Jazz/World

Jazz Kocsma Szegeden

2010.02.08. 09:09
Ajánlom
A Jazz Kocsma Szegeden 1992-ben nyílt, de az új szellemű, jellemzően underground zenei intézmény fokozatosan elvesztette varázsát. Amióta Kis Gábor és Tóth Péter Zoltán üzemelteti a klubot, az élőzőnevél a régi közönség egy része is visszatért, és újak is jöttek. Legalább heti egy jazz vagy blues koncertet tartanak ingyen, de vannak táncos, DJ-s bulik is. Munkatársunk a klub egyik vezetőjét és szakmai partnerét faggatta a túlélés esélyeiről. INTERJÚ

Fidelio: Mi motivál egy harminc éves fiatal embert, hogy jazzklubot vezessen?

Tóth Péter Zoltán: Tizenegy éve dolgozom a Grand Caféban, ami Szeged első art mozija volt. A műsorban a filmek mellett a társművészetek is megjelennek, mint az irodalom, képzőművészet és nem utolsó sorban a zene. Az ottani tér nem elsősorban a zenének kedvez, ezért -  társammal Kis Gáborral - régóta terveztük egy alternatív zenéket befogadó hely létrehozását. Nem feltétlenül csak jazzben gondolkoztunk, ezért a programok között markánsan megjelenik az alternatív zene is. Az, hogy mégis jazzklubot nyitottunk, valamennyire a véletlen műve volt. 2009. szeptemberében eladóvá vált a Jazz Kocsma. Örültünk, hogy találtunk megfelelő helységet és mivel mi is jártunk ide a kilencvenenes években, természetes volt számunkra, hogy úgy valósítjuk meg elképzeléseinket, hogy közben megtartjuk a hely eredeti jellegét. Az sem volt kérdés, hogy a Jazz Kocsma nevet sem szeretnénk megváltoztatni. Mire átvettük a helyet, a sorozatos tulajváltások eléggé lezüllesztették a színvonalat, ezért elsőként a régi nívóra szerettük volna visszamenni.

F: Milyen forrásokra számíthattok? Ki tudjátok-e gazdálkodni a működéshez szükséges összeget?

TPZ: A koncertek nálunk ingyenesek. Az egy éves fennállásunk során sajnos semmilyen pályázati pénzt nem kaptunk. Túl sok lehetőség nincs is persze, de bíztunk benne, hogy a PANKKK pályázaton nyerünk támogatást. Ez azt jelenti, hogy az egyéb bevételekből kell előteremteni a koncertekhez szükséges pénzt. Egyelőre, bár csak egy picit, de veszteségesek vagyunk. Ez a helyzet megértést követel a zenészek részéről, hiszen természetesen nem tudunk sokat fizetni nekik, cserébe viszont szerintem hangulatos közeget tudunk biztosítani a koncertekhez. Egy koncert van minden hónapban, ami kivételt képez ami Fábián Zsolt és Kovács Balázs segítségével valósul meg.

F: Kik látogatják a jazzklubbot? Van törzsközönségetek? Régebben főleg az itt tanuló egyetemisták jártak jazzt hallgatni Szegeden, ha jól tudom.

TPZ: Jellemzően a húsz és negyven közötti korosztály jár ide. Elsősorban nem az egyetemisták, szerintem. Az itt tanuló és tanító körülbelül 30 ezer ember mellett 160 ezren laknak Szegeden, úgy látom inkább ők azok, akik napjainkban érdeklődnek a nálunk hallható műfajok iránt.

F: Mennyire látod biztosítva a jövőbeli működéseteket?

TPZ: Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk és mi is szeretjük a kocsmát, ezért reményeim szerint a jövőben is tudjuk folytatni, amit elkezdtünk. Megpróbálunk majd újra pályázni, bár a kis költségvetésű intézmények nehezebb helyzetben vannak, mint a nagyok.

F: Milyen konkrét terveitek vannak a közeljövőben?

TPZ: A The Robot Ate Me nevű egyszemélyes zenekar, azaz Ryland Bouchard a következő külföldi fellépőnk, magyarok közül pedig Kurina Kornél zenekarát és a Jelen triót látjuk vendégül nemsokára.

F: A Jazz Kocsmában megtartott koncertek közül hány valósul meg a ti segítségetekkel?

Kovács Balázs: Havonta körülbelül nyolc koncertre kerül sor ebből egyet szervezünk, támogatunk mi.

F: Milyen arányban szegediek a fellépők?

KB: Kisebb köztük a szegediek aránya, sőt, elég sok külföldi zenekar is megfordul itt,  most például egy amerikai zenekar érkezik a közeljövőben.

F: Gondolom ezt a kocsma bevételei nem mindig tudnák finanszírozni...

KB: Sok múlik az emberi kapcsolatokon. Amióta egy éve újra nyitott a Kocsma, elterjedt a híre, hogy jó a hangulat, jók a koncertek. Nem ritka, hogy Pestről is jönnek koncerteket hallgatni. De ez persze külső források nélkül azért nem lenne mindig elég.

F: Miért döntöttél úgy, hogy havi rendszerességgel támogatni fogod az itteni programot?

Fábián Zsolt: Mielőtt megalapítottam volna a cégemet, a Factory Creative Stúdiót, tíz évig kulturális menedzserként dolgoztam. Egyik legfontosabb feladatom volt, hogy tőkét vonjak be a kulturális szférába. A vidéki egyesületek között talán az egyik legmarkánsabb az általunk létre hozott és a mai napig is működő MASZK. Az egyesület fő profilja a színházi programok mellett a zene.

F: Számodra evidens volt, hogy támogass kulturális programokat, amikor ezt megengedhetted magadnak?

FZS: Inkább azt mondanám, hogy nem volt törés. Nem támogatni, hanem csinálni kell a kultúrát. Balázs hozzáállása ilyen szempontból példaértékű. Mint egy cég vezetője, nekem evidens érdekem, hogy a nálam dolgozók kreatívak maradjanak, ez pedig nem képzelhető el anélkül, hogy elérhetővé legyenek számukra erős művészi impressziók. Mindössze ezt segítem elő ilyen módon.

F: Milyen távon látod elképzelhetőnek az együttműködést a Jazz Kocsmával?

FZS: Bízom benne, hogy hosszú távon is tud majd működni egy a mostanihoz hasonló rendszer, de mindenképpen érdemes gondolkozni azon, hogy milyen írányba tudunk fejlődni. Szeged olyan, mintha missziós területté vált volna. Ötven embert is alig lehet egy jazz koncertre becsábítani. Bár hangsúlyozom, hogy ez elsődleges célom, mégis ez elszomorít, ezen mindenképpen jó lenne ha változna.

További információk: http://jazzkocsma.blog.hu/

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Színház

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World quincy jones

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.