Jazz/World

Jó utat, Fehér Ló!

2012.09.30. 09:48
Ajánlom
Volt azért kockázat abban, hogy igazán összeérik-e a kispaszabi nótázás és a párizsi manus szving a közös koncertre - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

A Fidelión, csak egy-két rovattal odébb írtam előzetest arról a koncertről, amelyen a Latcho Drom (nagyjából = Jó utat!) és a Parno Graszt (= fehér ló) együtt lépett fel a Müpában szeptember 26-án. Ugyan a két különböző országból származó roma zenekar már játszott együtt, de ilyen formában eddig csak Franciaországban léptek fel, úgyhogy most hallottam őket először ilyen formában. Most ugyanis a kispaszabiak hívták vissza őket, eljött hozzájuk a háromtagú alapfelállásban a Latcho Drom. Az együttes vezetője egy djangológus, mondhatnám, hiszen Django Rheinhartdnak aligha találni nála manapaság hitelesebb és pontosabb, ugyanakkor teljesen szuverén művészi egyéniséggel rendelkező követőjét. Christophe Lartilleux-Hart párját ritkító gitározásáról felvételei alapján eddig is volt fogalmam, de a Parno Graszt vendégeként magas várakozásaimat is felülmúlta.

Fortélyos érzés volt egyébként tesztelni magamat azután, hogy egy ritkán bekövetkező együttállásról írtam előzetest, amihez kellett némi intuíció. Persze magánügy lenne, hogy mindaz, amit írtam, vállalható-e a koncert után is, de ez egy deklaráltan szubjektív rovat, ahol ezt a kérdést megengedhetem magamnak. Másképp megközelítve ugyanezt: a koncert nagy kérdése az volt, hogy zeneileg mennyire sikerül, ha két hasonló, de egyáltalán nem azonos stílusban mozgó együttest összeeresztenek.

Sajnos a Fesztiválszínházba - nyilván több fatális ok miatt - nagyon kevesen jöttek el ahhoz képest, hogy milyen népszerű lehetett volna és milyen különleges is volt a produkció. Meg is jegyezte a Oláh József, a zenekarvezető már a koncertjük közepe táján, hogy hát bizony furcsa hely ez a Művészetek Palotája, mert ők még mindig olyan merevek, mint a katonatisztek. De a koncert végére azért ők is lelazultak, sikerült teljesen áttörni ezt a falat. Azt hiszem az, hogy főleg Paszabon készült, idegesítően, sőt értelemzavaróan beloopolt újabb és archív videókat vetítettek a Graszt önálló műsora alatt a hátsó díszletre, nem segítette elő az együttes és a közönség találkozását. A vásznon és élőben egyszerre követni két különböző ritmusú cigánytáncot nagyon bizarr volt.

A Latcho Drom trióban kezdte az előadást, Lartilleux lánya, Déborah Lartilleux-Hart basszusgitározott és Philippe Cuillerier énekelt és ritmusgitározott - már a második számban rögtönzött egy pompás énekszólót a Fujiama Mama című szving örökzöldre, de énekelt "manouche" nyelven is. A szólógitáros teljesítményének többszöri csúcspontja volt, hogy üveghangokon szinte komplett szólókat rögtönzött. A Nuages vagy a Minor Swing című, valóban széles körben jól ismert Django-örökzöldeket a téma expozíciója nélkül adták elő, már az első strófánál megkezdték a "rázást", és minden különösebb hallható újítási törekvés nélkül is teljesen érvényes, saját képükre formált verziókat hallottunk. A szving, ha ilyen színvonalon szólal meg, eleve megunhatatlan, a manus szving még inkább, az utóbbi közel nyolcvan év alatt semmit, de semmit sem vesztett ellenállhatatlan életerejéből. Mindennek az alapja persze a ritmus, paszabi vagy manus, amelynek tempója nagyjából felezi a normális pulzust, ha lassú, és minden egészséges embert felállít a karosszékből, ha gyors. Mivel a Müpában ez nem illendő, ezért legalább a táncosokat kísérő tapsban éltük ki mozgásigényünket.

A nyolc fővel kiálló Parno Graszt fokozatosan melegedett bele, táncos előadásaikat rögtön vastaps kísérte, a blokkjuk végére is egy hatásos botozós raktak. Saját szövegeik ugyanúgy hozzátartozank a közvetlen, mindennapi életüket áttételek nélkül visszaadó produkciójukhoz, mint a tánc és az ének, méltán szerepel szinte mindegyük szövegük a honlapon teljes egészében. Így is nagy siker volt a Sehol se talállak című Quimby feldolgozásuk. De ez már a koncert harmadik, fő részében hangzott el, amelyen a tizenegy muzsikus a két zenekarból egy teljes blokkot együtt zenélt, bepróbált műsor alapján. Ugyan egy-két számban igazán csak az történt, hogy a paszabiak nótázása különleges akkordikus tartalommal telítődött a franciaországi közreműködőknek hála, de néhány számban, a Bukaresti lánytól kezdve megtörtént a csoda (a franciák nótáját Budapestre adaptálták...). A fúzió létrejött és új minőség állt elő: a sűrű hangzású vokál, a tömény gitárakkordok, a két basszushangszer (népi bőgő és basszusgitár) lüktetése, a Lartilleux-féle mindenhova burjánzó dallamvariációk ornamentikája, és még néhány elem a két zenekar működéséből összekapaszkodott, és "megszólalt". A ráadásban azután az improvizáció még fontosabb lett: a próba nélkül felhangzó Graszt-nótába sikerrel kapcsolódott be a francia trió.

Üdítő pillanat volt, amikor a zárószámban színpadra lépő versenytáncos pár a show-elemekkel teli charlestont befejezve ott folytatta, ahol a Graszt táncosai abbahagyták, a zakót ledobva pontozót, legényest nyomtak. Így mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy a 2-4 ütemhangsúly segítségével a szving felől is van átjárás az autentikus roma zene irányába, nem beszélve egyéb hasonló jellegzetességeikről. A lényeg: megtalálták a közös nyelvet. Bingo!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.