Jazz/World

Képzelt otthonunk

2015.06.10. 10:40
Ajánlom
Vidéki-e a kisvárosi környezet élményanyagából építkező, ám régóta Budapesten élő író? Pestinek számít-e az alföldi gyerekkorának népzenei motívumaiból európai minőséget létrehozó fővárosi zenész? Összeegyeztethető-e a falusi lagzik, temetések tradicionális zenei világa a fővárosi alternatív klubok korszerű művészi inspirációival? A Bábel-estek negyedik június 27-i előadása ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a sorozat immár megszokott, kreatív eszközeivel a Müpában.

Űzött vadként, lihegve állni a Nyugati pályaudvar külső vágányánál, elboruló aggyal nézni az épphogy lekésett utolsó vonat lámpájának távolodó fényét, aztán a kihalt, huzatos peront hátrahagyva a galambokkal teli éjszakai váróterem kétes elemei közt kihúzni virradatig: vidékinek lenni első megközelítésben ez. Lekésni mindent, képletesen és szó szerint: vonatot, koncertet, színházi premiert, lemezbemutatót, performanszt, kiállítás-megnyitót.

Örökösen másodkézből, utólag értesülni a kollégáktól, barátoktól vagy a sajtóból arról, hogy megint lemaradtál valamiről. Hogy bárhogy is szeretnél, fizikai, technikai, pénzügyi és logisztikai okoknál fogva egyszerűen nem lehetsz jelen még a fontosabb eseményeken sem. Mire hozzájutsz, az áru már másodlagos frissességű, te pedig - a sorozat előző estjén közreműködött Európa Kiadót idézve - „első osztályú vidéki srác" maradsz. Legyél mégoly nyitott és kíváncsi, sosem vagy szinkronban az aktuális történettel, nem lehetsz a kulturális élet sűrűjében, nem tarthatod ujjadat a folytonosan történő, változó dolgok ütőerén.

NB II. Keleti-csoport. A sóvár vágy, hogy egyszer feljutunk.

Vidékről ma is messzebb van Európa, internet ide vagy oda. A Bábel Falupest című estje, ha jól értem a szerkesztő szándékait, ezt a távolságot próbálja meg csökkenteni, áthidalni egy kiforrott koncepció mentén, átgondoltan és heroikusan. A hátrányok helyett az előnyökre fókuszálva azt a helyzetet vizsgálja több nézőpontból, amikor a vidékiség tiszta forrást, eleven tradíciót, tápláló gyökereket jelent: autentikus benne-létet és folyamatos inspirációt, amit aligha tud megérteni, magáévá tenni az, aki kamaszkorában látott először élőben libát. Ahogy Dresch Mihály világszínvonalú művészetében át meg átjárja egymást a magyar és más népek archaikus zenei kultúrája és a free jazz lüktető, nagyvárosi hangzásvilága, ahogy Szabó Balázs Bandája a népi konvenció és a kortárs hatásokat integráló kifejezésmód határmezsgyéjén saját zenei nyelvet teremt, ahogy a Ladjánszki Márta vezette L1 Kortárstánc-együttes a ráncos széki posztószoknya pörgéséből merít ihletet, vagy ahogy Grecsó Krisztián kiteljesedett prózája újra és újra nekifut annak, miként és milyen áron őrizhető meg a metropolisz lüktető miliőjében a vidéki identitás, az mégsem csupán annak kínál ismerős élményt, új, eredeti kontextusba helyezett tapasztalatot, aki maga is átélte, személyes sorsán keresztül tapasztalja meg a vidék és a főváros kulturális kínálati potenciáljának különbözőségét, hanem azoknak is, akik önazonosságukat vidéki gyökereik megőrzésével Budapesten keresik, és - jóval ritkábban - viszont.

Felépítve nekik egy este erejéig a kiapadhatatlan forrásokban gazdag Falupest képzeletbeli falvát-városát, ahol fajra, nemre, korra, származásra való tekintet nélkül mindenki otthonra talál. Mire a várhatóan ismét feszes összeállítású, pörgős ritmusú, ezúttal Herczku Ágnes által vezetett műsorban eddig eljutunk, már mindenki számára világossá válik, hogy Marton László Távolodó és alkotótársai megközelítésében új jelentést nyer a centrum és a periféria. A tematikus sorozat negyedik előadása korántsem afelől közelít a kérdéskörhöz, hogy kinek mi van a lakcímkártyájára lakhelyeként írva, hisz az csupán egy állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyet jelöl. Így lesz a másfajta szempontokra, árnyaltabb szemléletre fogékony befogadó igazi otthona - legalábbis egy esteidejére - egy fiktív helység, Falupest, ahol értelmüket vesztik a „népi" és „urbánus" szavak, ahol nem kell a falu és a (fő)város között választania, önnön identitásában meghasonulnia, hisz itt minden hatás, érték, művészi törekvés egyszerre és egy időben, azonos súllyal van jelen. A júniusi műsor legnagyobb érdeme alighanem az, hogy az otthonlét illúzióját tudja mindazok számára nyújtani, akik önazonosságukat a kultúra, a kortárs művészetek befogadó, nyitott, város- és országhatárokon átívelő közegében keresik. És ebben a kontextusban új értelmet nyerhet akár Tamási Áron ezerszer idézett, elcsépelt szállóigéje is, mely szerint „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Volna is egy tippünk máris: Falupest.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.