Tóth Krisztina első kötete, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. 1990-92-ben ösztöndíjasként két évet töltött Párizsban, ezalatt főleg kortárs francia költészetet fordított. 1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1994-ben jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia.

1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor jutalmat, valamint műfordításaiért Zoltán Attila-díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila-díjat. 1997-es Az árnyékember című kötetét követően 2001-ben Porhó címmel a Magvető Könyvkiadó jelentette meg új és válogatott verseit, amelyet ugyanebben az évben Vas István-díjjal ismertek el. 2002-ben megkapta a Palládium-díjat, s megjelent válogatott kötetének második kiadása. 2003-ban a Csimota könyvkiadó gondozásában látott napvilágot kisgyereknek szóló verseskötete Londoni mackók címmel, ez gyerekkönyv kategóriában elnyerte az Év Könyve elismerést.

2004-ben a Magvető Könyvkiadó adta ki Síró ponyva című kötetét. Szintén 2004-ben jelent meg az EBP Media Kft. gondozásában Csortos Szabó Sándor fotóssal készített közös kötete, a Fény, viszony. 2005-ben a Síró ponyva című kötet a Szépírók Díját kapta, majd ugyanebben az évben Gemini-díjat. 2006-ban a Magvető Könyvkiadónál novelláskötete jelent meg Vonalkód címmel: erre 2007-ben Márai-díjat kapott.

2009. március 15-én eddigi költői, írói és műfordítói munkásságát a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával ismerték el.

Müller Péter Sziámi 1951-ben született Budapesten. Az Apáczai Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE magyar-francia szakán szerzett tanári diplomát. A gimnáziumi évek alatt sorra nyert pár televíziós és rádiós vetélkedőt, így az egyetemi tanulmányaim mellett dolgozhatott a Magyar Televízió szórakoztató osztályán, ahol szerkesztő asszisztens és forgatókönyvíró volt. Közben tanult az Artistaképző Iskola bohóc osztályában is.

Az ELTE után film- és televíziórendezői szakra jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, s a főiskolával párhuzamosan elvégezte a Magyar Rádió szerkesztő-riporter iskoláját is. Főiskolás korában és utána rendezett a Magyar Televízióban, majd fölvették a MAFILM állományába, de hamarosan Hollandiába költözött, mert itthon az URH és a Kontroll-Csoport, valamint néhány akkori ellenzékihez fűződő barátsága és munkakapcsolata rendőri zaklatások tárgyává tették őt. A két nagyjátékfilmet, amit addigra készített, betiltották.

Hollandiában kulturális producerként és forgatókönyvíróként dolgozott a Sphynx Intervisuals és a Bubofilm nevű amszterdami cégeknél, videoclipeket készített. Olykor hazajött egy-egy koncertre, rövidebb rendezői munkára. Nem adta fel a munkát a Sziámi nevű zenekarral sem. Hol itt, hol ott jöttek össze, elkészítettek három nagylemezt, amiből kettőt betiltottak, egyet kazettán, fű alatt terjesztettek.

1990-ben költözött haza. Előkerültek dobozolt filmjei is: Van-e élet a Földön/ Megváltási kísérletek (szociológiai kutatáson alapuló játékfilm cigány szereplőkkel); Ex-Kódex (kísérleti nagyjátékfilm a Kontroll tagjaival, Gémes Jánossal, Székely B. Miklóssal, Gaál Erzsébettel és Rubik Ernővel a főbb szerepekben).

Öt évre egy kis zalai faluba költözött, írt, fordított, helybeliekkel újra alakította a Sziámit, rengeteget koncertezett, színházakban lépett fel a Mr. Pornowsky előkerül című zenés játékkal, s elkészült hét nagylemezük.

1992-ben, az először egy évvel korábban megtartott Sziámi Nyaralásból (akkori nevén a világegyetemisták Diák Szigete) kinőtt az általa és két társa által alapított Sziget Fesztivál. Két évvel ezelőtt kilépett a fesztivált szervező cég tulajdonosi köréből. Közben kreatív vezetője volt az első külföldi tulajdonú magyar zenés magántelevíziónak, az A3-nak, alapító igazgatóként harmadmagával létrehozta a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivált.

Mindeközben verseket írt, amelyek közül néhány megjelent antológiákban, folyóiratokban. Írt és fordított musicaleket, dalokat. Több sikeres zenés darabot írt édesapjával (Müller Pétert tekinti annak) és Tolcsvay Lászlóval, akinek több lemeznyi dalszöveget is írt. Az utóbbi nyolc évet Gasner János zeneszerző gitárossal - aki sajnos nemrég meghalt - és másokkal töltötte együtt a Sziámi zenekarban, három lemezük készült el ezekben az években.

Meghatározó volt számára a Szakcsi Lakatos Bélával és Kerényi Miklós Gáborral együtt írt zenés játék, amely Shakespeare Szentivánéji álom című darabja alapján készült. Szakcsival létrehozták a műfajteremtőnek szánt Jazzy Chanson duót (a dalforma és a jazzimprovizáció sajátos elegyét próbálták megteremteni), amellyel felléptek és fellépnek itthon és külföldön is, de Szakcsival más zenekari projektekben is együtt koncerteznek.

Közben dolgozik a verseskötetén, fordítja a Hitchcock-filmből készült, Rebecca című musicalt. Másfél éve színészként tagja a Baltazár Színháznak.

Szakcsi Lakatos Béla klasszikus zenét tanult a Bartók Béla konzervatóriumban, majd magával ragadta a jazz, annak ellenére, hogy a muzsikusok az 50-es és a 60-as években nálunk leginkább csak a szórakoztatóiparban léptek fel. Szakcsi Lakatos Béla a 60-as években mutatkozott be saját együttesével, az LDL nevű trióval. Itthon a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel komoly szerepet játszott abban, hogy elterjedt a fúziós jazz. A 70-es évek közepétől 12 éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd hosszú külföldi útjai, munkái miatt hagyta ezt abba.

1970-ben a Pege Kvartettel a Montreux-i Jazzfesztivál II. díját nyerték el, s ezzel kezdődött Szakcsi számára a nemzetközi karrier, hiszen ezek után a magyar zongorista Európa, Észak-Amerika és Ázsia legrangosabb fesztiváljain lépett fel.

Kiemelkednek az ütős George Jindával készített korongok: a Special EFX 11 lemezén szerepelt Szakcsi Lakatos Béla neve szerzőként és zongoristaként. A 80-as évek közepén ennek köszönhetően jött létre a tengerentúli GRP kiadóval az a szerződés, amelynek keretében négy lemez született, ezek a következők: Sachi (1988), Mystic Dreams (1989), Eve of Chance (1992), Straight Ahead (1994).

Nemcsak a jazz és a klasszikus zene összefonódása izgatta, hanem színpadi művekhez is komponált zenét. Első cigány musicaljét 1975-ben mutatták be, ez volt a Piros karaván. Ezt követte az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék. A Rock Színház felkérésére 1989-ben írt rockoperát Bestia címmel, a Cristoforo című balettjét pedig a Magyar Állami Operaházban mutatták be.

Vukán György zongoristával négykezeseket jelentettek meg, ezek: Conversation for two pianos and orchestra (1998), Das Duell I-II-III. - Vukán-Szakcsi in Göttingen (1998), Conversation Plus (1999), Fourehand (2000), s most már közös DVD-n is élvezhető kettőjük játéka.

További fontos jazzlemezek: Journey in Time (1998 - Kőszegi Imrével és Jackie Orszáczkyval) és On the way back home (2001 - Bob Mintzerrel és Peter Bersteinnel). 2002-es lemeze (In one breath, Kathy Horváth Lajossal, BMC 2002) jól mutatja, hogy folyamatosan foglalkozik klasszikus zenével is, s igyekszik az eddig megismert műfajokból eredetit és közöset teremteni.

A BMC gondozásában 2004-ben megjelent Na Dara! című lemeze egyedülálló, stílusteremtő, s ugyanez mondható el a kitűnő cimbalmossal, Lukács Miklóssal közösen készített, 2005-ös albumáról is, amely szintén a BMC-nél jelenet meg, Check it out, Igor címmel

2008-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd a Budapesti Operettszínházban bemutatták Szentivánéji álom című world musicaljét, mellyel új műfajt teremtett.

Szakcsi Lakatos Béla 1987-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 1994-ben Szabó Gábor-díjat, 2002-ben Budapestért díjat, ugyanebben az esztendőben érdemes művész lett, s a magyar jazzművészek közül elsőként kapott Kossuth-díjat 2005-ben.

(2009. május 28. 19:00 Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad (Budapest) - Képzett társítások; vendég: Tóth Krisztina, Müller Péter Sziámi, Szakcsi Lakatos Béla; házigazda: Alföldi Róbert; sorozatszerk.: Eszéki Erzsébet)