- A BBC2 rádión és interneten is hallható heti műsora. Laura Mvulával és Gregory Porterrel, akik a legutóbbi lemezén is közreműködnek, a műsorban ismerkedtek meg. Nem nehéz összehangolni a különböző elvárásokat műsorvezetőként és zenészként?

- A rádióműsorom a belső emberi és zenész énem egyik külső megnyilvánulása. Mindig is szenvedélyesen rajongtam a zenéért, a műsoromban is népszerűsítem az éppen aktuális kedvenceimet. A lelkesedés, a felfedezés öröme pedig a saját zenémet is táplálja. És mivel ez teljesen őszinte, nincs szükség arra, hogy összehangoljam az elvárásokat, mindezek szervesen zajlanak, belülről jönnek, önazonosak. Azt hiszem, ezért is lett sikeres ez a műsor.

Jamie Cullum

- Legutóbbi Interlude lemezének az is lehetne a címe, hogy Jamie Cullum After Dark , a Kansas City After Dark albumának mintájára. Akkor egy spontán örömzenére került sor a stúdióban – lehet, hogy ez Önnek is a legjazzesebb lemeze?

- Igen. Ez volt az első lemezfelvétel, amelyen előre kijelöltem bizonyos kereteket. Ilyet korábban sosem csináltam. Arra kellett rájönnöm, hogy ezek a határok nem korlátoznak, hanem éppen ellenkezőleg: még nagyobb szabadságérzetet adnak. Úgy vonultam be a stúdióba, hogy most kifejezetten egy jazzlemezt akarok felvenni, élőben, néhány kedvenc jazz-zenészem társaságában. És ez pontosan így is történt.

- Az Interlude című lemez anyaga lesz a nyári turné koncertjeinek vezérfonala? Szólóban vagy együttessel lép fel?

- Az öttagú együttesemmel jövök Veszprémbe. A pályámnak ezen a szakaszán nagy élvezetet jelent magammal hozni mindent, amit az utóbbi tizenöt évben csináltam – az összes jazzes számot, az énekes-dalszerzői műfajú dalokat a repertoárom funk és soul részével együtt. Ki fogunk jönni a színpadra anélkül, hogy előre rögzítenénk a számok sorrendjét. Ott és akkor döntjük majd el, hogy mi történjen. Valószínűleg magunkat is meglepjük majd.

- Gregory Porter ugyanazon a színpadon lép fel, amin ön is, csak két estével korábban. Volna kedve felhívni maga mellé a színpadra, ha történetesen még Veszprémben tartózkodna?

- Mindenképpen! Gregory és én igazán összebarátkoztunk. Kezdettől fogva népszerűsítettem a lemezét a rádióműsoromban, és azóta már sokszor léptünk fel együtt. Elképesztően jó előadó és zenész.

- Ön különböző műfajokat egyformán fontosnak tart és gyakran együtt szerepeltet. Gondolja, hogy a digitális korban már nem kell a különböző zenéket feltétlenül más és más feliratú polcokra tenni, mint amikor a lemezboltban feliratok álltak a tárlókon?

- Azt hiszem, nem kellene folyton kategóriákban gondolkodnunk, de az emberek szeretnek a kályhától elindulni. Ráadásul az elérhető kínálat olyan zavarba ejtően hatalmas, hogy végül az ember nem is próbál ki semmi újat. Azt hiszem, a rádiós műsorvezető és a DJ feladata pont ez lehetne:

végigbányászni a hegyeket, megtalálni az aranyat, végül megmutatni azt a hallgatóknak.

Jamie Cullum

- Gondolja, hogy a jazz és a jazzelőadók általános elismerése még mindig hagy kívánnivalót maga után? És hogyan látja a saját generációját ebben a tekintetben, ők hogyan reagálnak azokra a zenékre, amiket Ön szeret és amiket előad?

- Óvatosnak kell lennünk, mert a jazz különleges műfaj. A jazzmuzsikusokat nem különösebben hajtja a hírnév és a gazdagság utáni vágy – csak szeretnék megtalálni a közönségüket, akik értik a zenéjüket, és akiknek játszhatnak. Én erről egy kicsit másképp gondolkozom: egészen komplex muzsikákat is szeretek bedobni egy rock- vagy popfesztivál közönségének. Ha az ember megteremti a zenéjének a szituációt, utána már kellemes meglepetést is szerezhet az avatatlan nézőknek, akár a nehezebb számaival is. A felkészületleneket elkapja az ember, megragadja és magával viszi őket egy utazásra. Én ezzel próbálkozom mind a rádióműsoromban, mind pedig a színpadon.