Annak sem nagyon ütős: halk, száraz, ernyedt duruzsolás a mikrofonba, miközben egy tökéletes big band, a Clayton/Hamilton Jazz Orchestra játszik mögötte. Minden rendben lenne, csak a hangzás rettenetesen aránytalan, ez a sutyorgás normális körülmények között nem lehet erősebb, mint a szaxofon-trombita kórus.

Karácsonyi dalok, és nagyon biztató indulás: a Jingle Bells pattogósan, feszes dob- és bőgőkísérettel, finoman feszült gitárhanggal, aztán a rézfúvós kórus már a Duke Ellington zenekart juttatja az ember eszébe. Diana Krall még egy scatszólót is elereszt, saba-duba, duba, pedig ilyesmit ő nem szokott. A szám vége egyértelmű tisztelgés Ella Fitzgerald előtt, és minden rendben lenne, ha nem jönne még tizenegy ugyanilyen dal, és közben már hiába várunk bármit is, szépen lassan leeresztünk. Krall egyáltalán nem strapálja magát, nem akar megmutatni semmit, végig megfáradt kultúrdizőzként muzsikál, jól zongorázgat, kellemesen elénekelget, de nem mond semmit. Fád.

Ezért mondom, hogy Karácsony kisasszony; úgy viselkedik, mint a szépséges szép leány, az osztály dísze, akinek nem kell bizonyítani semmit, elég, ha mosolyog, vagy meglebbenti a haját, nála mondjuk még a láb is számításba jön, mert Krall tényleg a legszebb lábú dzsesszénekesnők közé tartozik, főleg ha Fitzgerald az összehasonlítási alap. De ezt a tulajdonságát a fotóművészek alaposan ki is aknázzák.

A számítása pedig - ha egyáltalán számítás - bejön. Ha ő nem erőlködik, erőlködik érte mindenki más, ő csak susog, és a világ a szép lábai előtt hever, hogy mennyire eredeti, mennyire erotikus, mennyire más. Merész húzás, megkockáztatni, hogy nem megyünk a közönség elébe, és akkor a közönség járul majd hozzánk, de Krallnak bejött. Ilyenek ezek a szép nők: érdek nélkül tetszenek.

Persze az is lehet, hogy Krall csak azt teszi, amit szeret, fütyül a világra, csak zongorázgat és énekel, és valami kifürkészhetetlen módon a nyakába szakadt a sztárság és a hír. Amire nem lehet más biztatót mondani, mint hogy még néhány ilyen lemez, és elmúlik.

Diana Krall: Christmas Songs - Verve-Universal, 2005