José James (Fotó/Forrás: Shervin Lainez)
- Azt nyilatkoztad valahol, hogy eleinte mindenki rap zenésznek nézett a külsőd miatt, mert fel volt nyírva a hajad és baseball sapkát hordtál, miközben jazz-standardeket énekeltél. Mesélnél erről a kezdeti időszakról?
- Ez nem is annyira a múlt, szerintem a mai napig ezt gondolják rólam, hacsak nem viselek éppen öltönyt. Azt hiszem, az embereknek van egy berögzült sztereotípiájuk a jazz-zenészekről, vagyis
még mindig egy idős, fekete trombitást, vagy egy szmokingos fehér énekest képzelnek el, ha jazzről van szó. De ez már elég unalmas.
- Számodra hogyan és mikortól kezdett körvonalazódni a zenei identitásod?
- Nem gondolom, hogy már itt tartanék. Még mindig formálódok. A zene egy hatalmas részem, de nem hiszem, hogy én, vagy bárki más valaha is megértené, hogy mit is jelent igazán a zene. Én csak énekelek.
- Hogyan kerültél be a legendás Blue Note kiadó körébe?
- A No Beginning No End című lemezen dolgoztam Hindi Zahrával, Robert Glapserrel és Pino Palladinoval, amit hallott Don Was, a kiadó vezetője. Úgy fogalmazott, hogy pontosan ez az a zene, amit be akart hozni a Blue Note-ba azért, hogy bevezesse, reprezentálja az új generációt.
- Rengeteg stílust ötvözöl a zenédben. Mi az, amihez ragaszkodsz a jazz hagyományából és mi az, amit a kortárs könnyűzenei stílusok közül a legjobban szeretsz?
Minél régebb óta foglalkozom zenével, annál inkább rájövök, hogy ezeknek a kategóriáknak nincs jelentősége.
A jazz és a swing tulajdonképpen a '20-as, '30-as évek popzenéje. Csak később váltak ezek a zenék rétegműfajjá. Ma már az internetnek köszönhetően mindenféle zene elérhető, azt hallgatsz, amit akarsz. Persze van néhány lenyűgöző művész és szerző, akiket csodálok, ilyen például Drake, Sia, Beyoncé, és Adelé.
José James (Fotó/Forrás: Janette Beckman)
- Mi számodra a legfontosabb aspektusa a zenének?
- Ez egy jó kérdés. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de az biztos, hogy a rossz zenénél még a rossz szex is jobb.
- Nemrég Billy Holiday, majd John Coltrane előtt tisztelegtél egy-egy koncerttel. Mit jelent számodra az ő zenéjük?
- Ők ketten igazi úttörők, újítók voltak. Szívből énekeltek és játszottak, és soha nem adták fel a saját elképzelésüket. Így aztán nem is váltak azonnal híressé: sokáig tartott, míg felfedezte a közönség is az egyedi hangjukban rejlő csodákat. Manapság ritka az ilyen előadó.
- Folytatod majd ezt a sorozatot?
- Nem áll szándékomban nem folytatni.
- A Müpában a Love in a time of madness című anyagodat mutatod be, még a lemezmegjelenés előtt. Ezzel a zenével a világban tapasztalható igazságtalanságokról beszélsz. Milyen témákról énekelsz?
Számomra a szeretet a kulcs mindenhez, a végső válasz.
Ez az egyetlen megoldás áll rendelkezésére az emberi fajnak, amivel tehet valamit a saját megváltásáért. A szeretet a legradikálisabb erő, ami megváltoztathatja a világot. Amint elfelejtünk szeretni és tisztelni, azon nyomban felüti a fejét a háború, a rasszizmus, a szexizmus, a bigottság és a rabszolgaság.
- Miért jó ez a módszer, hogy még a lemezfelvétel előtt bemutatod a lemez anyagát?
- Ez egy régi, jól bevált iskola. A bandák így élő közönség előtt tudják tesztelni a munkájukat, hiszen az összes előadó művészetnek -legyen az egy dal, egy vicc, vagy egy szövegkönyv- a végső próbája, hogy hogyan működik élőben.
hírlevél
