Jazz/World

Jazzközelbe!

2014.09.18. 13:00
Ajánlom
Sánta István Csaba fotóriporter már most is jelentős számot kitevő, és folyamatosan gyarapodó jazzmuzsikus-portréiból állít ki a Mai Manóban. Zipernovszky Kornél beszámolója.

Az erdélyi származású, egyre inkább hivatásos világcsavargóvá váló harmincöt éves Sánta István Csaba nem született bele a zenei- vagy jazzkörnyezetbe. Sorsszerűnek csak utólag tűnő véletlenek kellettek hozzá, hogy először fotós, azután jazzfotós váljon belőle.

Amikor Budapesten az ezredfordulón beiratkozott volna, hogy fogtechnikusnak tanuljon, kiderült, hogy egyetlen árva hely még maradt az induló fotós osztályban is. Bátyjával egy kis tanakodás után úgy döntöttek, hogy válassza mégis inkább az utóbbit. Személyes találkozása Henri Cartier-Bressonnal 2002-ben, illetve később Josef Koudelkával tovább erősítették pályaválasztását. Fotóriporterként tagja lett a szakmai szervezeteknek, fotósként barangolt Kínában és Afrikában is. A történet vége két évvel később kerekedett ki. Munkából tartott hazafelé, elvitte autóval a kollégája, amikor a kocsiban egy Chick Corea-felvétel szólalt meg, ami ott helyben megbabonázta. Nem telt bele egy-két év, és fényképezőgéppel került különböző koncerteken Corea, azután Al DiMeola, Joe Zawinul és mások közelébe. Lépésről lépésre egyre több hazai, azután külföldi koncertre és fesztiválra jutott el. Szakmai elismerések is egyre gyakrabban érték: mind szocio-, mind jazzfotóival bekerült Az év fotói 2013 című reprezentatív évkönyvbe, és képeivel társszerzője a szintén sepsiszentgyörgyi Ördög Gábor István idén megjelent verseskötetének. A New York-i magyar konzulátuson is kiállította már ilyen témájú képeinek egy részét, a megnyitón a lenyűgöző Joanne Brackeen zongorázott.

Azt, hogy Sánta elkötelezett zarándoka lett a jazzeseményeknek, saját cikkéből tudhatták meg a Fidelio olvasói. New York-i utazásáról szóló írását és képeit (kétrészes galériával) három éve közöltük, és azóta is több képét viszontláthatták nálunk.

Térképként vándorlásaihoz egy családfát választott. Jazzkörökben régóta jól ismert az a „családfa", amely a jazz fejlődését, leghíresebb alkotóit családfa grafikán ábrázolja. Több kiadása és változata is megjelent. Sánta most már azzal dicsekedhet, hogy mintegy százhetven olyan jazzmuzsikust sikerült lefényképeznie, akik ennek a poszternek a 2006-os kiadásán rajta vannak. Olyan volna ez mint a vadászat? Trófeákat gyűjt az ember és kiakasztja a falra? Egy kicsit bizony igen, gyűjtőszenvedély mindenesetre kell hozzá, válaszolja. Éppen a New York-i úton akarta feltétlenül megélni Brubeck művészetét, és ugyan Pennsylvaniáig kellett utazzon érte, de sikerült.

Mint arról már beszámoltunk, október 5-ig látható Sánta István Csaba jazzfotó kiállítása a Main Manó Ház könyvesboltjában. A megnyitón, amelyen Tóth Viktor improvizált, Pallai Péter leszögezte, hogy Sánta jazzmuzsikus portréi emberileg és stílusirányzat szempontjából egyaránt szélesre vetik ki a hálót: az avantgárd legenda Anthony Braxtontól a jazzgitárosként popsztár státust magának kivívott Pat Metheny-ig, vagy a Dizzy Gillespie zenekarának művészeti vezetésétől Michael Jackson (és legújabban Andreas Várady) melletti producerkedésig eljutó Quincy Jonesig. A válogatásban és a rendezésben Sántának a magyar fotómuzeológia doyenje, Kincses Károly segített, a kamarakiállítás így művészileg sokkal jelentősebbé lett, mint azt egy tizennyolc képnyi kiállítás méreteiből vélnénk.

A három falat három egységben rendezték el. Nem kellett sokat töprengjek, hogy a képeket - valamennyire önkényesen - alcímek alá képzeljem: 1. Küzdők (pl. Braxton), 2. Álmodók (köztük a középen uralkodó Muhal Richard Abrams) és 3. Varázslók (Tania Maria, Metheny, Jones). Így olvasva a három egység külön-külön is kirajzol egy-egy történetet, nem ebben van az önkényesség, amire utaltam. Ahhoz, hogy egybeolvassuk őket, két szempontot kell váltogatni: az egyik a tartalmi (milyen zenész, miféle muzsika társul a portréhoz) és hogy hogyan van beállítva a fotó, tehát a formai, kompozíciós szempont.

A Gery Allen vagy a Gary Bartz képek a fotóriporteri alapállástól már elmozdultak a művészi portré felé, úgy vélem, hogy mindkettő képes visszaadni valamit az alany zenéjének milyenségéből is - ez minden jazzfotós legnagyobb álma. Nagy szenvedély és elkötelezettség kellett hozzá, hogy Sánta például azt a pillanatot kapja el Albert 'Tootie' Heath, a jazz egyik legfontosabb dinasztiájának híres tagja kapcsán, amikor a Smalls jazzklubban New Yorkban Armstrong fiatalkori képe előtt áll: a két időbeli pillanat között feszülő nyolcvan év nagy vibrálást ad a portrénak. A mániákus jazzrajongó sem tudja azonban elcsitítani a fotóriporteri ethoszt Sántában: sem a Metheny, sem a Carla Bley képek nem idealizálnak, bár nemzedékek hőseit, példaképeit ábrázolják.

Mi lesz a trófeák későbbi sorsa? Sánta tervei között szerepel egy jelentősebb, lehetőleg kétnyelvű album is, amelyben esetleg az ábrázolt figurák meg is szólalnának. De addig is jelölgeti a családfán a már lefényképezett hírességeket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.