Jazz/World

John Pizzarelli: "McCartney azt írta, ezek jól állnának nekem"

2015.10.18. 09:07
Ajánlom
John Pizzarelli gitározott és énekelt kvartettje élén a CAFe Budapest keretében október 14-én. Az ötvenöt éves New York-i sztár meghódította a Budapest Jazz Clubban adott két koncert közönségét. Édesapja, Bucky Pizzarelli legendás gitáros, aki többek között Stéphané Grappelli és Frank Sinatra zenekarában játszott; bátyja, Martin, a pesti koncerten is bőgőzött a kvartettben; feleségével pedig, aki színésznő és énekesnő, tíz éve sikeres rádióműsort vezet.

- Úgy tűnik, hogy az Ön születésekor vagy talán már azelőtt eldőlt, hogy zenész lesz. De azután kiválóan sportolt, és sok minden érdekelte a tanulmányai idején. Végül maradt a zenénél. Miért?

- Az emberek vonzottak, akikkel találkoztam: Zoot Sims, Clark Terry, Les Paul. Ők tették számomra izgalmassá a zenét. Annak az útja, hogy ezeknek az embereknek a barátságát elnyerjem, az volt, hogy megtanuljam a számaikat: Honneysuckle Rose, Body and Soul. Az apám barátai nagyon tetszettek nekem. Így maradtam végül ennél a foglalkozásnál.

- Milyenek voltak? Viccelődtek, megközelíthetőek voltak, vagy inkább különcök?

- Mindegyik igaz rájuk. Általában nagyon kedvesek voltak és megközelíthetőek. De azután fantasztikusak voltak abban, amivel foglalkoztak. Mindenki a saját területén. Számomra Zoot Sims-nál finomabb tenorszaxofonos nincs is. Clark Terrynél nem ismertem jobb trombitást. Eljött hozzánk Joe Pass, nem hittem a fülemnek, hogy lehet így gitározni? És akkor ott voltak az apám zenekarának tagjai, akiktől teljesen oda voltam, elképesztő muzsikusok mind. Hatéves korom óta mind a mai napig el vagyok ájulva az apám zenekarának tagjaitól, akikkel találkoztam az évek során. Hát persze, hogy én is részese akartam lenni ennek a történetnek.

- Természetes, hogy apja volt az első példaképe, de ezzel kapcsolatban mindig emlegeti Nat King Cole-t is, holott ő zongorista volt.

- Amikor először hallottam a Nat King Cole-triót, ahogy Cole énekelt, teljesen elájultam az együttes hangzásától. A trióban Oscar Moore gitározott, aki csodálatosan játszott. De akkor engem, húszéves srácot, Cole éneke és előadásmódja fogott meg, nem a gitározás. Az olyan slágerei mint az It's Only a Paper Moon; a Frim Fram Sauce és a Route 66 szóltak hozzám inkább és nem a Night and Day, az I've Got You Under My Skin vagy a Witchcraft. Aztán a harmincas éveimben ezek persze már mást jelentettek, de egy húsz évest a Route 66 eléneklése és aztán a jazz rögtönzés vonzott. Ezeken a számokon keresztül ismertem meg a jazz-éneklést.

- Tulajdonképpen hogyan kezdett el énekelni?

- Egész kicsi korom óta énekelek nagy kedvvel. Nagyon szerettem a Beatlest gyerekkoromban, hallgattam a lemezeiket és énekeltem velük. Aztán jöttek a gitáros énekesek, Elton John és a többiek. Tinikoromban őket utánozva gitároztam és énekeltem. Amikor a Nat King Cole-dalokat megtanultam, akkor már az apámmal is játszhattam, megnyílt a lehetőség a közös játékra vele.

- Ő mindig héthúros gitáron játszik, és ezt Ön is átvette, bár ez annyira nem gyakori változata a hangszernek. Mi az előnye?

- A hetedik húr egy alsó A, és George Van Eps gitáros azért találta ki a harmincas években, mert úgy gondolta, hogy a gitárnak a zongorához hasonló, nagyobb hangterjedelemre van szüksége. Ezzel a húrral egy kvinttel nagyobb a hangterjedelem lefelé. Így tehát könnyű basszus szólamot is játszani, különösen alkalmas kísérő szerepre, hogy megszólaltassa az ember előbb az alaphangot és azután fölötte az akkordot.

John Pizzarelli apjával, Bucky Pizzarellivel

John Pizzarelli apjával, Bucky Pizzarellivel

- Mi a tapasztalata a mai közönséggel Amerikában? Itt Európában mintha inkább a hangos és a gyors zene vonzaná a fiatalokat, az intimebb hangzású dogokat talán kevésbé keresik. Mi a helyzet az USA-ban?

- Amit mi csinálunk, annak az az alapja, hogy a repertoárt bővítjük és ezáltal szélesítjük a közönséget. Már rég nemcsak az úgynevezett Great American Songbook számait játsszuk, a régi örökzöld repertoárt, hanem műsorra tűztünk Beatles-számokat is. És annak a módját is megtaláltuk, hogy hogyan játsszunk jazzt ezekre a témákra. Az előző lemezünk, a Double Exposure azzal kísérletezik, hogy például a Lee Morgan-féle jazz örökzöld, a Sidewinder előadását összekötjük az I Feel Fine című slágerével. Vagy a Billy Strayhorn klasszikust, a Lush Life-ot egy Tom Waits-számmal házasítjuk össze, és aztán játszunk Joni Mitchell-szerzeményt is. De mindegyiket a saját stílusunkban adjuk elő. Úgyhogy ezekkel a számokkal valóban azt is el akarjuk érni, hogy a fiatalok odafigyeljenek ránk. És ez talán már sikerült is egy hosszabb periódust figyelembe véve. Hiszen a fiatalokat mindig is vonzotta a gitár meg az ének. Elégedett vagyok azzal, hogy mekkora és milyen közönséget sikerült elérnünk.

- Milyen alapon válogat új számokat az említett szempontokon kívül? Mi a döntő egy szám műsorra tűzésekor?

- Azt hiszem, hogy általában kell, hogy jó dallama és szövege is legyen. De ez még nem elég, meg kell tudjuk találni azt a módot, hogy a saját stílusunkban adjuk elő. Hiszen nem minden szám alkalmas erre. A Paul McCartney számaiból válogatott új lemezünk jó példa ilyen szempontból. Sokan kérdezték, hogy miért nem játsszátok el ezt vagy azt a számot. Mi az olyan szerzeményeit kerestük, amelyek ebben az intimebb felállásban is jól működnek. Például a Silly Love Songs című számot egyenesen Jobim stílusában játsszuk. A Let 'Em In című számot pedig Ray Brownt imitálva. És van szerzemény, amiben Gene Harris modorát reprodukáltuk az együttesünkkel. Úgyhogy ezért amikor a Paul McCartney-rajongók meghallják a lemezt, azt kérdezik: Nahát, de érdekes, ez milyen stílus?

És persze akik a másik oldalról érkeznek, azok Paul McCartney számainak a feldolgozásán csodálkoznak el. Minden azon múlik, hogy tudunk-e a számnak egy olyan hangszerelést adni, ami nem őszintétlen vagy hamis. Ha erőltetettnek érezzük, amit csinálni akarunk vele, akkor inkább hagyjuk az egészet. De rá kell szánni az időt, hogy beérjen a feldolgozás. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy a zene nem ért véget valamikor 1964-ben. Folytatódott, tovább alakult, és nem lehet kizárni semmit. A nagy szerzők, például Gershwin vagy Rodgers, Harry Warren vagy Johnny Mercer után is volt élet, nem lehet őket abszolutizálni. Mert hiszen az történik, hogy például a Gershwin-dalokat szerető közönségből valaki elhozza a barátját, aki csak McCartney-t ismeri. De ha ismerős dalt hall, akkor elkezd érdeklődni a mi zenénk iránt is.

- Az új lemezen mintha kerülték volna a leghíresebb McCartney-számokat, nem?

- Igen, amikor McCartney megkeresett, akkor kifejezetten a szóló pályája idején írt számokat ajánlotta, nem a Beatles idejében születetteket. Egész pontosan három számot ajánlott, amikor írt nekem erről egy levelet. Azt írta, hogy arra gondolt, hogy ezek a számok biztosan jól állnának nekem. Warm and Beautiful; Junk; My Valentine – kifejezetten azt a szót használta a levelében, hogy ezeket a számokat intim felfogásban tudja velem elképzelni. Így azután csak szerelmes számokat válogattunk a lemezre. De persze gyorsakat is fölvettünk, hogy egy kicsit változatosabb legyen. Mint például a Let 'Em In; Coming Up; Hi Hi Hi, ilyeneket.

- Érdekes, hogy McCartney az intimitást emlegette, mert nekem is feltűnt, hogy bár a legszélesebb közönségnek játszik, mégsem adja fel soha az intimitást. Jellemző, hogy a tíz éve futó rádióműsorát is hétről hétre a nappalijukban veszik fel a feleségével - majd utána hallgatja a fél világ. Az intimitást erősíti hogy gyakran a bátyja, néha édesapja vagy a felesége is egy színpadon vannak Önnel.

- Azt hiszem, annak a rádióműsornak a koncepciója az, hogy nem csinálunk mást, csak vendégül látjuk a barátainkat, és feltesszük nekik a kedvenc lemezeinket. Így indult. Rengeteg lemezt tettem fel a feleségemnek a kapcsolatunk kezdetén. És persze azután igyekszem a kiválasztott számok között valamilyen kapcsolatot megmutatni. Sinatrától kezdve Jobimon keresztül Neil Youngig meg Joni Mitchellig mindenre nyitottak vagyunk. És persze ez ugyanaz pepitában, mint amit a saját zenekarunkkal is meg akarunk valósítani. A rádióműsor nagyon közvetlen: Figyelj, ezt hallgasd meg!

- És azért össze tudja egyeztetni, hogy a show business-ben és a médiában sokat szerepel, ismert arc, miközben nagyon ragaszkodik a családhoz és a hagyományos értékekhez?

- Hát igen, próbálkozunk, de hát ez nem olyan nehéz, mert annyira nem vagyunk híresek, hogy állandóan megállítanának az utcán. Miközben azért Ön is ismeri a rádióműsorunkat, és a világon sok helyre hívnak, most is keresztül kasul turnézunk Európán.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Könnyeinkkel küzdünk a Kobe Bryantről szóló animációs kisfilmet nézve

A Grammy gálát is beárnyékolta a Kobe Bryant haláláról érkező megrázó hír. Alicia Keys részvétnyilvánítása után több művész is az elhunyt emléke előtt tisztelgett műsorával. Mutatjuk Kobe Bryant Oscar-díjas animációs filmjét, amelyet a saját életéről készített.
Könyv

Szabó Magda Abigéljét ajánlja a New York Times

A múlt héten jelent meg az itthon közkedvelt regény angol fordítása, melyet a kiadó Jane Austen és J.K.Rowling műveihez hasonlít.
Klasszikus

A karmester, aki zenekari állással mentett meg zsidókat a lengyel holokauszt idején

A rettegett Hans Frank, a lengyelek hentese rajongott a zenéért. Hans Swarowsky karmester pedig a tűzzel játszott, amikor kihasználta ezt a rajongást, hogy zsidó és lengyel életeket mentsen meg a világháború alatt.
Jazz/World

Ilyen volt Chick Corea fellépése a Grammy-díjátadón (és itt a nyertesek listája)

Grammy-díjat nyert Caroline Shaw és Jennifer Higdon szerzői albuma, de Chick Corea és Esperanza Spalding is. A gála legnagyobb nyertese viszont a 18 éves Billie Eilish.
Klasszikus

Pénzt gyűjt a Fesztiválzenekar, akár sakkpartira is licitálhat Fischer Ivánnal

Adománygyűjtő bált rendez a Budapesti Fesztiválzenekar, ahol az aukción olyan élményekre lehet licitálni, mint egy turné a zenekarral vagy sakkparti a karmesterével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World grammy-díj

Ilyen volt Chick Corea fellépése a Grammy-díjátadón (és itt a nyertesek listája)

Grammy-díjat nyert Caroline Shaw és Jennifer Higdon szerzői albuma, de Chick Corea és Esperanza Spalding is. A gála legnagyobb nyertese viszont a 18 éves Billie Eilish.
Jazz/World ajánló

A Pisztrángötös jazzköntösben – Maria João a BMC színpadán

Úszónak készült, de ma már a hangok hullámain evez hatalmas magabiztossággal Maria João, aki január 28-án az Ensemble Darcos kamarazenekarral közös, legújabb lemeze, az Agora muda tudo (Most minden megváltozik) anyagával, és Schubert Pisztrángötösével ünnepli a portugál kultúrát a BMC Koncerttermében.
Jazz/World hegedű

Visszakapta az ellopott hegedűjét Lajkó Félix

Sajtónyilvánosság előtt kapta vissza ellopott hegedűjét Lajkó Félix január 23-án, csütörtökön, Újvidéken.
Jazz/World hír

Világszínpad? – Zenei felkészítő magyar zenekaroknak 

A magyar zenészek, énekesek és zenekarok többnyire a műsorra helyezik a hangsúlyt, ez viszont már közel sem elég az ismertség eléréséhez. Ebben segít a Hangvető, a Halmos Béla Programiroda és a Hagyományok Háza ingyenes zenei felkészítő workshopja, amit a budapesti Womexhez kapcsolódóan szerveznek.
Jazz/World bmc

Francia barátaival közös koncerten játszik Ávéd János

Az elismert magyar jazzszaxofonos zenekara, az Ávéd János Balance két francia formációval, a D.U.O.-val és a REVERSE-zel mozdul ki a műfaji keretek közül: január 25-én az Opus Jazz Clubban kép és hang szenvedélyes, szoros házasságát kötik meg performatív estjükön.