A gazdasági válsághoz vezető rendszer egyik vezető alakja fényes karriert futott be, melynek csúcsán, 2006-ig két évtizeden át igazgatta az Egyesült Államok központi bankrendszerét. A korábban zseninek kikiáltott gazdaságtudóst nemrég két Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman és Joseph Stiglitz is a jelenlegi elkeserítő állapot egyik legfőbb felelősévé tette, ami után a 83 éves mágus beismerte, hibázott, amikor azt feltételezte, a piac önszabályozása miatt nem kerülhet sor ilyen mértékű recesszióra.

A magyar származású Greenspan azonban egész más életpályát képzelt magának gyerekként New Yorkban. Benny Goodman hatására klarinétozni kezdett, amivel egészen a Juilliardig jutott, bár 1944-ben, egy év után megszakította tanulmányait és Stan Getz bandájában lett tenorszaxofonos. Korábbi feltételezések szerint azért hagyott fel a zenéléssel, mert Getz mellett csak közepesnek hatott játéka, egy nemrég megjelent írás szerint viszont egészen kiemelkedő muzsikus volt. Snooky Parnell, aki többek között Miles Davis, Art Tatum és Thelonious Monk mellett volt bőgős, önéletrajzában leírta, annak idején együtt játszott Greenspannel, illetve becenevén Green Mannel, akinek gazdag vibrátója és fordított arpeggiói, vagyis akkordbontásai egészen egyéni szólókat eredményeztek, az ő stílusát követte hamarosan Sony Stitt, Hank Mobley és Ben Webster, sőt, szerinte Greenie hatására kezdett Stan Getz a bossa novával foglalkozni.

Carmine Napoletano, a San Franciscó-i Café Tropicana tulajdonosa viszont a szaxofonos tündöklésének és bukásának is tanúja volt, emlékezett, amikor Greenspan Maynard Ferguson bigbandjéből egy estére átszegődött helyettesíteni Charles Mingus együttesébe, majd miután "lefújta a fejüket is", két évig Mingusszal turnézott. A fordulat 1949 szeptemberében következett be egy New York-i klubban, ahol a versenyszellemű zenész szaxofonpárbajra hívta John Coltrane-t. Napoletano szerint a Cherokee című dal alatt Trane "szétszedte", így Greenspan megalázottan oldalgott el, és utána minden este a Williamsburg-híd alatt játszott. A történet szerint az egyik este Sonny Rollins keveredett oda, aki épp egy klubból jött, ahol ezúttal őt mosta le Coltrane. A két szaxofonos összeszólalkozott, újabb párbajba kezdett, aminek egy arra járó orosz bevándorló vetett véget. A "megmentő" nem más volt, mint Ayn Rand filozófus, aki többek között a laissez-faire kapitalizmusról írt meghatározó műveket, Greenspant ő vette rá, foglalkozzon a zene helyett inkább a gazdasággal...