A 2005 novemberében megjelent, a Pro die Kiadó gondozásában megjelent első munkát egy év múlva követte a második, amely az ötvenes évektől az ezredfordulóig követi a jazz zene meghatározó személyiségeinek sorsát. A második kötetben olyan művészek élményszerű élettörténetei szerepelnek, mint Ella Fitzgerald, Erroll Garner, Stan Kenton, Lennie Tristano, Miles Davis, Gil Evans, Stan Getz, Dave Brubeck, Sarah Vaughan, Charles Mingus, John Coltrane, Bill Evans, Sonny Rollins, Ornette Coleman és Keith Jarrett. Az írásmű nem egy száraz tanulmánykötet a felsorolt művészekről, hanem rendkívül színesen és szívesen ecsetelt életutak gyűjteménye. Olvasva ezt az igen dekoratív és szép kiadványt, nemcsak magát a jazzt játszó embert érthetjük meg jobban, hanem az ember mögött álló politikai, gazdasági és társadalmi közeget is. A könyv aprólékos műgonddal és rengeteg szeretettel van megkomponálva, amelyben elrejtve itt-ott lemez kritikákra is felfigyelhetünk, illetve olyan zenei leírásokat, utalásokat tartalmaz, melyek segítségével – és persze a mellékelt lemezt se feledjük – sokkal érthetőbbé válik egy-egy előadó művészete. A szerző képes kinyitni a zenéhez értő füleket a műfaj számára.
Kerekes György bár zeneiskolát végzett és remekül zongorázott, végzettségét tekintve építész és szociológus. A rendszerváltás óta vállalkozását is remekül vezeti, 1999-ben pedig rádiósnak is felcsapott, így lett belőle sikeres és közkedvelt műsorkészítő. Két sorozatot készített "Jazz portrék" és "A jazz történeteinek gyöngyszemei" címmel, a Harmónia Rádióműhelynek, amelyeket a Civil és a Fiksz Rádió hullámhosszán hallhattunk. A kötetek alapanyagát tehát már sokszor átszűrte magán, a közönségen és a kollégákon is, s talán ennek köszönhetően igazán érett és kiforrott művet sikerült létrehoznia. Mindkét kötetet Szyksznian Wanda grafikusművész munkái díszítik, így nemcsak ismeretben, élményben, hanem látványban is gazdag a kiadvány. Ezt nemcsak én gondolom így, hiszen a 77. Ünnepi Könyvhét megnyitóján az első kötet elnyerte a Szép Magyar Könyv díjat, melyet a 2005-ben Magyarországon megjelent könyvek (több mint 11000 cím!) közül ötnek ítélt oda a szakmai zsűri. Én alig várom a befejező, utolsó könyvet, de addig is erősítek – főleg karizomra, és főként a második kötetet forgatva.