Jazz/World

Jó utat, Fehér Ló!

2012.09.30. 09:48
Ajánlom
Volt azért kockázat abban, hogy igazán összeérik-e a kispaszabi nótázás és a párizsi manus szving a közös koncertre - írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

A Fidelión, csak egy-két rovattal odébb írtam előzetest arról a koncertről, amelyen a Latcho Drom (nagyjából = Jó utat!) és a Parno Graszt (= fehér ló) együtt lépett fel a Müpában szeptember 26-án. Ugyan a két különböző országból származó roma zenekar már játszott együtt, de ilyen formában eddig csak Franciaországban léptek fel, úgyhogy most hallottam őket először ilyen formában. Most ugyanis a kispaszabiak hívták vissza őket, eljött hozzájuk a háromtagú alapfelállásban a Latcho Drom. Az együttes vezetője egy djangológus, mondhatnám, hiszen Django Rheinhartdnak aligha találni nála manapaság hitelesebb és pontosabb, ugyanakkor teljesen szuverén művészi egyéniséggel rendelkező követőjét. Christophe Lartilleux-Hart párját ritkító gitározásáról felvételei alapján eddig is volt fogalmam, de a Parno Graszt vendégeként magas várakozásaimat is felülmúlta.

Fortélyos érzés volt egyébként tesztelni magamat azután, hogy egy ritkán bekövetkező együttállásról írtam előzetest, amihez kellett némi intuíció. Persze magánügy lenne, hogy mindaz, amit írtam, vállalható-e a koncert után is, de ez egy deklaráltan szubjektív rovat, ahol ezt a kérdést megengedhetem magamnak. Másképp megközelítve ugyanezt: a koncert nagy kérdése az volt, hogy zeneileg mennyire sikerül, ha két hasonló, de egyáltalán nem azonos stílusban mozgó együttest összeeresztenek.

Sajnos a Fesztiválszínházba - nyilván több fatális ok miatt - nagyon kevesen jöttek el ahhoz képest, hogy milyen népszerű lehetett volna és milyen különleges is volt a produkció. Meg is jegyezte a Oláh József, a zenekarvezető már a koncertjük közepe táján, hogy hát bizony furcsa hely ez a Művészetek Palotája, mert ők még mindig olyan merevek, mint a katonatisztek. De a koncert végére azért ők is lelazultak, sikerült teljesen áttörni ezt a falat. Azt hiszem az, hogy főleg Paszabon készült, idegesítően, sőt értelemzavaróan beloopolt újabb és archív videókat vetítettek a Graszt önálló műsora alatt a hátsó díszletre, nem segítette elő az együttes és a közönség találkozását. A vásznon és élőben egyszerre követni két különböző ritmusú cigánytáncot nagyon bizarr volt.

A Latcho Drom trióban kezdte az előadást, Lartilleux lánya, Déborah Lartilleux-Hart basszusgitározott és Philippe Cuillerier énekelt és ritmusgitározott - már a második számban rögtönzött egy pompás énekszólót a Fujiama Mama című szving örökzöldre, de énekelt "manouche" nyelven is. A szólógitáros teljesítményének többszöri csúcspontja volt, hogy üveghangokon szinte komplett szólókat rögtönzött. A Nuages vagy a Minor Swing című, valóban széles körben jól ismert Django-örökzöldeket a téma expozíciója nélkül adták elő, már az első strófánál megkezdték a "rázást", és minden különösebb hallható újítási törekvés nélkül is teljesen érvényes, saját képükre formált verziókat hallottunk. A szving, ha ilyen színvonalon szólal meg, eleve megunhatatlan, a manus szving még inkább, az utóbbi közel nyolcvan év alatt semmit, de semmit sem vesztett ellenállhatatlan életerejéből. Mindennek az alapja persze a ritmus, paszabi vagy manus, amelynek tempója nagyjából felezi a normális pulzust, ha lassú, és minden egészséges embert felállít a karosszékből, ha gyors. Mivel a Müpában ez nem illendő, ezért legalább a táncosokat kísérő tapsban éltük ki mozgásigényünket.

A nyolc fővel kiálló Parno Graszt fokozatosan melegedett bele, táncos előadásaikat rögtön vastaps kísérte, a blokkjuk végére is egy hatásos botozós raktak. Saját szövegeik ugyanúgy hozzátartozank a közvetlen, mindennapi életüket áttételek nélkül visszaadó produkciójukhoz, mint a tánc és az ének, méltán szerepel szinte mindegyük szövegük a honlapon teljes egészében. Így is nagy siker volt a Sehol se talállak című Quimby feldolgozásuk. De ez már a koncert harmadik, fő részében hangzott el, amelyen a tizenegy muzsikus a két zenekarból egy teljes blokkot együtt zenélt, bepróbált műsor alapján. Ugyan egy-két számban igazán csak az történt, hogy a paszabiak nótázása különleges akkordikus tartalommal telítődött a franciaországi közreműködőknek hála, de néhány számban, a Bukaresti lánytól kezdve megtörtént a csoda (a franciák nótáját Budapestre adaptálták...). A fúzió létrejött és új minőség állt elő: a sűrű hangzású vokál, a tömény gitárakkordok, a két basszushangszer (népi bőgő és basszusgitár) lüktetése, a Lartilleux-féle mindenhova burjánzó dallamvariációk ornamentikája, és még néhány elem a két zenekar működéséből összekapaszkodott, és "megszólalt". A ráadásban azután az improvizáció még fontosabb lett: a próba nélkül felhangzó Graszt-nótába sikerrel kapcsolódott be a francia trió.

Üdítő pillanat volt, amikor a zárószámban színpadra lépő versenytáncos pár a show-elemekkel teli charlestont befejezve ott folytatta, ahol a Graszt táncosai abbahagyták, a zakót ledobva pontozót, legényest nyomtak. Így mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy a 2-4 ütemhangsúly segítségével a szving felől is van átjárás az autentikus roma zene irányába, nem beszélve egyéb hasonló jellegzetességeikről. A lényeg: megtalálták a közös nyelvet. Bingo!

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Könyv

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Klasszikus

Szomorú nóta kíséretében hagyta el VII. kerületi próbahelyét a 100 Tagú Cigányzenekar

A zenekar tizenkét év után költözött ki az erzsébetvárosi próbahelyről, miután nem fogadták el a kerület vezetése által kínált megoldást – írta meg a Telex.hu.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Első ízben adják át a Fonó-díjakat

A jazz és a népzene művészeit, produkcióit díjazza a Fonó. Vasárnap online formában tekinthetik meg a nézők a díjátadót.
Jazz/World interjú

„A zene célja, hogy értéket teremtsen” – interjú Ülkei Dáviddal

Ülkei Dávid a Modern Art Orchestra szaxofonistája, akit a big band mellett több, a hazai zene legérdekesebb és kivétel nélkül kimagasló színvonalú formációjából is ismerhetünk már. Dávid mesél nekünk hangszerének kiválasztásáról, művészi prioritásairól és a MAO-val való kapcsolatáról. (X)
Jazz/World hír

Az üveghegyen túl – Új nagylemezt készített a Free Style Chamber Orchestra

Az album azokat a népzenei- és jazz elemeket ötvöző dalokat tartalmazza, melyeket a zenekar a járványügyi korlátozások miatt őszre halasztott, ingyenes ifjúsági koncertsorozatán fogja játszani. A lemezbemutató koncert a tervek szerint április 12-én lesz a Budapest Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Egy teljes hét zene és együttlét: Fonó Selection

Ebben az időszakban még fontosabb az egymásra figyelés, a beszélgetés, a másik szempontjainak megértése, a támogatás. A Fonó Selection sorozata idén erről szól. Hétfőtől kezdve minden reggel 8 órakor podcastban beszélgetnek a szakma részvevői, művészek, intézményvezetők, újságírók a piac szereplőit mozgató kérdésekről, esténként pedig duó formációban különleges művészek találkozásaira kerülhet sor, így együtt lép fel Dresch Mihály és Tóth Viktor, Bede Péter és Unger Balázs, Kacsó Hanga és Szabó Dániel, Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza, Varga Veronika és Réti Benedek, ifj Szerényi Béla és Fekete Márton. A hét vasárnap a Fonó 25 díj átadásával zárul, amely a közönség és a szakmai zsűri szavazatai alapján állt össze, tíz kategóriában díjazzák az alkotókat. A Fonó Selection tartalmai ingyenesen érhetők el a Fonó YouTube- és Facebook-csatornáján.
Jazz/World magazin

Chick Corea – Hogyan kezdjünk ismerkedni a legendás billentyűs zenéjével?

Összeszedtünk tíz felvételt – stúdiólemezeket és élő felvételeket egyaránt –, amelyek remekül bevezetnek Chick Corea világába, ha még nem ismered a művészetét. Azok számára pedig, akik ismerik már az életművet, lehetőséget teremtünk az emlékezésre.