A fiatalabb generációk számára bizonyára csak „bezzeg az én időmben" kezdetű mesének hangozhat, ha a hetvenes-nyolcvanas évek magyar jazzéletéről olyasmiket hallanak a hozzám hasonlóan hajlott korú fültanúktól, hogy a többnyire zsúfolt klubokban olyan produkciókat láthattunk a hét szinte minden napján, amelyek kiállták az összehasonlítást az akkortájt igazi kincsnek számító külföldi lemezeken hallható anyagokkal. Ez a nosztalgikus emlékkép különösen a legtermékenyebb és legizgalmasabb korszakában járó jazz-rock/fusion esetében volt érdekes, hiszen a műfaj amerikai nagyjai is pont ekkor határozták meg az új irányokat, amelyeket addig még tőlük sem hallhattunk, így lényegében velük egy időben zajlott a magyar előadók útkeresése is. Ennek a fényes korszaknak volt egyik legaktívabb szereplője László Attila, akinek zenekaraiban általában Lattmann Béla basszusgitározott és Csanyi Zoltán billentyűzött. A funk ritmikailag erőteljes megoldásait a jazz-rockban George Duke-hoz hasonlóan alkalmazó Csanyi később Hollandiába költözött, és hosszú éveken át nem volt Magyarországon hallható, az időközben egyik legkeresettebb session basszusgitárosunkká váló Lattmann viszont azóta is szerepelt László Attila szinte valamennyi produkciójában.

Nagyjából ugyanebben az időben Amerikában a jazz-rock egyik legnagyobb úttörője, a gitáros John McLaughlin felvette Music Spoken Here és Belo Horizonte című albumait, amelyen egy robbanékonyan és ötletesen játszó fiatal dobos, Tommy Campbell játszott, aki hangszerének azóta is egyik legmagasabban jegyzett képviselője maradt a fusion műfajában. Az említett John McLaughlin lemezek felvételének idején bizonyosan fogalma sem volt róla, hogy az Irányi utca melyik részén volt az Eötvös Klub, de valószínűleg még arról sem, hogy hol lehet Budapest.

Ez utóbbit alig egy évtizeddel később megtanulhatta, sőt, László Attilával is találkozhattak, hiszen 1995-ben adták első közös koncertjüket Budapesten, amelyet később több másik is követett. A rendszerváltás környéki ingatlantranzakcióknak köszönhetően az Eötvös Klubbal való megismerkedés lehetőségéről már sajnos lemaradt, de a klubokhoz és a klubélethez hasonlóan a jazz-rock műfaja sem sokkal jobb állapotban vészelte át az elmúlt tizenöt évet. A jazz történetírói is mintha „megfeledkeztek" volna arról a húsz-harminc évről, amelyben a jazz a legnagyobb tömegeket szólította meg, és amikor a legnagyobb hatást fejtette ki a populáris zenékre a rocktól a hiphopig.

Emiatt aztán mindig jó érzés, ha legalább különleges alkalmakkor, ünnepélyes környezetben emlékezhetünk a jazz egyik legkreatívabb korszakára. Ilyen ritka alkalom lesz az a koncert is, amelyen László Attila és barátai játszanak majd együtt. Az említett Tommy Campbell, Csanyi Zoltán és Lattmann Béla mellett a zenekarban egyik legsikeresebb zongoristánk, Oláh Kálmán és a számos műfajban egyaránt hiteles és lenyűgözően sokféle hangszeren játszó fúvós, Borbély Mihály játszik. Ez utóbbi érdekessége, hogy talán a jazz-rock műfajában lehet őt a legritkábban hallani.

Május 10., 19.30 Müpa, Fesztivál Színház, Hétfő esti jazz: László Attila és barátai

Az együttes tagjai: László Attila - gitár, Oláh Kálmán - zongora, billentyűs hangszerek, Lattmann Béla - basszusgitár

Közreműködik: Borbély Mihály - szaxofon, Csanyi Zoltán - billentyűs hangszerek

Vendég: Tommy Campbell - dob (USA)

A koncert után jam session a Bohém étterem különtermében, házigazda az Oláh Dezső Trió