórakoztató gyermekműsorokkal, fantasztikus koncertekkel és az elmaradhatatlan táncházzal várják az érdeklődőket.