Jazz/World

Kárpáti Dódi: „Nem kell a biztonságérzet!”

2018.04.20. 10:00
Ajánlom
A Quimby „trollhangú” énekes-trombitásaként is emlegetett Kárpáti Dódi a napokban ünnepli 60. születésnapját. Ez alkalomból április 23-án a Get Closer Concerts szervez neki nagy szabású születésnapi koncertet, ahol saját, Priváti Projekt formációja mellett olyan vendégelőadók is fellépnek, mint Erik Truffaz, Barabás Lőrinc, vagy anyazenekara, a Quimby.

- Mennyire érzed úgy, hogy ez a 60. év fordulópont az életedben?

Nem érzem úgy. A koncerten sem azt szeretném bemutatni, hogy mennyi mindent csináltam az elmúlt években, inkább egy olyan előadás lesz, ahol kijelölöm az előttem lévő irányt. Eljutottam egy olyan pontra, ahol csodálatos megerősítéseket kaptam az én régóta dédelgetett, szokatlan zenei világom iránt.

A jazzben kirándulóként eddig is részt vettem, de most már látom, hogy a műfaj általam felvázolt innovatív megközelítése értő fülekre is talál.

Kárpáti Dódi

Kárpáti Dódi (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

- Úgy látod, hogy a korszellem, vagy a zenei divat mostanra ért utol téged?

- Ez egy nagyon jó kérdés. A family togetherben (értsd: Quimby – a szerk.) ellátott komoly, meghatározott feladataim mellett mindig is vonzódtam az extrém hangzások iránt. Már amikor elkezdtem saját projektekben gondolkodni, vállaltan egy őrület volt az egész, a saját agyszüleményeimet adtuk elő. Ez egyrészt a hangszerkezelésben, másrészt egy eltérő kollektív gondolkodásban, az improvizáció másfajta módozataiban nyilvánult meg nálam. Szerencsére ehhez olyan kiváló társakra találtam, mint a legendás dobos, Kőszegi Imre, a kiváló improvizatőr, Szaniszló Richárd vibrafonos, valamint Vasvári Pál barátom, akinek helyébe tavalyelőtt bekövetkezett halála után fia, a basszusgitáros-billentyűs Vasvári Marci lépett. Velük a kezdetek óta egy doktrínáktól mentes zenét igyekszünk létrehozni, ami az alapoktól kezdve máshogy építkezik, mint amit a jazz viszonylag kötött szabályrendszere előír. Az utóbbi időben azonban felfedeztem, hogy nem vagyok egyedül. Leesett az állam, amikor ráakadtam a hozzám hasonló, különutas előadókra. Még egy olyan tanult zenész, mint a trombitás Phil Grenadier is úgy elcsavarja az iskolában tanultakat, hogy egy pillanatig nem érzed azt, hogy ilyet már hallottál.

Úgy látszik, hogy van egy elképzelés, ami most kezd érvényre jutni zenei irányzattól függetlenül, és ami azt üzeni: nem kell a biztonságérzet!

- De ha az alapoktól eldobjátok a szabályokat, hogy lehet, hogy mégsem válik ebből free jazz? Mi az a közös alap, amire építetek?

- A közös alapot a bennünk élő motívumok jelentik, amik lent fortyognak a mélyben, és amikor eljön az alkalmas pillanat, akkor kitörnek. Ez egy kényes, rizikós dolog, de eddig azt tapasztaltuk, hogy organikusan tudjuk egymás gondolatait folytatni. Játék is ez, mert arra törekszünk, hogy kibillentsük a dolgokat a megszokott menetből. Ha feldob valaki egy zenei mondatot, akkor azt lehessen folytatni bármilyen irányban. Rengeteg zenei történet alakul így ki, ezért is találtuk ki azt a meghatározást, hogy a mi zenénk narratív jazz.

Kárpáti Dódi Priváti Projekt

Kárpáti Dódi Priváti Projekt (Fotó/Forrás: Attila Kleb)

- Van ennek a történetmesélésnek egy másik aspektusa, hiszen sok prózai szöveget is használtok. Ha jól tudom, a saját szövegeid mellett idézeteket is.

Marci rengeteg idézetet gyűjtött különböző zenészekkel készült interjúkból. Ezek használata azt a szándékunkat erősíti, hogy

miközben eltérünk a szabályoktól, valamilyen módon mégis kerüljünk párhuzamba az elődökkel.

Olyan töredékeket ragadunk ki ezekből az interjúkból, amiket magunkra is érvényesnek érzünk. Mintha az ember kezet nyújtana ezeknek az embereknek: például Roy Haynes-nek, de Kőszegi Imrétől és Vasvári Palitól is emeltünk be korábbi megnyilatkozásokat. Ezzel el is helyezzük magunkat a jazz nagy vonulatán belül az európai, azon belül a magyar jazzben, ami a hetvenes években nagyon divatos volt. Azt szeretném, ha ahhoz az időszakhoz hasonlóan erősödne az emberek jazz-szeretete, ezért próbálunk úgy alkotni, hogy gondolatokat is eljuttassunk a közönséghez.

- Tavaly a Get Closeren a francia sztártrombitással, Erik Truffazzal is játszottál, aki idén vendégként tér vissza hozzád. Milyen élmény volt vele akkor játszani?

- Soha nem gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz Erik Trufazzal játszani. Itthon ismeretlen a közös alkotás iránti, effajta nyitottság. Truffaz a hangbeállás során megmutatta, hogy melyik dalban kellene játszani, és volt körülbelül 5 percem, hogy átgondoljam, mit fogok csinálni. Végül úgy döntöttem, hogy B trombita helyett C trombitát fogok használni, hogy helyből legyen egy olyan kis nüansz, amivel el tudom magam helyezni ebben a rendszerben.

Szerettem volna, hogy legyen egy jól körülhatárolt véleményem, és ne csak menjek a hangok után.

Ezért játék közben egy picit elcsavartam moll irányába az ő dúros dallamát, de ez nem volt probléma, mert rettentő erős ritmusszekciója van, akik azonnal követtek. A koncert végén gratuláltak is, nemcsak nekem, de a zenekarnak is. Ők értették, hogy mi mit szeretnénk elérni a zenénkkel.

- Rajta kívül milyen vendégelőadók lesznek jelen a koncerten?

- A magyarok közül régóta szerettem volna Frankie Látóval közösen zenélni. A hegedű és a trombita együtt egészen extrém hangzást eredményez, ami nekem rettentően tetszik. Barabás Lőrinc a koncert szervezőjének, Kelb Attilának az ötlete volt: Lőrinc egy olyan figura, aki egyéníti a jazzt és ebből a szempontból teljesen hasonlatos a hozzáállásunk. A Quimby is ott lesz teljes létszámban, és ez nagyon fontos, mert ha ők nincsenek, akkor semmi sincs. A Quimby volt ugyanis az a zenekar, amiből az anyagi hátterét tudtam finanszírozni a saját projektjeimnek. Az említett Erik Truffaz meghívására érkezik Horváth Sára Nina, akivel egy dalt közösen fognak előadni. Rajtuk kívül jelen lesz még az egyik legérdekesebb fiatal lengyel zongorista, Kasia Pietrzko is, akit egy kedves barátomon, a fotós és koncertszervező Jarek Wierzbitzky-n keresztül ismertem meg. Ő volt az, aki a tavalyi Get Closer koncert után odajött hozzám, és elkezdtünk a külföldi koncertek lehetőségéről beszélni, és ez odáig jutott, hogy mára vannak lengyel ügyeim. Ez nagy dolog számomra.

- Ha jól tudom, bakelit lemezed is megjelenik a koncertre. Erről mesélnél?

Nekem nagyon sok okom van arra, hogy minden hátránya ellenére a bakelitet forszírozzam. Szerintem mind a mai napig ez az anyag adja vissza szinte a legjobb minőségben az élő zene hangulatát. Emellett egy gyönyörű tárgy is, a saját készítésű borítóval együtt pedig egy képzőművészeti alkotás. A bakelit ugyanakkor egyfajta tisztelgés a múltam iránt:

a szüleim 78-as fordulatszámú bakeliten hallgattak klasszikus zenét, amit sokszor a darab közepén kellett megfordítani. Van bennem egy nagyon erős vágy arra, hogy a saját gyerekkoromból is átvigyek valamit a zenébe.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Vizuál

Megfilmesítik a Mester és Margaritát

Bulgakov regényének mozis változatát A nagy Gatsby-t is rendező Baz Luhrmann forgatja.
Plusz

Közös klipben énekel együtt Koncz Zsuzsa és Kulka János

Advent harmadik vasárnapján a Szeretni valakit valamiért című Republic-számmal lepték meg rajongóikat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Élő hagyomány: közeledik a Fölszállott a páva döntője

Karikázó, verbunk, dus, legényes, lippentő, hogy csak néhány példát említsünk azokból a velünk élő, régmúltból hozott kifejezésekből, amelyek évről évre megelevenednek a Fölszállott a páva színpadán. A népzenei és néptáncos tehetségkutatóba érkező gyerekek számára ezek a régiesnek ható szavak a mindennapok természetes elemei, hiszen ők, miközben őrzik, élik is a hagyományt.
Jazz/World interjú

"A budapesti táncházak igazi kuriózumnak számítanak"

Jövő ősszel, 2020-ban második alkalommal rendezi meg Budapest a legnagyobb világzenei expót, a WOMEXet. Hogy ez mennyiben kiváltság, és miként profitálhatnak ebből a magyar zenészek, arról a rendezésért felelős Hangvető alapító-igazgatóját, Liber Endrét kérdeztük.
Jazz/World magazin

Zeneművet írt a „napalmos lánynak”, most végre élőben is előadhatta neki

1972-ben járta be a világot a vietnámi háború legsokkolóbb fotója, amin gyerekek menekülnek a bombázás elől. Tiszteletükre Hannibal Lokumbe még 1973-ban szvitet komponált, amit most élőben is előadhatott a képen meztelenül szereplő lánynak, Kim Phuc Phan Thi-nek.
Jazz/World magazin

Tudományos bizonyítást nyert, hogy a „zene közös nyelv”

Közhely, hogy a zene olyan univerzális nyelv, ami alkalmas a szavakon túli kommunikációra. Most egy bécsi kutatócsoport adatokkal is alátámasztotta, hogy a zene világszerte közös tulajdonságokkal rendelkezik.
Jazz/World ajánló

Zenész apák zenész fiaikkal adnak közös adventi koncertet

A Modern Art Orchestra Az alma meg a fája elnevezésű koncertjén december 14-én 19:30-tól a Budapest Music Centerben olyan szülő-gyerek párosok fordulnak meg a színpadon, akiket eddig nem hallhattunk.