Sebő Ferenc, Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekművész, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója április 27-én, hetvenkilenc éves korában hunyt el. Mások mellett a Kaláka együttes, Hobo, Szalóki Ági, Krulik Zoltán (Makám), Borbély Mihály, Szarka Tamás, a Söndörgő együttes, a Hagyományok Háza, a Müpa és Karácsony Gergely főpolgármester is Facebook-bejegyzésben búcsúzott Sebő Ferenctől, akit a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekint.
Az alábbiakban Jordán Tamás, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező megemlékezését osztjuk meg, amelyet a Magyar Színházi Társaság felkérésére fogalmazott meg:
Sebő Ferenc: a legenda. Majdnem mindenkinek. Nekem az életem szerves része. 54 éve az. 1972-ben lettünk először csak barátok, aztán hamarosan szoros munkatársak. Zenét írt nekem és tanított énekelni.
Nem megtanított, csak tanítgatott. „Ez most jó volt”, mondta gyakran. A barátságunkat fontosabbnak tartotta, mint az igazságot. Később József Attila tett minket elválaszthatatlanná. Közös estünk, a „Szólt az ember”, bejárta az egész országot, sok százszor ment. Ha azt kérdezitek tőlem, „Tamás, mikor voltál életedben a legboldogabb”, azt válaszolnám: „Talán amikor Ferivel csináltuk az estünket”. Ülünk egymás mellett, Feri énekli az egyik csodálatos József Attilát, majd én következem, és Feri dalának hatására könnyen megy a feladat: „az igazat mondom, és nem csak a valódit”.
Ez a barátság a találkozásokat illetően nagyon hektikus volt. Hol napi rendszerességgel, máskor hónapokig szüneteltek.
Feri, nekem nem haltál meg. Várom a telefonodat, hogy mikor, hova indulunk.
Fejléckép: Sebő Ferenc és Jordán Tamás (fotó/forrás: Magyar Színházi Társaság)
hírlevél
