Jazz/World

Jazzkvartett háló nélkül

2013.07.18. 07:08
Ajánlom
Az űrbéli magasságokat ostromló Wayne Shorter jazzkvartett új lemezére közel nyolc évet kellett várni a rajongóknak, de nem csalódtak - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

A világ legegyszerűbb dolga, főleg az elképesztően sokat fejlődött technikára támaszkodva, vélhetnénk: a turnén szinte az összes koncertet felvesszük, aztán néhány jobban sikerült számot kiválogatunk, és azokat kiadjuk egy koncertlemezen, nincs is sok munka vele, nem igaz? Wayne Shorter, az utóbbi bő évtized egyik legkeresettebb zenekarának vezetője, aki a veszprémi Püspöki Palota előtt és a Müpában is elkápráztatta közönségét nemrég, baromira nem így gondolta. Ellenállt az állandó unszolásnak, hogy adjon már ki újabb lemezt, mert nem találta megfelelőnek a feltételeket. Bár nem tudhatom, de Shortert ismerve úgy sejtem, hogy nem annyira az anyagi, hanem inkább az egyéb körülmények nem voltak ínyére. A helyzet, hogy az egyik legtöbbet turnézó, igazi all-star zenekarnak, a Wayne Shorter Quartet-nek, amelyben Danilo Pérez zongorázik, John Patitucci bőgőzik és Brian Blade dobol, nincs új anyaga, már kezdett sok mindenkinek kínossá válni. Hiába a rengeteg elismerés, a kevésbé avatott, de érdeklődő közönség nagyon szerette volna végre kezébe venni, alaposabban is meg- és kiismerni ezt a zenét, ami ugyan nem „free jazz", de merített ebből a stílusból is, és nem könnyen befogadható, elsőre végképp nem.

Az előző két lemez, a Footprints Live! és a Beyond the Sound Barrier is hasonló felfogásban készültek, az állandó összeállítású kvartett úgynevezett élő felvételeiből válogattak. Shorter évtizedek óta a világ (jazz szempontból is) legnagyobb lemezcégénél volt, a Universal csoportnál, utóbb a hozzájuk tartozó Verve-nél, amelynek éppúgy kolosszális a jazztörténeti jelentősége, mint magának Shorternek. Itt most nem térek ki a jövő hónapban a nyolcvanadikat betöltő Shorter pályájára, hiszen Art Blakey, Miles Davis, John Coltrane, a Weather Report, Herbie Hancock, Joni Mitchell rajongói mind-mind jól ismerik. Egyébként nem is annyira szaxofonosként, mint inkább időtállóan izgalmas témák szerzőjeként rangsorolják régóta a legmagasabbra. De az első kétezres évtized végén az új Shorter-lemez csak nem akart jönni. A korábban elképzelhetetlen lemezpiaci változások végül oda vezettek, hogy Shorter leszerződött a Blue Note-tal, régesrégi kiadójával, ahol egy elismert muzsikus és producer, Don Was lett az A&R főnök. Ha nem is azonnal, de idén végre megjelent az újabb koncertfelvételekből válogató CD, a Without a Net.

Egy akár csak kicsit is alaposabb kritika a lemezről, amire most nem vállalkozom, rengeteg szempontot megvizsgálhatna, én csak egy-két formai érdekességre hívom fel a figyelmet - hiszen kihagyhatatlan albumról van szó. Shorter, aki a Nicsiren-buddhizmus híve testi-lelki jóbarátjával, Herbie Hancoccakal együtt, nem kezdetben és végben gondolkozik, ez a lemez sem végződik sehogy, csak éppen jellegzetesen abbamarad, tessék továbbgondolni! A múlt ennek megfelelően nem egy olyan dolog számára, amire, ha kedve tartja, visszanéz vagy gondol az ember, hanem mindig velünk van. Viszont ebben a felfogásban egészen új viszonyulást alakítanak ki a kvartett tagjai a jazztörténeti hagyományhoz, szokatlan értelmezésre utalnak az Oleo- vagy a Manteca-idézetek. Így új értelmet nyer a kvartettre különösen jellemző állandó útkeresés is, ami összefér a járt ösvény tudatos, imperatívusz-szerű elkerülésével, a folytonos előrenézéssel. Ez magyarázza meg a lemez címét, amelyet róluk beszélve valaki más talált ki: mint a háló nélkül a magasba lendülő artisták, nem félnek a lezuhanástól. Vagyis nincs olyan pillanat a zenei folyamatban, amelyikben a kvartett muzsikusai biztosan tudhatnák, hogy a másik három tag mit fog csinálni a következő pillanatban.

Magam tanúja voltam tavaly külföldön egy kevésbé sikerült, bár így is nagyon elgondolkoztató Shorter-kvartett koncertnek - akkor még azt is lehetett olvasni, hogy a dobos ki akar válni a zenekarból, de szerencsére ez vaklármának bizonyult, és a zenekar átmeneti borús hangulatából a lemez koncertfelvételei semmit nem adnak vissza.

A bitekkel és éteri gyönyörűségekkel telezsúfolt album három nagy egységre tagolódik: az első húsz percben öt Shorter-szerzemény csillogó kibontása hallható, köztük a Davis- és a Weather Report-korszak darabjai. A második rész egy bakelitlemez oldalnyi, összesen egy szám, és az Imani Fafúvósegyüttes közreműködésével készült - őket Veszprémben is hallhattuk. Abszolút csúcspont, nem is nagyon lehet más kritikai észrevétele az embernek, mint hogy miért nem kapott ez a hihetetlen kollaboráció mindjárt egész lemezt. A záró harmadban egy örökzöld és néhány kollektív szerzemény szerepel a kvartett-től, a Zero Gravity-ben pedig könnyeden fütyörészik a súlyos bőgő-lokomotív tetején utazva, és bekúsznak Shorter ufómániájának elemei („Aliens throughout the Universe"). De mindez legfeljebb azzal jár, hogy a zene és az együttjáték még emelkedettebb lesz. Nem lehet senkit külön kiemelni: a tenoron és még többet szopránon játszó Shorter és kvartettje a legszorosabben együtt lélegző és a legnyitottabb műveket alkotó jazz-zenekar a kétezres években.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Amikor Maria João Pires másik zongoraversennyel készült, mint a zenekar

Ma ünnepli 75. születésnapját Maria João Pires, az egyik legjobb Mozart-játékos az elmúlt évtizedekből. Leghíresebb koncertfelvételével köszöntjük őt.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Oláh Szabolcs: "A zenét spirituális útnak tartom"

A Fidelión debütál a gitáros-zeneszerző Oláh Szabolcs kvintettjének új sessionvideója, mely a szeptember 6-án megjelenő – de az iTunes-on már előrendelhető – Crystal Brook című lemezen szereplő Dawn Rider című kompozícióhoz készült. Ennek apropóján fel is tettünk néhány kérdést Oláh Szabolcsnak.
Jazz/World magazin

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?
Jazz/World balatonfüred

Kedden kezdődik a Balatonfüredi Prímásverseny

Ebben az évben a cigányprímásokon a sor, hiszen a 7. Prímásverseny nekik szól. A versenyre idén tíz prímás jelentkezett az ország több pontjáról.
Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.