A világzene hazai követeként ismert zenekar eredetileg Makám és Kolinda néven mutatkozott be, majd 1984-től áttértek a rövidebb Makám elnevezésre. A szó eredetét a perzsa-arab kultúrában kell keresni: zenei szakkifejezés, hangsort és hangkészletet jelent, ugyanakkor az arab klasszikus zenében makámnak hívják magát a zenei művet is. A zenekar elsősorban a különböző kultúrák ötvözéseként értelmezi a kifejezést, merthogy maguk is erre törekednek dalaikban.

A Krulik Zoltán gitáros-zeneszerző, költő alapította együttes pályafutása alapvetően három korszakra osztható. Kezdetben kamarazenekarként működtek, ekkor az ázsiai, távol-keleti, balkáni, afrikai és a kortárs repetitív zene hatásait gyúrták össze sajátos világgá, és klasszikus oboa, balkáni hegedű, indiai tabla egyaránt felbukkant zenéjükben. A Makám elsőként mutatta meg Magyarországon, hogyan hangzik például az európai népdalok hangkészlete, ha indiai, afrikai ritmussal párosul, vagy hogyan viszonyulnak a balkáni páratlan lüktetéshez az ír dallamok.

Második korszakukban a jazz és az avantgárd felől közelítették meg a világzenét, míg nagyjából az ezredfordulótól következett a mostani vokális korszak, melyet a magyar népzene ősi formái, s a dal újrafelfedezése jellemez. Ekkor jelentek meg a zenekarban a jobbnál jobb énekhangok is. Olyan népszerű énekesnők álltak a Makám elé szólistaként, mint Lovász Irén, Palya Bea vagy Szalóki Ági. Az együttes rendre bekövetkező megújulásai mellett a tagok bizonyos értékekhez mindvégig hűek maradtak, ilyenek a tradíció és a modernitás, Kelet és Nyugat, a kollektív és individuális kettőssége, az ősi egység és harmónia keresése.

A rendszeres külföldi fesztivál-meghívások mellett (Koppenhága, Delhi, Bombay, Moszkva, Velence, Prága, Párizs, Brüsszel) a Makám a hazai zenei élet aktív részeseként is számos koncertet ad. Novemberben a Művészetek Palotája-beli 25 éves jubileumi estjükön a zenekar új albumát is megismerheti a közönség. Az együttes állandó tagjai mellett vendégelőadók is színpadra lépnek, és az új dalok mellett a régi, jól ismert Makám szerzeményekben sem lesz hiány - bár bizonyos, hogy a tizennégy album anyagából nem lesz könnyű választani.

A másik népzenei szülinapos számára sem lehet könnyű összeállítani a repertoárt, hiszen az negyvenesztendős Kaláka több mint ezer dalból szemezgethet. A zenekar nevének jelentése egy erdélyi népszokás: közös munka, bár eredetileg házépítést jelentett. Összetartó, jelentős munkájukat bizonyítja, hogy az 1969-óta működő zenekar megzenésített versein, filmzenéin generációk nőttek fel. Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Mikó István és Radványi Balázs már a kezdeteknél is a vers ősi állapotába való visszahelyezését tűzte ki célul, hisz a költeményeket eredetileg nem szavalták, hanem - gondoljunk csak Balassi Bálint munkásságára - énekelték.

Az együttes szellemiségét kigondoló Mikó István végül 1973-ig maradt a Kalákával, helyére előbb Dabasi Péter, majd Huzella Péter érkezett, de korábban rövid ideig Kobzos Kis Tamás is játszott az együttesben. 1996-ban csatlakozott a zenekarhoz Becze Gábor, s azóta ebben a felállásban játszanak. Mikó István mellett hosszabb időre Gryllus Vilmos is megvált a zenekartól, hogy más területen próbálja ki tehetségét. A „kalákátlan" tizenöt évben Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval gyermekszínházat alapított, illetve a rádió és a televízió számára készített gyermekműsorokat.

A zenekar minden tagja - még a később csatlakozók is - a Lórántffy Zsuzsanna Úti Zenei Általános Iskolában tanult. Az ott alkalmazott Kodály-féle nevelési koncepció valamennyiük zenei ízlését és szellemi horizontját alapjaiban határozta meg. A tananyagnak a kezdetektől része volt a népzene, a kamarazene, a kóruséneklés, a tánc, valamint minden nap volt énekóra. A Kodály-módszer félreismerhetetlenül ott lüktet zenéjükben, így nem meglepő, hogy a legkisebbeknek szánt koncertjeiken a gyerekek nemcsak hallgatói, hanem résztvevői is az előadásnak.

Az elméleti alapokon túl természetesen hangszeres zenét is tanultak, zongorázni vagy csellózni jártak. E lehetőséget kihasználva egy-egy koncertjükön - a versek hangulatának tökéletes érzékeltetése érdekében - a cselló és a nagybőgő mellett előkerül brácsa, gitár, charango, koboz, mandolin, ukulele, cuatro, kalimba, furulya, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, harangjáték, duda vagy épp a doromb.

A Kossuth- és Prima Primissima-díjas zenekar negyven év alatt 25 lemezt jelentetett meg. A Magyar népmesék vagy a Mesék Mátyás királyról fülbemászó dallamai nekik köszönhetően mára beleívódtak kultúránkba. Megismertették és megszerettették a magyar és a külföldi közönséggel József Attila, Weöres Sándor, Arany János, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor műveit - és még hosszan sorolhatnánk az általuk népszerűsített költőket.

Noha az elmúlt évtizedekben túlnyomórészt a régi és a mai magyar zene világát kalandozták be, más népek zenéi iránt is mindvégig nyitottak maradtak, így indiai, jiddis és latin-amerikai hatások is megjelentek a Kaláka dallamai között. A Művészetek Palotájában rendezendő jubileumi koncertjükön természetesen - sok egyéb meglepetés mellett - az egykori zenésztársak is feltűnnek majd.

25 éves a Makám - jubileumi és lemezbemutató koncert
Tagjai: Bede Sarolta, Hornai Zóra, Korzenszky Klára (ének), Horváth Olga (hegedű, ének), Eredics Dávid (klarinét, kaval, szaxofon, furulya), Krulik Zoltán (gitár, zongora, szintetizátor), Boros Attila (basszusgitár), Keönch László (derbuka, udu, marimba, cajon, dobok)
Vendégek: Bognár Szilvia, Lovász Irén, Herczku Ági, Szalóki Ági (ének), Lantos Zoltán, Borlai Gergő, Juhász Endre, Grencsó István, Krulik Eszter, Szokolay Dongó Balázs, Zsemlye Sándor, Mizsei Zoltán
2009. november 25. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem


Kaláka 40 - nagyoknak
Tagjai: Becze Gábor (nagybőgő, gitár), Gryllus Dániel (furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda), Gryllus Vilmos (cselló, gitár, charango, koboz, doromb), Radványi Balázs (mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba)
2009. november 28. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem