Jazz/World

Jazzközelbe!

2014.09.18. 13:00
Ajánlom
Sánta István Csaba fotóriporter már most is jelentős számot kitevő, és folyamatosan gyarapodó jazzmuzsikus-portréiból állít ki a Mai Manóban. Zipernovszky Kornél beszámolója.

Az erdélyi származású, egyre inkább hivatásos világcsavargóvá váló harmincöt éves Sánta István Csaba nem született bele a zenei- vagy jazzkörnyezetbe. Sorsszerűnek csak utólag tűnő véletlenek kellettek hozzá, hogy először fotós, azután jazzfotós váljon belőle.

Amikor Budapesten az ezredfordulón beiratkozott volna, hogy fogtechnikusnak tanuljon, kiderült, hogy egyetlen árva hely még maradt az induló fotós osztályban is. Bátyjával egy kis tanakodás után úgy döntöttek, hogy válassza mégis inkább az utóbbit. Személyes találkozása Henri Cartier-Bressonnal 2002-ben, illetve később Josef Koudelkával tovább erősítették pályaválasztását. Fotóriporterként tagja lett a szakmai szervezeteknek, fotósként barangolt Kínában és Afrikában is. A történet vége két évvel később kerekedett ki. Munkából tartott hazafelé, elvitte autóval a kollégája, amikor a kocsiban egy Chick Corea-felvétel szólalt meg, ami ott helyben megbabonázta. Nem telt bele egy-két év, és fényképezőgéppel került különböző koncerteken Corea, azután Al DiMeola, Joe Zawinul és mások közelébe. Lépésről lépésre egyre több hazai, azután külföldi koncertre és fesztiválra jutott el. Szakmai elismerések is egyre gyakrabban érték: mind szocio-, mind jazzfotóival bekerült Az év fotói 2013 című reprezentatív évkönyvbe, és képeivel társszerzője a szintén sepsiszentgyörgyi Ördög Gábor István idén megjelent verseskötetének. A New York-i magyar konzulátuson is kiállította már ilyen témájú képeinek egy részét, a megnyitón a lenyűgöző Joanne Brackeen zongorázott.

Azt, hogy Sánta elkötelezett zarándoka lett a jazzeseményeknek, saját cikkéből tudhatták meg a Fidelio olvasói. New York-i utazásáról szóló írását és képeit (kétrészes galériával) három éve közöltük, és azóta is több képét viszontláthatták nálunk.

Térképként vándorlásaihoz egy családfát választott. Jazzkörökben régóta jól ismert az a „családfa", amely a jazz fejlődését, leghíresebb alkotóit családfa grafikán ábrázolja. Több kiadása és változata is megjelent. Sánta most már azzal dicsekedhet, hogy mintegy százhetven olyan jazzmuzsikust sikerült lefényképeznie, akik ennek a poszternek a 2006-os kiadásán rajta vannak. Olyan volna ez mint a vadászat? Trófeákat gyűjt az ember és kiakasztja a falra? Egy kicsit bizony igen, gyűjtőszenvedély mindenesetre kell hozzá, válaszolja. Éppen a New York-i úton akarta feltétlenül megélni Brubeck művészetét, és ugyan Pennsylvaniáig kellett utazzon érte, de sikerült.

Mint arról már beszámoltunk, október 5-ig látható Sánta István Csaba jazzfotó kiállítása a Main Manó Ház könyvesboltjában. A megnyitón, amelyen Tóth Viktor improvizált, Pallai Péter leszögezte, hogy Sánta jazzmuzsikus portréi emberileg és stílusirányzat szempontjából egyaránt szélesre vetik ki a hálót: az avantgárd legenda Anthony Braxtontól a jazzgitárosként popsztár státust magának kivívott Pat Metheny-ig, vagy a Dizzy Gillespie zenekarának művészeti vezetésétől Michael Jackson (és legújabban Andreas Várady) melletti producerkedésig eljutó Quincy Jonesig. A válogatásban és a rendezésben Sántának a magyar fotómuzeológia doyenje, Kincses Károly segített, a kamarakiállítás így művészileg sokkal jelentősebbé lett, mint azt egy tizennyolc képnyi kiállítás méreteiből vélnénk.

A három falat három egységben rendezték el. Nem kellett sokat töprengjek, hogy a képeket - valamennyire önkényesen - alcímek alá képzeljem: 1. Küzdők (pl. Braxton), 2. Álmodók (köztük a középen uralkodó Muhal Richard Abrams) és 3. Varázslók (Tania Maria, Metheny, Jones). Így olvasva a három egység külön-külön is kirajzol egy-egy történetet, nem ebben van az önkényesség, amire utaltam. Ahhoz, hogy egybeolvassuk őket, két szempontot kell váltogatni: az egyik a tartalmi (milyen zenész, miféle muzsika társul a portréhoz) és hogy hogyan van beállítva a fotó, tehát a formai, kompozíciós szempont.

A Gery Allen vagy a Gary Bartz képek a fotóriporteri alapállástól már elmozdultak a művészi portré felé, úgy vélem, hogy mindkettő képes visszaadni valamit az alany zenéjének milyenségéből is - ez minden jazzfotós legnagyobb álma. Nagy szenvedély és elkötelezettség kellett hozzá, hogy Sánta például azt a pillanatot kapja el Albert 'Tootie' Heath, a jazz egyik legfontosabb dinasztiájának híres tagja kapcsán, amikor a Smalls jazzklubban New Yorkban Armstrong fiatalkori képe előtt áll: a két időbeli pillanat között feszülő nyolcvan év nagy vibrálást ad a portrénak. A mániákus jazzrajongó sem tudja azonban elcsitítani a fotóriporteri ethoszt Sántában: sem a Metheny, sem a Carla Bley képek nem idealizálnak, bár nemzedékek hőseit, példaképeit ábrázolják.

Mi lesz a trófeák későbbi sorsa? Sánta tervei között szerepel egy jelentősebb, lehetőleg kétnyelvű album is, amelyben esetleg az ábrázolt figurák meg is szólalnának. De addig is jelölgeti a családfán a már lefényképezett hírességeket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Izgalmas utazás nézőnek és alkotónak egyaránt – Bűn és bűnhődés premier

Závada Pál a székesfehérvári Vörösmarty színház felkérésére írt új színpadi adaptációt Dosztojevszkij világhírű regényéből, a Bűn és bűnhődésből, amelynek bemutatója október 16-án volt a Kozák András Stúdióban. Hargitai Iván rendezésének köszönhetően a különleges előadás tapintás-közelbe hozza egy „társadalomellenes” tett természetrajzát.
Színház

To be, or not to be - Benedict Cumberbatch Hamletként tér vissza az Urániába

Decemberben újra látható az Uránia történetének egyik legnépszerűbb színházi közvetítése, a londoni Barbican Színház Hamlet előadása, főszerepben Benedict Cumberbatch-al. 
Vizuál

A tavalyi év eseményei a világ legjobb képein

Nézd meg, mi történt a világban tavaly! Október 23-ig megtekinthető a tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Plusz

Őze Áron dadogással élő sorstársaival beszélget

A dadogás elfogadásának világnapján, október 22-én konferenciát szerveznek, amelyre a beszédhibában érintetteket és a témával foglalkozó pszichológusokat is várnak.
Könyv

Valamirevaló szerző előbb-utóbb szentel regényt a szüleinek

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal George Szirtes Előhívás – Anyám regénye című (ön)életrajzi ténykönyvét mutatja be.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

Tudtad? Joni Mitchell fest is, és most könyvben adják ki műveit

Az irodalmi mélységű dalszövegek szerzője, a jellegzetes, erős hang, a sokszínű gitárjátékos, az egyik legegyedibb dalszerző-énekes. Ez mind elmondható Joni Mitchellről, és még valami: a kifinomult képzőművész.
Jazz/World kritika

Zene össznépi felejtés ellen – Megjelent a Bujdosó Trió új lemeze

Még a betlehemes egyházzenei témából is avantgárd jazz lesz a Bujdosó Trió új albumán, a National Amnesia Institute címűn. Meghallgattuk a lemezt, és a zenekarvezetőt is megkérdeztük arról, mi járt a fejében, miközben ezeket a zenéket írta.
Jazz/World Partitúra

Tolcsvay Béla: „Az élet oldalán állok”

Országjáró kulturális tévésorozatunk, a Partitúra legutóbbi adásában a Velencei-tó környékére látogatott el. A műsor vendége volt a közelben élő Tolcsvay Béla is, akivel a kápolnásnyéki Halász-kastélyban forgatott a stáb. Interjú.
Jazz/World magazin

Szerenáddal fogadta új karmesterét a legkedvesebb dán bigband

Azt mindig is tudtuk, hogy a rézfúvósoknak van humora, de ilyen megható reptéri találkozást utoljára az Igazából szerelem című filmben láttunk.
Jazz/World ajánló

Lakatos Mónika hagyományos oláh cigány hallgatókkal érkezik a Müpába

A bensőséges hangvételű, generációkon átívelő lírai dalokon keresztül az oláh cigányság kevéssé ismert arcával találkozhatunk november 12-én Müpa Fesztivál Színpadán.