Jazz/World

Kérem, itten táncolni kellene!

2012.04.02. 19:15
Ajánlom
Kenny Garrett amerikai sztárszaxofonos a Budapest Jazz Clubban két koncertet is adott. Az első, őserővel ható estéről Ávéd János számol be.

Jóval a kezdés előtt érkeztem a BJC-be március 26-án hétfőn este, gondoltam, majd jó helyet sikerül vadásznom. Hiába, mert sokáig be sem engedték a közönséget, kígyózó sorokban vártak a kapu előtt az ismeretlen arcok. Találtam azért néhány dobos kollégát és barátot is Geröly Tamás és Varga Bendegúz személyében. Régi Garrett-lemezek és -koncertek emlékeit idézték fel, élmény élményt követ, nem is rossz a ráhangolódás. Fél órával később már Karosi Juli meséli nekem a nézőtéren, hogy állítólag a zenekar technikusának repülőgépe késett, ezért a csúszás.

A beálláshoz hasonlóan sajnos a koncertkezdés is eléggé viszontagságosra sikeredett: Vernell Brown zongorista kottáját közös erővel kerestük, mert valahol eltűnt a hangolás után. Mindezek ellenére Kenny Garrett a legnagyobb természetességgel jött ki a színpadra, és tekintélyt parancsoló magabiztossággal fogott bele a koncertbe. A Seeds From The Undergrounddal kezdtek, ami legújabb, 2012-es lemezük címadó dala. Nem értek a hangosításhoz, de hallgatóként kifejezetten zavaró volt, hogy egy „masszából" kellett kihámozni a mondanivalót, a technika ugyanis számomra borzasztóan hangos volt az első pillanattól kezdve. Sokszor kivehetetlenné váltak a dallamok és a pontos hangszínek, jelentős minőségbeli veszteséggel szóltak a számok az akusztikus - vagy a lemezeken hallható - hangzáshoz képest. Kár érte. Igaz, a hangosítástól függetlenül is állítom, hogy a Kenny Garrett Quartet a koncert túlnyomó többségében a megszokotthoz képest jóval erősebb  hangerőn játszott. Ebben a dinamikában viszont alig használtak árnyalatokat, zenei íveket vagy bárminemű kontrasztot.

Az afrikai hagyományok legautentikusabb elemei jelentek meg a BJC-ben a modern jazz köntösében. Az első darab alapja egy 16 perces 7/4-es groove volt, amitől sohasem tértek el igazán Garrették. A szólók sem  jelentettek kidolgozást, sokkal inkább a „groove" támogatását, amit mantraszerűen ismételgettek, mintha egy zenei szertartás részesei lennének. A zenészek kötődése e repetitív zenei ritmus szövetéhez mély hatással volt rám, és a magyar népzene dallamkincsét juttatta eszembe, ami szintén - bár másképp - kristályos, áttetsző, tömör és sallangmentes. Ezt a meglátásomat igazolta a második dal, a Welcome Earth Song. Itt a mester tapssal és énekléssel közönséget is bevonta a zenébe. A szinte bebetonozott ostinatók esetében gyakran eszembe jutott, hogy „kérem, itten táncolni kellene", mert itt most tánczenéről van szó. Mintha Afrikában lettünk volna, egy olyan közösségben, ahol mindennapi dolog, hogy együtt vagyunk és együtt zenélünk. Ha jól tudom, Afrikában talán még ma sincs külön szó a zenére és táncra, olyan természetes mindez.

A Welcome Earth Song esetében hallottuk először az alt-szaxofon nyers, erős és sötét hangszínét, mely régóta összetéveszthetetlen ujjlenyomata Kenny Garrettnek. Rendkívül erős hangindítás, a torok markáns használata és perkusszivitás jellemzi még most is játékát. Megszólalásában millió szálon kapcsolódik a John Coltrane-i örökséghez, és sokszor éreztem a Love Supreme-hez hasonló quartet-hangzást az est folyamán. Talán azt is mondhatnánk, hogy Garrett zenéje Coltrane modális korszakának egyik meghosszabítása alt-szaxofonon. Szókincsében nem találtam meghatározóan új elemeket a régi Kenny Garrett-stílushoz képest. Bár klasszikusoknál talán nem illik ilyenről beszélni.

A második  körülbelül 40 perces részben szintén az új lemez anyagából válogattak: a Haynes Here, Boogety Boogety, csupa hamísítatlan Kenny Garrett szám következett. A hangosítás kicsit konkretizálódott és talán halkabb is lett a szünet után, és kiegyensúlyozottabbá vált a zene is. A hangszerelés tekintetében mindvégig megfigyelhető volt a basszus-zongora balkéz unisono, és az orgánuménekléshez hasonlatos, gyakori kvint- illetve kvartpárhuzamok a témákban. Ezek a zenei eszközök a Kenny Garrett Quartet első számú védjegyévé váltak az idők folyamán, ahogyan a hangnemen kívüli, politonális stuktúrákat felhasználó, úgynevezett „out" játék is jól jellemzi a zenekar megszólalását. Ebben csodálatos partner volt a zongorista Vernell Brown (már amikor sikerült hallanunk), aki játékával nem maradt a nagy példakép, McCoy Tyner árnyékában. McClenty Hunter dobos az est folyamán kizökkenthetetlen energiával tolta végig a zenekart - sajnos hangszíne nem volt maradéktalanul kivehető. Corcoran Holt bőgős figyelemreméltó játékát szeretném kiemelni, az este folyamán talán kétszer kapott lehetőséget, amiket remek szólókkal hálált meg.

Kenny Garrették mindent kiadtak magukból aznap este, és ez az intenzív színpadi jelenlét nagy hatással volt rám. A túl hosszúra nyúlt szólók és a nagy hangerő viszont hamar elfárasztottak. A finomság ugynis csak nagyon rövid időre, egy-egy rövid szám vagy zenei rész erejéig mutatkozott meg, például a Ballad Jarrett idejére, ami rendkívül üdítő volt, de kevés ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmemet. A hangosítástól függetlenül olyan ellentmondást nem tűrő megszólalás jellemezte az estét, amelyben minden zenekari tag kiüresedett nyitottsággal vált „a zene csatornájává", ahol csupaszon, magát csak a Teremtőjére utalva engedte ki a hangokat a tudatalattijából, formázatlanul, kíméletlenül.

Ui: Nagy dolog, hogy a Budapest Jazz Clubban egymás után két este is fellépett a zenekar. Én sajnos csak az első napon hallgatthattam meg őket, ezért „félinformációval" tudtam e sorokban szolgálni. De a keddi műsort nem ismerve is biztos vagyok abban, hogy teljesen más hangulatú koncert volt, mint a hétfői. (A konkurencia szintén szaxofonos kritikusa történetesen a második koncertre tudott elmenni, beszámolója szerint a feltételezés helytálló - a szerk.)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Wagner istenek nélkül – kritikaszemle a bayreuthi Ringről

Bár eredetileg 2020-ra tervezték, a pandémia miatt csak idén találkozhatott a közönség Valentin Schwarz osztrák rendező új Ring-produkciójával. A közönség részéről heves elutasítással fogadott előadásoknak a sajtó erényeit és hibáit is kiemelte.
Plusz

Ilyen volt a Sziget Fesztivál első két napja – Galéria

Szabadság, buli, önfeledt szórakozás, némi kultúrával megspékelve – a Sziget idén is hozza a formáját, a fesztiválozók pedig nagyon várták mindezt, főleg két év kihagyás után. Fura jelmezekbe bújt fiatalokból most sincs hiány, mindenki barátságos, és nagy csodálkozásunkra földön fetrengő fesztiválozókból is jóval kevesebbet láttunk, mint néhány évvel ezelőtt.
Színház

29 éves korában elhunyt Uszléber Ádám színpadtechnikus

A Komáromi Jókai Színház munkatársát hosszú betegség után, tragikusan fiatalon érte a halál – tudatta Facebookon a teátrum.
Jazz/World

Cseh Tamás-emléknapot szerveznek Bakonybélen

Soha nem hallott dalok is elhangzanak augusztus 13-án Bakonybélen, az Énekmondók emlékezete című rendezvényen, amelyet Cseh Tamás zenész-énekes tiszteletére rendeznek meg. 
Vizuál

Elsőként Budapesten látható a rasszizmus elleni vándorkiállítás

A rasszizmus és a radikalizáció elleni harc fontosságára hívja fel a figyelmet egy bécsi vándorkiállítás, amely augusztus 23-tól lesz látható a budapesti Holokauszt Emlékközpontban. Az Osztrák Történelem Háza (hdgö) tárlatát a nagy nemzetközi sikerre való tekintettel világkörüli útra indították. "A radikalizáció bécsi modellje. Ausztria és a Soá" című kiállítást elsőként Budapesten mutatják be.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Cseh Tamás-emléknapot szerveznek Bakonybélen

Soha nem hallott dalok is elhangzanak augusztus 13-án Bakonybélen, az Énekmondók emlékezete című rendezvényen, amelyet Cseh Tamás zenész-énekes tiszteletére rendeznek meg. 
Jazz/World ajánló

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Jazz/World ajánló

Idén már hat városban csendülnek fel az MVM ZENERGIA dallamai

Egyedülálló élmény, zenei sokszínűség, Rúzsa Magdi, Balázs János, a Concerto Budapest és Keller András várja a hetedik MVM ZENERGIA koncert közönségét 2022. augusztus 27-én. Az Erkel Színház élőzenés, fényfestéssel kísért koncertje mellett öt vidéki helyszínen és online is csatlakozhatnak a jótékonysági esthez az érdeklődők.
Jazz/World ajánló

Az angyalföldi nyomornegyedből Párizsig jutott a világhírű magyar zongoraművész

Három részből álló Cziffra100 programsorozat várja a közönséget augusztus 3-án Szentendrén. A Városházán megnyílik az Árnyékból a fénybe című tablókiállítás Cziffra György életéről és munkásságáról, ugyanitt este a Hot Jazz Band lép színpadra, a P'Art moziban pedig a zongoraművészről szóló Virtuóz című dokumentumfilmet láthatja a közönség.
Jazz/World klippremier

Csodaszép klipet készített az Ephemere egy kápolnásnyéki mozdonyban

Az Ephemere két vezéregyéniségének, Caussanel Izabellának és Orbay Lillának új szerzeménye, a Te is tudod Szőcs Kálmán versére íródott. A Novák Péter által rendezett klipben megjelenik az utazás, a melankólia és a dőzsölés kontrasztja, a gyermeki naivitás és a tiltott szerelmek is. VIDEÓ