Gondoljunk csak Nina Simone-ra, aki civiljogi aktivistaként a zenét politikai eszközként is használta. Louis Armstrong és Charles Mingus mindketten írtak dalt a Little Rock iskolában történt esetről, amikor Arkansas kormányzója 1957-ben a Nemzeti Gárdát küldte ki egy fehérek által lakott negyedben található iskola elé, nehogy kilenc fekete tinédzser betegye oda a lábát. Ikonikus dal Billie Holiday Strange Fruit-ja, amely két fekete férfi felakasztását ábrázolja, és még sorolhatnánk a hasonló tematikájú dalokat. Erről írtunk is egy cikket korábban. 2019-ben talán már nem ennyire szembetűnő a rasszizmus, és a jazz már nem csak a feketék műfaja, de a történelem mindig szolgál témával. Idén a politikai témák mellett megjelentek a globális felmelegedésre és klímakatasztrófára reflektáló dalok is.
Esperanza Spalding: Lest We Forget – 12 Little Spells
Kezdjük egy nagy kedvenccel, aki ezúttal nem direktben tolja az arcunkba a valóságot, hanem líraian és filozofikusan. A 2018 októberében megjelent albumon az egyre experimentálisabbá váló Esperanza egészen fülbemászó dalokkal is előállt, mint amilyen a Lest We Forget is. A lemez a dalszerző-énekes-bőgő spirituális érdeklődésére is rámutat, hiszen abban Alejandro Jodorowsky spirituális tanító Psychomagic című írása inspirálta, leginkább az, amelyben a zene gyógyító szerepéről ír. Emellett pedig a japán reiki gyakorlása is közrejátszott a lemez koncepciójában, amely úgy foglalható össze: az ember a természet része, és ha magunkhoz kapcsolódunk, akkor a természethez is kapcsolódunk. Éppen ezért a dalokat az emberi testrészeknek dedikálja. A Lest We Forget egy gyönyörű óda, amelyben a vérkeringés áramlása és a természet körforgása között von párhuzamot a rész-egész fraktálgeometrikus elképzelése alapján.
Gyönyörű és egyáltalán nem didaktikus válasz a klímaválságra.
Brad Mehldau: The Prophet Is a Fool – Finding Gabriel
Nem mondható el ugyanez a zongorista-zeneszerzőről, aki a Finding Gabriel című, 2019-es albuma központi szerzeményében és az ahhoz kapcsolódó, Dima Drjuchin által készített animációs klipben direktben politizál. A dal az USA déli határán folyó fegyveres konfliktusokra reflektál. Amellett, hogy
hallható benne egy szöveges rész, ahol saját hangján lányának, Rubynak magyarázza Trump és az amerikai helyzet álságosságát,
az instrumentális zene minden eszközét beveti az üzenet átadására: a drum and bass-szerű tört, zaklatott groove-ot, a szaxofon kaotikus, felháborodást közvetítő szólóját, a szintetizátor elidegenítő effektjeit, és a fúvóshad fanfárját, ami olyan, mint egy mennyei kinyilatkoztatás.
Dave Duglas ENGAGE: Sanctuary Cities
Nem a felháborodás hangján szól a trombitás Dave Douglas, akiben a 2018-as, középtávú amerikai választások kapcsán felcsillant a remény egy szebb jövő iránt. Azt mondja, az Engage című projektje a pozitív tetteknek szentelt kompozíciók halmaza.
A lemezbevétellel közvetlenül támogatja a bevándorló gyerekek és menekültek integrációját, oktatását segítő RAICES Texas szervezetet.
A lemez kapcsán megjegyezte: „Miközben ezeket a dalokat írtam és játszom őket, arra is emlékeztetem magamat, hogy ne legyek negatív – maradjak pozitív és a zene elkötelezettje minden nap” .
Terri Lyne Carrington & Social Science: Bells (Ring Loudly)
A ritka női jazzdobosok egyike, Terri Lyne Carrington és a Social Science nevű zenekara új, dupla albumán (Waiting Game)
direkt választ ad Amerika társadalompolitikai viszonyaira; reflektál a faji, nemi és genderkérdésekre, az osztályharcokra – teszi mindezt különböző műfajok eszközeinek bevetésével.
A Bells (Ring Loudly) című számban például Malcolm Jamal közreműködik, aki spoken word stílusban beszél a templomi harangokról, utalva a fegyveres erőszak értelmetlenségére. Bársonyos hangja és a megrendítő szöveg párosítása egészen drámai hatást kelt. ("Blue lives splatter red on canvasses of brown skin" – „Kék, bánatos életek vörösen cseppennek a barna bőr vászonára”)
Carmen Lundy: Flowers and Candles
Szintén egy női szerző, szintén fontos üzenet.
Carmen Lundy dala a 2015-ös párizsi terrortámadásról szól, amikor géppisztollyal felfegyverkezett terroristák ártatlanokra lövöldöztek, több mint 120 áldozatot követelve.
A dalban a virágok és gyertyák azokra az életekre emlékeztetnek, akik odavesztek, azokra a gyerekekre, akik szüleik elvesztésének terhét kénytelenek viselni.
The Art Ensemble of Chicago feat. Moor Mother – We Are on the Edge
A szaxofonos Roscoe Mitchell vezette, chicagói Art Ensemble mindig is megingathatatlan elkötelezettségét fejezte ki az úgynevezett nagy fekete zene iránt, amit a "Great Black Music — Ancient to the Future" mottójuk is tükröz. Az idén ünneplik az 50. jubileumukat, amire egy dupla albumot készítettek:
ennek címeiben, valamint az énekes és slammer Moor Mother által jegyzett szövegekben ez a feketék jogai melletti, dacos kiállás szintén megjelenik.
hírlevél
