Jazz/World

Jason Moran Budapesten

2005.10.04. 00:00
Ajánlom
A MOL Jazz Fesztivál Budapest szeptember 14-i nyitó koncertjei igazi különlegességet rejtettek magukban. Először lépett fel Magyarországon az egyedi hangzásvilágú Jason Moran and The Bandwagon. Tarus Mateen (basszusgitár), Nasheet Waits (dob) és Jason Moran (zongora) megszabadították a bluest elhasznált ruhájától, és a legvadabb divatbemutatót megszégyenítő újdonságokat aggatták rá a Nemzeti Hangversenyteremben.

A közönség gyengébb idegzetű tagjait valószínűleg sokkolta az első szám free-jazzes bevezetője. Amint körvonalazódni kezdett azonban egy blues-os harmóniamenet a hangok kavalkádjában, mindenki megnyugodott a zenekar tréfáján. Mire azonban a publikum kellemesen hátradőlt volna székében, újból áldozatául esett a „Jason Moran Show”-nak: ismét előbukkantak a free elemek, sőt, Waits a megszokott kísérő figurák helyett merész ritmuskombinációkkal szinte végigszólózta a kompozíciót - majd a teljes előadást.

Ez a fajta játékmód, amit magamban „folyadékdobolásnak” szoktam nevezni első hallásra egy nagy összevisszaságnak tűnhet. Waits a koncert folyamán természetesen több ízben is bizonyította, ismeri a swing dobtechnikáit, felmerül tehát a kérdés, miért nem dobol normálisan, ha képes rá? Bevallom, mióta improvizatív zenével foglalkozom, bennem is többször megfogalmazódott már ez a kérdés, majd hosszú idő után a válasz is. A „folyadékdobolás” segítségével egy olyan sajátos közeg hozható létre, mely a vízhez hasonlít: ahogy az élőlények, úgy a zene is másként mozog folyékony halmazállapotban, mint szárazon. A basszushangszernek nem szükséges folyamatosan a zene pulzálásán fáradoznia, a zongora könnyebben kiaknázhatja a clusterek, a hullámzó hangszőnyegek és az effekt szerű játék adta lehetőségeket és legyünk őszinték: a dobosok végre kiélhetik abbéli vágyukat, hogy megállás nélkül üssék hangszerüket.

A második szám is a blues-hoz kötődött, egyik leszármazottjára, a Rock’n’Roll-ra világított rá eddig soha nem „hallott” szemszögből. A Thelonius Monk játékára emlékeztető zongora-bevezető után hamisítatlan, tradicionális Rock’n’Roll harmóniamenet hangzott el, mire azonban az improvizációra került volna sor, már „bottal üthettük a nyomát”. A harmóniamenet ugyan követhető maradt, annak periódusa azonban nem. A zenei íveket úgy húzták ki a zenészek, hogy rajtuk kívül talán senki sem tudta hol is az „ütem-egy”. Szerencsére a szám végére visszatértek a Rock’n’Roll-hoz, megkegyelmezve ezzel a gyenge idegzetű hallgatóknak, akik feltehetően megváltásnak érezték a következő kompozíciót, Moran ugyanis megmutatta lírai oldalát.

Egy egyszerű zongoradarabot adott elő angol nyelvű párbeszéd kíséretében, melyet a technikusok kevertek a telt, békét és melegséget árasztó zongorahangszín alá. Őszintén bevallom, nem értettem a kettőnek mi köze egymáshoz, talán csak Moran kísérletező kedvének a műve. Egy azonban biztos: a trió előszeretettel használ zenei bejátszásokat, melyek az utolsó két szerzemény megértéséhez nagy segítséget nyújtottak.

Az elsőben egy groove-os kiséret szólalt meg, majd ismét előkerültek a free-jazzbe hajló szólók, végül felbukkant egy pofon egyszerű, az afro-amerikai könnyűzenében gyakran hallható la pentaton téma, mely később egy hip-hop bejátszásban köszönt vissza a zenekar meghajlása közben. Rájöttem, hogy a trió történelmi vándorlást tett a feketék zenekultúrája mentén, ám a „tájat” saját napszemüvegükön keresztül vizsgálták: nem csoda, ha a „füstös” blues esetleg tarka színekben, míg a rikító hip-hop mély tónusban jelent meg.

Ráadásként - afféle desszertként - a zenekarvezető talán legismertebb kompozíciója hangzott el. Mondanom sem kell, fogalmam sem volt, mi fog kisülni meghatározhatatlan lüktetésű zenei folyamat hallatán. Már éppen kezdtem magam szégyellni zenei alulképzettségem miatt, amikor kiderült: Moran és zenekara ismét csak a bolondját járatta velem, a szerzemény vége felé elhangzó téma ugyanis nem volt más, mint egy asszony gyors, ritmikus beszédének a „zongoraátirata”. A beszéd megzenésítése óriási kihívás, annak ritmusát és dallamát szinte képtelenség lejegyezni, témaként feldolgozni pedig embert próbáló feladat.

Sokáig emésztettem a hallottakat. Az elhangzott magas fokú zenei asszociációk megértése nem ment jazz-történeti ismeretek nélkül, s akiknek a gyomrát végleg elrontotta a band desszertje, azoknak megnyugtatásul azt mondhatom: volt idő mikor John Coltrane kései lemezeit tíz másodpercnyi hallgatás után vittem vissza a könyvtárba.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Plusz

Ilyet még nem hallottál: hódít a mongol torokének metál

Nem a hörgős metálról van szó, hanem tradicionális mongol hangszereken és énektechnikával előadott heavy metálról, aminek hirtelen rengeteg rajongója akadt világszerte.
Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.